Rövid PJO történetek

Félresikerült randevú

Az nem létezik, hogy egy isten ne jöjjön be egy halandónak.
Főleg ha a művészetek, a zene, a költészet és az íjászat istenéről beszélünk.
Apollón mégis enyhén idegállapotban állt a tükör előtt, és próbálta normális állapotba hozni göndör, szőke fürtjeit.
A történethez hozzátartozik, hogy a lány nem sima halandó, hanem Aphrodité lányának az unokája, tehát azért van egy kis isteni beütése. Apollón pedig... Sosem tudott ellenállni a csinos és okos lányoknak.
Az isten kilépett a bokor mögül (jobb hely nem volt, na) majd megállt egy fa mellett, és a teret kezdte kémlelni, még neki is dőlt egy fának, hogy laza hatást keltsen.

Persze közben majd' beleőrült az idegességbe. 

A lány meg persze nem jött el.

Apollón el se akarta hinni, hogy ekkora szégyen pont vele esett meg. Mert most komolyan, ha Héphaisztosz randijára nem megy el valaki, arra csak legyint az ember, hogy ilyen megesik, majd legközelebb, na de hogy a leglazább és legjóképűbb istent ültesse fel valaki? Ilyet még a világ nem látott.
És persze a helyzetet csak tetézte Perseus Jackson megjelenése.
- Apollón? - vonta fel a szemöldökét a tengerek istenének fia, és hatalmas vigyorral a képén közelített hozzá.
- Csss! Megőrültél? - nézett rá riadtan az isten - Inkognitóban vagyok!
- Ja, bocs. Akkor szólítsalak Frednek?
- Milyen Fred? - vonta össze a szemöldökét, és komolyan nem értette a helyzetet.
- Nem emlékszel? Legutóbb, mikor azt mondtad, hogy inkognitóban vagy... Emlékszel, mikor még Biancával és Zoéval voltam... Nem? - adta fel Percy, mert Apollón elég értetlenül rázta a fejét - És egyébként mit keresel erre ilyenkor? - váltott témát. Nem kellett volna, hisz Apollón mégsem közölheti, hogy felültették egy randin, főleg nem Percyvel, aki után az utóbbi időben bomlanak a lányok, tehát improvizálni kényszerült.
- Sétáltam egyet -vont vállat - Néha már nagyon unom az olimposzi közeget. Nagybátyád és Árész már megint veszekszenek - utalt Zeusz és Árész apa-fia kapcsolatára, és még rá is játszott egy hatalmas ásítással. Pechére Percy jobban képben volt, mint gondolta.
- Ma beszéltem apával, ő azt mesélte, hogy most tök nyugi van az olimposzon, hiszen Árész a gyerekeit próbálja kiképezni valami küldetésre a táborban - ecsetelte szórakozottan, és kérdőn nézett az egyre sápadtabb istenségre. 
- Poszeidon mit tudhatna már ezekről, ki sem dugja az orrát a palotájából... - nevetgélt zavartan Apollón, és már gondolkodott is valami jobb kifogáson, mikor egy éles lányhang szakította félbe a beszélgetést.
- Szia Percy! - állt meg mellettük egy alacsony, csinos, szőke hajú lány. Mosolyogva megölelte Percyt, majd kérdőn kapkodta a fejét közte és Apollón között, mire Percynek leesett, hogy ők ketten nem ismerik egymást. Legalábbis ő úgy gondolta. Apollón köpni-nyelni nem tudott, a szíve olyan gyorsan vert, hogy ha halandó lett volna, talán meg is állt volna, de mivel ez a veszély nem fenyegette, csak szimplán idegesen próbálta igazgatni a haját. Hát, pozitívum, hogy a lány mégis eljött a randira, negatívum, hogy Percy Jackson kicsit belerondított a dologba.
- Leila, ő egy barátom, őő... Lester - mutatott Percy a mellette álló istenre, mire az egy "nem emlegetjük fel a sötét múltat" tekintet kíséretében bokán rúgta,  de ő csak vigyorogva folytatta - Lester, ő pedig egy osztálytársam, Leila.
Apollón majdnem ott helyben összeesett az idegtől, erre ez a barom még tetézi is a helyzetet azzal, hogy Lesterként mutatja be, mikor ő teljesen más néven hívta el a lányt.
- Nagyon örülök, Leila - vigyorgott a lányra az isten - De azt hiszem, mi beszéltünk már.
- Sajnos nekem nem rémlik, de nagyon örülök a találkozásnak - nézett rá a lány, Apollón pedig legszívesebben az aszfodéloszig süllyedt volna abban a pillanatban. 
- És akkor mi járatban vagy errefelé? - kérdezte kínosan az isten, mire Percy félszeg mosolyra húzta a száját, és a lány előtt kezdett bele a történetbe.
- Valami debil ráírt a semmiből, hogy találkozni akar vele, ráadásul profilkép nélkül, és a szerencsétlennek még a neve is annyi volt hogy "Username" - röhögött jóízűen - Annyi volt a szerncséje, hogy úgy beszélt, mintha régóta ismerné, és még rímekbe is szedte a mondanivalóját, meg valami béna spanyol néven be is mutatkozott, szóval felajánlottam, hogy eljövök vele, és a távolból megnézem ki az, és esetleg közbelépek ha valami van, mert a barátja ma pont nem ér rá - fecsegett Percy pimasz vigyorral az arcán. 
És akkor Apollón már tudta. Pontosan tudta, hogy Percy a kezdetektől fogva tisztában volt vele, hogy ő írt rá a lányra, csak teljes mértékben kiélvezte a szituációt. 
Apollón éppen nem tudta eldönteni, hogy Percyt átkozza el, vagy ő maga költözzön a tartarosz mélyére, mikor Leila odébblépett telefonálni, Percy pedig szórakozottan átkarolta a vállát, és vigyorogva az istenre nézett.
- Ezt még gyakorold, "Lester".