••𝑃𝐴𝑅𝐼𝑆-𝐽𝐼𝐾𝑂𝑂𝐾••

Rózsám

Azt hittem átlagos randi lesz, elmegyünk egy étterembe, eszünk, beszélgetünk aztán elkéri a telefonszámomat, bár az már megvan neki, ki tudja honnan ugye kedves Maria?!
De azt a fene sem gondolta hogy konkrétan egy borospincébe visz le, azzal nyugtatott hogy nem megölni jöttünk ide, csupán itt van a randi asztalunk.
Már ezt a megnevezést furcsálltam, "randi asztal" mégis kihasznál ilyen szót?
Egy szűk folyosón sétáltunk keresztül amelyek falain elektromos fáklyák világítottak hogy azért lássunk is valamit, különben tuti berezeltem volna.
Nem mintha most is stabilan állnék a lábamon.

A talpam alatt csikorogtak a kavicsok és hangosan kopogott a cipőm sarka, a férfi kezünket összekulcsolva, gyengéden megszorongatta jelezte hogy nincs mitől félnem vele biztonságban vagyok.
Választhatott volna forgalmasabb helyet is.

-Remélem szereted a bort, és a hideget, na meg persze a pizzát.-sorolta fel mosolyogva.
Ó, a tekintetét látva, a halál is el lenne ragadtatva, olyan sötét, hűvös, és ravaszul csillog.

-Egytől-egyig.-félszegen lehajtottam a fejemet és úgy tettem mintha a kavics baromi érdekes lenne alattam.

-Ennek örülök, ugyanis három hete erre készülök.-vallotta be semleges hangon.

-Három hete? Még csak két napja, ha ismerjük egymást.-károgtam, remélem nem miatta fogok megfázni.

-Oké, akkor helyesbítek, három hete csak álmodozni tudtam arról, hogy kérjelek meg arra, hogy gyere el velem egy randira, és most itt vagy, hát nem csodás?-kérdezte mintha ez neki sima ügy lenne.

Most el várja tőlem hogy ne féljek tőle?

-Szóval ha jól értettem, te leskelődtél utánam.-bólogattam mintha nagyon rendben lenne.

-Ha nagyon félelmetes akarok lenni, most nagyon rád fér, igen néztelek téged és kérdezgettem Maria-t.-szemem sarkából láttam hogy nagyon mosolyog valamin.

-Na és ha szabad kérdeznem, mennyit tudsz rólam?-kíváncsian oldalba böktem, de egyből megbántam, ugyanis megdermedt elengedte a kezem majd tett egy lépést és megállt.

-Többet mint amennyit te tudsz magadról, megérkeztünk foglalj helyet drága ékkövem, és egyél amennyit szeretnél.-intett a kezével én pedig abban a pillanatban megláttam az asztalterítéket, gyertyákkal díszítve, lobogó tűz között rengeteg gyümölcs szelet, csokoládé a közepén pedig pizza.
A bort pedig ha nem akartam volna észrevenni, akkor sem sikerült volna.

-Én ezt nem értem.-dermedtem meg.

-Mit nem értesz?

-Mivel érdemeltem ki?-minden mozdulatát figyeltem ahogy sejtelmes arccal leül, aztán kezével int hogy én is tegyem ugyanezt.

-Idővel megérted, türelem az rózsát teremt.
Egyél drága rózsám, az éjszaka még hosszú, tömérdek időnk van mindent kivesézni.