-Jungkook, ő az apám, apa ő itt egy kedves barátom.-kínos volt a helyzet, csupán az tartott vissza hogy ne szaladjak be a szobámba, valószínűleg ezek ketten kinyírnàk már most egymást.
-Nekem valahogy a kedvessége nem jött le.-morogta Logan az apám.
Mindig is ki mondta ami a szívén az a száján. Anyám ezért is szeretett bele annak idején, ebbe a francia származású férfiba.
-Csak én vagyok vak, vagy az apád tényleg nem húzott szemű, mint mi.-mosolygott az apám után Jungkook, legszívesebben gyomron ütöttem volna ezért a megjegyzésért.
-Anyám ázsiai, apám francia.-magyaráztam, most már kezdett elegem lenni belőle.
-Mindent megmagyaráz. Holnap találkozunk bébi!-csípte meg egy kicsit az arcomat, amely keze alatt ki is pirult azonnal.
-Nem akarsz maradni?
Elnézett a vállam fölött, már megint olyan mintha valamit el akarna rejteni előlem, és ez ijesztő.
Tenyerét anélkül ráhelyezte a derekamra hogy egyáltalán oda nézett volna, ugyanis folyton a sötét folyosót nézte, amin apám lekapcsolta a villanyt amikor bement tévézni.
Tudom hogy látogatóban van itt nálam, sokszor hoz ajándékként egy sört amit megiszunk egy közös tévézés során. Apa, fia program gyanánt.
-Mi az?
-Szinte hallom hogy apád mit gondol, a fia első barátjáról, nem igazán tettem jó benyomást.-kuncog sötéten.
-Gondolatolvasó vagy?
-Nem. Nem nehéz kitalálni, mit gondolnak rólad az emberek. Megyek, s holnap újra feltűnök majd.-csókolta meg a kezem, S majd eltűnt a sötétségben mielőtt megkérdezhettem volna mivel megy haza.
De már késő volt.
-Kisfiam jössz!-kiáltott Logan nekem.
-Jövök apa!
YOU ARE READING
••𝑃𝐴𝑅𝐼𝑆-𝐽𝐼𝐾𝑂𝑂𝐾••
Paranormal[ -Párizs a világ egyetlen olyan városa, ahol az éhenhalás még mindig művészetnek számít.-motyogtam leginkább csak saját magamnak. Nem mintha a másikat annyira érdekelné, nem is rám figyel. -Azt mondják Párizsban élő emberek, mind gyö...
