Végzetes alku - Larry Stylinson ff (18+) - teljes

3. Az alku

Zihálva nézett rám. Fogadni mertem volna, felizgatta a csókunk, ahogy engem is, de nem akartam zavarba hozni azzal, hogy lenézzek a nadrágjára.

– Megteszi? – kérdezte halkan.

– Kezdetnek nem volt rossz – mosolyodtam el.

– Akkor megköthetjük az alkut?

Hosszan a szemébe néztem. Nagyon akartam ezt a fiút, és már tudtam is, hogy megszerzem magamnak.

Harry

Már szanaszét rágcsáltam a számat belülről, amíg Louis válaszára vártam. Megcsókoltam. Önként. Ráadásul fel is izgatott a csók. Kész őrület! Biztosan csak a helyzet miatt történt. Mi másért? Nem vagyok meleg. Miért izgatna fel egy fiú?

– Rendben, Harry. Olyan hiteles meleget csinálok belőled, hogy a szüleid rád se fognak ismerni – közölte Louis. – De kérek cserébe valamit.

Tudtam, hogy nem puszta szívességből fogja megtenni, ezért nem ért váratlanul a kijelentése.

– Mennyit kérsz érte? – Elindultam az asztalon lévő sörömért, mert teljesen kiszáradt a szám.

Utánam jött, visszaült a fotelbe, úgyhogy én is újra helyet foglaltam a kanapéján.

– Nem pénzt kérek – mondta.

– Akkor? – vontam fel a szemöldököm.

– Téged. Egy éjszakára – jelentette ki vigyorogva.

Kizárt!

– Annyira tudtam, hogy erre megy ki a játék! – Lecsaptam az üveget az asztalra. – Szemét vagy, Louis!

Felálltam, hogy távozzak. Ez a gyerek hülyére vett engem, de meg is érdemeltem, amiért bedőltem neki.

– Nem foglak kényszeríteni – szólt utánam. – Csak akkor kell ezzel fizetned, ha te is akarod.

Megtorpantam.

– Ezt, hogy érted?

Louis is felállt, és odasétált hozzám.

– Ha sikerül átverni a szüleidet, és mindenki mást, akit akartál, akkor eldöntheted, megadod-e nekem a jutalmat.

Az arca komoly volt, és rögtön elbizonytalanított. Miért jó ez neki? Így nem fog kapni semmit, mert az holtbiztos, hogy soha ne fogok ágyba bújni vele.

– És ha nem teszem meg? Akkor az adósod maradok? – kérdeztem.

– Nem, mert akkor az azt jelenti, hogy rossz munkát végeztem.

Elnevettem magam.

– Ugye tudod, hogy egy heterót nem lehet meleggé tenni? A küldetésed mindenképpen kudarcra van ítélve.

– Meglátjuk – vonta meg a vállát, aztán felém nyújtotta a kezét. – Nos, akkor megegyeztünk?

Mit érdekelt engem, hogy el fogja bukni, csak csinálja végig.

– Megegyeztünk – csaptam a tenyerébe, és kezet ráztunk.

Louis szeme csillogott. Nem értettem, miért ennyire biztos magában. Már előre sajnáltam, amiért csalódni fog.

– Mikor lenne az a bizonyos vacsora? – tért azonnal a lényegre.

– Nincs kőbe vésve, de szeretnék minél hamarabb túl lenni rajta.

Nem tudtam, hogy most mi van. Meg akarja beszélni a részleteket, vagy inkább távozzak, és majd holnap folytatjuk. Mivel Louis nem hívott, hogy üljek le újra, továbbra is az előszobában ácsorogtunk.