••𝑃𝐴𝑅𝐼𝑆-𝐽𝐼𝐾𝑂𝑂𝐾••

Csak le ne harapja valaki

-Jimin, mondd hogy nem fogsz dührohamot kapni, vagy esetleg sírni.-Maria már az ajtónál állt, és aggódó arccal fogadott.

-Miért kapnék én dührohamot, baj történt?-szinte sütött róla hogy mennyire nagy a baj.

-Nos, a kutyát örökbe akarja egy férfi fogadni, gondoltam megvárlak téged.-tördelte a csontos ujjait Maria, rá is rá ragadt az idegességem azt hiszem.

-Látnom kell, azt aki örökbe akarja fogadni, ha nem találom megfelelőnek, biztos hogy nem engedem őt elvinni.-azonnal lekaptam magamról a szövetkabátot, reggelente hűvösebb szokott lenni Párizsban, ezért sem árt néha rétegesen öltözni.

-Jimin, ne ítélj elhamarkodottan.-szólt utánam Maria.

-Majd én azt eldöntöm.-tudom hogy meg fogom bánni hogy így beszéltem az asszonyal kinek igencsak sokat köszönhetek, most viszont ezt tartottam a legkevésbé fontosnak.

Morzsi a földön hempergett, fölötte pedig egy feketébe öltözött férfi guggolt és egy csontot tartotta a kutyus felé aki jókedvűen harapta meg a férfi csuklóját, a csont helyett.
A férfi csak felnevetett.

-Jeon Jungkook vagyok!-a karja megdermedt a levegőben.

Egy pillanatra megdöbbentem hirtelen mélyebb tónusú hangra, amely megütötte a fülem.
Honnan látta hogy itt vagyok?

-Láttam magát a üvegszekrény tükrében.-magyarázta, láthatta döbbent arcomat, szinte tudtam hogy vigyorog, rajtam.

-Oh, ömm...maga akarja a kutyát örökbe fogadni?-és plusz pont nekem ezért az értelmes mondatért.

-Semmi bemutatkozás?-a férfi megfordult, nyakkendője hiányzott, az ing lazán lógott rajta.
Méregdrága karóráját a bal csuklóján viselte.

-Ja, Park Jimin.-nyújtottam felé a kezem, viszont a férfi nem tett így, sőt végig a szemembe vigyorgott. Udvariatlan pöcs!

-Mit lehet tudni a kutyáról?-negédesen megsimogatta Morzsi fejét, aki hízelegve a lábához simult.

-Magának semmit.-azzal sarkon fordultam.
Engem ne nézzen lábtörlőnek.

Mérgemben bementem a raktárba hogy elkezdjek rendet teremteni, jelenleg káosz uralkodik idebent, és én úgy szeretem ha mindent a helyén találok.
Gondoltam hogy Maria jön be ugyanis lépteket hallottam, be is igazolódott amikor a hölgy kedvesen mosolyogva jött felém, viszont a háta mögött a férfi is ott volt, istenem mikor takarodik el?

-Mit szeretnétek Maria, dolgom van, mint látod rengeteg.-vicsorogtam magamban.

-Jimin, ne viselkedj így, azért vagyok itt hogy megbeszéljétek a vásárló kívánságát, elvégre mindig nekik van igazuk, emlékszel?-féloldalasan a férfira sandított majd vissza rám amolyan: "ez most jó fogás"
Te jó ég ez az asszony...kikészít.

Magunkra hagyott, végül megtörtem a csendet.

-Mit akar tudni a Morzsiról?-teljesen közömbös voltam, semmit nem mutattam ki.

-Szóval így hívják.-gondolkodott el.

-Nem, Hitlernek, maga szerint hogy?-csaptam le a zsákot magam mellé.

-Hány éves, mi a fajtája?-sürgetett az óráját lesve.

-Egy éves, appenzelli havasi kutya a fajtája, egyéb óhajt sóhajt?-rá sem néztem, annyira irritáló.

-Nincs. Holnap vinném el, magának meg csak annyit, vigyázzon le ne harapja valaki azt a csípős nyelvét.-sandított rám, aztàn csak úgy kisétált.

Majd adok én neki olyan csípőset!