••𝑃𝐴𝑅𝐼𝑆-𝐽𝐼𝐾𝑂𝑂𝐾••

Mese

A nagy takarításomból az lett, hogy végül elaludtam, egészen hatig amikor csengettek.
Kábultan, nyálas arccal ültem fel olyan gyorsan hogy beleszédültem, kellett pár perc mire el tudtam dönteni, hogy fiú, vagy lány vagyok-e.

-Megyek!-kiáltottam.

És természetesen ilyenkor történik az, ha az ember nagyon igyekszik azt a dolgot megtenni amit nagyon akar, mindig baszakszik vele egy sort, mint például az ajtóig eljutás.
Nem számoltam, de vagy ötször biztos megkíséreltem a föld felé való esésemet.
A kinézetem, enyhén szólva, nos...sötétben nem ajánlanám senkinek a találkozást.
Az öniróniám egyre jobb, és jobb lesz.

-Üdv, Jimin.-alaposan végig vezette rajtam a tekintetét, és futólag meg is rándult az egyik szemöldöke, majd amikor hátat fordítottam neki fel kuncogott.

-Van rajtam valami, amit szórakoztatónak vél?-aztán megláttam magam a tükörben, és elborzadtam.

Unikornisos póló volt rajtam, és rövidnadrág, hajam mint az árammal vezetett szögesdrót, ajkaim szokatlanul pirosabbak voltak.

-Várjon egy percet, sietek!-indultam el sietősen a szobám felé.

Aztán a lépcsőn megtorpantam, miért magáztam le?
Amint jobban elmélyültem a gondolataimban, egy kérdés fogalmazódott meg bennem: honnan tudja mi a lakcímem?
Pánikolva rohantam ki most már rendesen felöltözve, őt a konyhában találtam meg egy képet nézegetve: én és a mamám voltunk rajta.
Tavaj szeptemberben meghalt.
De most nem ez a lényeg, még mindig nem tudom kicsoda ez a fickó.

-Maria mondta hogy a mamád nevelt fel, őhozzá van szerencsém?-hangja nem volt több puszta sajnálattal fűszerezve.

-Mi mindent tud még rólam, kémkedik utánam?-nem voltam cseppet sem dühös, inkább bénult.
Igen, az a megfelelő szó rá.

-Ha azt mondanám igen, akkor nem állnál szóba velem ugye?-letette a képet, a mosogatónak dőlt és onnan figyelt, roppant nevetséges, hogy ennyire jól szórakozik rajtam.

-Valószínű.-feleltem nyersen.

-Akkor nem, nem kémkedek utánad Jimin. Kész vagy?-ellökte magát hogy közelebb jöjjön, én párhuzamosan hátráltam.
Roppant filmbeillő, és csöppet klisés helyzet.

-El akarsz rabolni?-makogtam. Felnevetett.

-Igen Jimin, el foglak rabolni, összvisz nyolc fegyveres áll kint, ha esetleg el akarnál futni. Tudod, nem bíztam a véletlenre.-mondta full komolyan, ettől a lélegzetem is elállt, szívem pedig megszűnt dobogni.

-Akkor nem virágot hoztam volna neked, hanem zsákot a fejedre.-kinyújtotta a kezét, üvegből készült kék rózsát tartott felém, gondosan becsomagolva selyem kendőbe.
Fellélegeztem, nem akar elrabolni, ez jó hír.

-Ez meseszép, gyönyörű!-orcámon is kinyílott két kis rózsa, Jungkook is észrevette, lehajtott fejjel fel kuncogott, mint aki nem hiszi el amit lát.

-Pont mint te, Jimin. Gyere, vár ránk a motor.-emelte a karját, bele kellett kapaszkodnom.

Mesében éreztem magamat, jön ez a férfi és elhív randira, kérdez rólam az ismerőseimtől, ez kicsit bizarr. Pont mint a mesék, úgy általában.
Most már értem miért mondják, hogy akit ilyen dolog ér, rózsaszín köd telepszik a fejére.
Csak bele ne fulladjak.