Végzetes alku - Larry Stylinson ff (18+) - teljes

15. Beszerző körút

– Őket már meg tudod győzni – értett egyet velem Lou, és a kocsihoz érve maga felé fordított. – Most már csak magadat kell meggyőznöd.

Kérdőn néztem rá, de ahelyett, hogy kifejtette volna, mire gondol, megcsókolt.

– Várlak holnap – köszönt el tőlem, és elindult a saját kocsijához.

Nem is sejthette, hogy engem már rég nem kell meggyőzni semmiről. Legalábbis arról nem, hogy őt akarom.

Louis

Még mielőtt elaludtam volna, küldtem egy üzenetet Harrynek, hogy csörgessen, mielőtt jön értem, mert nem akartam feleslegesen korán kelni, ha nem muszáj. Boldogan és kielégülten hunytam be a szemem. Nem gondoltam volna, hogy már ma elérünk idáig, és ez rettenetesen elégedetté tett. Már csak egy lépésre voltam attól, hogy Harry ténylegesen az enyém legyen. Egyedül csak abban voltam bizonytalan, mennyire kezelhetem kész tényként azt, ami köztünk van, vagy inkább továbbra is legyek vele óvatos. Semmiképpen sem szerettem volna elriasztani, hogy aztán ismét kihátráljon a dologból. Az óvatosság mellett döntöttem. Abból nem lehet baj.

Az üzenet délelőtt fél tizenegykor érkezett Harrytől. Rendes volt, amiért hagyott sokáig aludni, de a készülődésre annál kevesebb időm jutott, ugyanis azt írta, már úton van. Villámgyorsan zuhanyoztam és öltöztem, közben főtt a kávém, és még a cigimet is csak félig szívtam el, annyira siettem. A fogamat mostam, mikor csengetett. A fogkefével a kezemben mentem ajtót nyitni neki.

– Te tényleg most keltél fel? – kuncogott édesen, amikor meglátott.

– Mondtam, hogy sokáig alszok – motyogtam fogkrémmel tele szájjal, és elindultam vissza a fürdőbe.

Harry követett, de a konyhában maradt, amíg én elvégeztem magamon az utolsó simításokat. Mikor visszamentem hozzá, épp a tegnap és a ma reggel hátrahagyott poharaimat mosta el.

– Nincs ettől fontosabb dolgod? – álltam meg mellette, máris a csókját követelve.

– Nem tudom, mire gondolsz – incselkedett velem, és olyan édesen beharapta az alsó ajkát, hogy kénytelen voltam azonnal kisajátítani.

Szerettem, amikor csók közben a nagy tenyerét az arcomra fekteti, mert így olyan bensőségesnek hatott az egész. Lassan, érzékien csókolt vissza, majd rám nézett, és mosolyogva megigazította a szemembe lógó hajamat.

– Én nem tudom, hogyan kell egy fiúnak udvarolni, de szép vagy, Lou – mondta.

Minden erő kiment a lábamból, annyira meghatottak ezek a szavak. Harry egyszerre volt végtelenül aranyos, kedves és ártatlanul szexi.

– A legtökéletesebb módját választottad. Te is gyönyörű vagy, bébim. Számomra a legszebb. – Persze, hogy újra megcsókoltam. Azt éreztem, Harry már tényleg az enyém.

– Mennünk kellene – bontakozott ki az ölelésemből. – Így is jóval később jöttem.

Szívesebben csináltam volna valami mást, de már ennek is rohadtul örültem. Sokkal többet kaptam tőle, mint vártam.

– Akkor az italokért megyünk először? – vettem kézbe a telefonom és a kulcsom.

– Igen, és visszafelé beugorhatunk Zaynhez. Szerintem, már nem is lesz időd hazajönni munka előtt. Nem gond? – kérdezte, mikor az ajtót zártam.

– Nem. Inkább veled vagyok, mintsem itthon ücsörögjek egyedül – feleltem, mire Harry arcára újra boldog mosoly ült ki.

Útközben felsorolta, miket kell majd beszereznünk, és kérte, én is tartsam észben, hogy semmi se maradjon ki. Olyan felszabadultan csacsogott, mint talán soha eddig.