••𝑃𝐴𝑅𝐼𝑆-𝐽𝐼𝐾𝑂𝑂𝐾••

Gyere velem

Még utoljára megsétáltattam Morzsit, aki örömmel fogadta el a közös időtöltést.
Ő nem tudja, de azt hiszem ez az utolsó sétánk együtt, rengeteg olyan napunk volt együtt amely sosem megy ki a fejemből.
Ő csak egy kutya, más számára talán…
Nekem viszont, társ, család, életem.
Még utoljára ettünk egy fagyit, aztán kénytelen voltam őt vissza vinni a boltba, a férfi perceken belül megérkezhet. Kutya hiánya, azonnal rám tört, pedig még mindig itt fogom őt pórázon.
Hiányozni fog Morzsi, ő a legjobb barát a világon, ha sírtam képen nyalt, szomorú voltam elém  tette a pórázt.

-Mikor jön érte, az a bunkó?-Maria rögvest szúrós szemmel nézett rám, ahogy ezt kimondtam.

Azonnal megtorpantam a pult előtt, kezembe vettem az egyik terméket, mintha az valami nagyon érdekes tárgy lenne.

-Jimin viselkedj, a kutya miatt vagy ilyen?-pillantott ki az ablakon, bolt előtt sötétvörös Lexus parkolt le.
Pazar, még gazdag is!

-Nem Maria, fáj a hajam töve.-rá nem néztem, viszont tudtam hogy nem igazán szívleli az ilyen beszédet. Régimódi.

A kis csengettyű jelzett, valaki éppen átlépte a küszöböt.
Ma máshogy volt felöltözve, valamiféle edző cucc, amely sötétkék anyagból készült.
A hajáról ne is beszéljünk, mint valami atomcsapás. De ő miért néz ki még így is samponreklám modellnek?

-Kocsival jár edzeni, érdekes sport.-nem bírtam ki hogy ne szólaljak meg. Gondolatban szájon csaptam magamat.

-Jónapot asszonyom, és neked is durci.-köszönt.

Durci az anyád!

-Magának is fiatalúr, nézze el kérem Jimin viselkedését, tudja ma egy igen jó barátjától kell megválnia.-bökött a kutyus felé aki érdeklődve hallgatta a beszélgetést.

Ekkor a férfi arcán valami átvillant, rám nézett majd a kutyára.
Ónix szemei együttérzést tükröztek, majd megszólalt. Kár volt.

-Ohh nem tudtam hogy neked ez ennyit jelent, ha...

Nem engedtem hogy befejezze, szó nélkül kimentem az üzletből, nem kell hogy megmagyarázza.
Felesleges párbeszédre nekem nincs időm, sem energiám.
Sokáig menekülhettem, viszont ez nem tartott sokáig, mint amennyire szerettem volna.
Utánam jött, szinte lihegett utánam.

-Várj már, hé!-kiáltotta.

-Mi ez a hirtelen magázás?-azzal a lendülettel hogy hátra fordultam, nekem is ütközött.
Hülye izompacsirta!

-Nem tudlak téged magázni, hisz olyan apró vagy, kérhetem hogy te is ezt tedd, annyira nem vagyok öreg.-úgy tett mintha szomorú lenne egy pillanatra még meg is sajnáltam.

-Megkaptad a kutyát, most már mehetsz az utadra.-intettem.

-Maria jól mondta, te tényleg nehéz eset vagy.-ingatta a fejét.

-Talán a magad dolgával kéne foglalkozni, nem azt elemezni hogyan viselkedem!-egyre jobban türelmetlen lettem, ez a pasi csak az idegeimen táncol.

-Megfogott valami benned, gyere el velem randizni.-arca felragyogott, tekintetét le sem vette rólam.

-Haha, irtó vicces, köszönöm hogy minket választott, viszontlátásra!-motyogtam a boltunk szövegét, amit mindig elmondok ha valaki vásárol.

-Nem viccnek szántam, gyere el velem randizni, mindent amit kérsz megadom neked, gyere velem.-tekintete pont olyan komoly volt mint a hangja.

-Nem.-azzal ott hagytam őt a járda közepén.

Ez nem valami kibaszott Kdrama, ahol az alulmaradott fél, elmeroggyant és mindenre rábólint amit kér tőle a domináns fél.
Érezze megtisztelve magát, hogy nem töröltem arcon.