••𝑃𝐴𝑅𝐼𝑆-𝐽𝐼𝐾𝑂𝑂𝐾••

Gyanú

Mai nap folyamán Maria, egyáltalán nem tartózkodott az üzletben, csak egy üzenetet hagyott maga után:
Dolgom akadt kedves Jimin.
De majd jelentkezem!
Addig is, legyen szép napod!

Ez felettébb érdekes üzenet volt, még tőle is. Nem szokott csak úgy lelépni, tudod...fizetni kell a rezsit meg az ilyesmit. Sosem hagyott ki egyetlen egy napot sem.
Franciaország drága.

-Mi van ma, mindenkivel?-tűnődtem el hangosan.
Felettébb érdekes, annyira egyedül vagyok, hogy kénytelen vagyok magamat kérdezni.
Még morzsi sincsen itt.

Rájővén, hogy nekem semmi dolgom nem akadt a nap folyamán, inkább bezártam az üzletet, mert végképp feleslegesnek tartottam, vasárnap délután a bolt nyitvatartását. Vevő nem akadt, és csak unatkoztam ott egyedül.
Míg mielőtt haztértem volna, beugrottam egy kisebb boltba, amelyben igaz hogy nem volt nagy választékban élelmiszer, viszonylag a szükséges dolgok így is kaphatóak, pont azok amelyek nekem kellenek.
A vacsoràt nem viszem túlzásba, sőt inkább mondanám úgy hogy főzni nem igen tudok, mert szinte analfabétának bizonyulok a konyhában, ezért valójában két doboznyi mochit és Yoppoki Wasabi snack-et vettem. Ezeket úgy ahogy szeretem, meg hát...vacsorának csak megteszi.
Taedonggang-ot is majdnem elfelejtettem venni, abban a nagy sietségben amelyet leműveltem ott a boltban.
Csupán csak a haztérésem, lebegett a szemeim előtt.

-Apa! Megjöttem!-kiabáltam neki, reménykedtem hogy még nálam van.

De amikor nem jött válasz, nos...kissé elszomorított, hogy meg sem várta hogy haza érjek.
De ő ilyen, az a folytonos szaladás.
Na nem baj, több sör marad nekem.
Magányban töltöttem az éjjelt, lement a nap, és felkelt.
Papírzacskók, és három sörösüveg hevert előttem.
Úgy tartják a kaja energiával szolgál, na igen...engem elaltat.
Ez nem igazság.
Nagy nehezen rendet raktam, le fürödtem, és épp a törölközőmmel szarakodtam, mikor hallottam az ajtóm nyitódását.
Logan?

-Szia ap... Jungkook?!

-Szia Jimin.-üdvözölt.

Ma nem volt rajta szemüveg, sőt a haját is máshogy hordta, kicsit elegánsabban mint tegnap, bár kétségtelenül az is jól állt neki.

-Kopogni?-vontam kérdőre, mintha az anyja lennék.

-Ohh, kiment a fejemből. Ez nyilván azért van mert otthonosan érzem magam.-mosolygott szelíden.

Bólintottam összeszűkült szemekkel. Faragatlan tökfilkó.

-Aham, azt látom. Foglalj helyet, felöltözöm.-ráztam meg a fejem.

Ez nem lehet igaz. A lakás nem egy ki-be járó szálloda.
Aligha tart az ismertségünk azon a fokon mikor már szabadon bejöhet a házamba.

-Ahogy óhajtod, drága.-hajolt meg, mintha én öregebb lennék nála.

Nem értem ezt a férfit, miért hajlong, egyáltalán mit miért csinàl?

___

Amint leértem, a teafiltereket nézegető Jungkookkal találtam szembe magam, hogy mit talált érdekesnek nem tudom, de nagyon mustrálta azokat.

-Hát te?

-Nem tűnsz olyannak, mint aki sok teát iszik.-állapította meg.

Ez olyan abszurd tény, egyáltalán miért érdekli?

-Tényleg nem, Logan miatt vannak teáim.

-Remek, eljössz velem valahova?-derült fel hirtelen.
Huhh gyors témaváltás.

-Hétfő van, ami egyenlő azzal, hogy nekem munkanap van. Tehát dolgozom.-húztam el a számat, de örültem annak hogy megúszhatom.

Vagyis csak azt gondoltam.

-Néha jót tesz az embernek, ha elkerüli messzire a munkát. Na meg, sokkal rosszabb egyedül nem?-szemén átvillant valami, olyan érzésem volt mintha ő tehetne Maria hiányáról.
Buta Jimin, miért tehetne róla!?

-Mire akarsz kilyukadni?

-Jobban teszed, ha velem jössz.