Tiéd vagyok! [Anime Oneshots]

Ökölcsók - Inosuke x Olvasó [23] +18

Fandom: Demon Slayer

Karakter: Inosuke Hashibira

Szitáció: Inosuke és az Olvasó közösen utazik démonokra vadászva, ám amikor Tanjiro és csapata mellé szegül rájön, hogy az érzései mélyebbek, mint gondolta.

Kérte: kiaraa-chaan

Szavak száma: 3900

I can't say I'm not a slut for characters with anger issues.

- És öhm.. ti hol találkoztatok?

Tanjiro kérdése nem lepett meg egyáltalán. Az utóbbi években már nem először fordult elő, hogy furcsa szemekkel néznek rátok, kételkedve abban, hogy egy törékenynek tűnő lány miért utazna egy vaddisznó fejet viselő fiúval. Egy agresszív, tűzről pattant fiúval.

Sokan kérdezték, hogyan találkoztatok. Nos, megpróbáltad éppen megölni. Mentségedre legyen, hogy azt hitted, hogy egy démon. Aztán mikor lekerült a maszk láttad, hogy csak egy fiú az. Korodbeli volt, kis koccanás után pedig magad is láttad, hogy hasonló célok vezetnek az életben. Ez már több mint két éve volt, akkor még tizennégy voltál. A nyakadba vetted a világot, hogy bosszút állj mindazokért, akiknek a szerettét elvette egy démon.

Ki akartad írtani a gonoszságot a világban.  De fiatal voltál, szükséged volt egy társra. Neki is.  Inosuke azt mondta igazából csak megsajnált és azért megengedte, hogy vele tarts. Ám egy idő múltán rájöttél, hogy ő is csak magányos volt. Szüksége volt egy társra, később látta, hogy mennyire jó csapatot alkottatok.

Ez úgy tűnik, hogy bővülni fog. Inosuke bosszúságára, te úgy tűnik be akarod fogadni a jövevényeket a csapatotokba. Nem volt neki egyáltalán szimpatikus Zenitsu, aztán a másik fiúnak nem volt hajlandó megjegyezni a nevét. Valahogy, a gondolat, hogy máson is kell rajtad osztozzon felháborította. Hiába ellenállt, a kedvedért inkább beadta a derekát, ha valamiért ennyire szerettél volna betolakodókat.

- Tanjiro, vegyél még rizset - kínáltad meg kedvesen.  

A fiúk örömmel habzsoltak a főztedből. Inosuke mindig kiürítette a tányért, akárhányszor utatok során főztél. Ez volt az ő módszere arra, hogy megdícsérjen. Rájöttél, hogy Inosuke egyáltalán nem a szavak embere. Inkább cselekszik, mintsem gondolkodjon. Forró fejű volt, más biztosan már faképnél hagyta volna, de te nem. Hogy miért nem? Most, mert te is hasonló természet voltál. Nyugodtabb és kimértebb nála, de benned is ott volt az égő versenyszellem és fojthatatlan harcivágy. Hiába néztek rá furán az emberek, tudtad, hogy megvan az okuk. Inosuke igen csak különc, arról vitát nem lehet nyitni. De kedvelted, nem tűrted volna meg, ha nem éreznél így. 

Két órája még Inosuke és Tanjiro lefejelték egymást, most meg szépen esznek egymás mellett. A szőke hajú fiúra sandítottál, aki nagyon félénk és hallgatag volt. Gondoltad kedvesen leülsz mellé és a barna hajú fiú húga hozzád csúszott. Örültél, hogy megbízott benned annyira Nezuko, és megsimogattad a sötét barna haját. Lopva a bambuszra néztél, ami a szájában volt.