Végzetes alku - Larry Stylinson ff (18+) - teljes

9. Közeledés

– Igen, de ne nézz így rám.

– Hogyan?

– Úgy, hogy attól nyomban bűntudatom legyen – kuncogtam.

– Mitől lenne az? Nem járunk – szurkálódott.

Ilyenkor Louis olyan volt, mint egy sértődött, ártatlan kisfiú, pedig az ártatlanság nagyon is távol állt tőle.

– Ajj, már! Adj egy csókot! – hajoltam át hozzá, és máris élvezhettem a kócos finom ajkait.

Louis ki fog csinálni engem.

Louis

A játékterem, ahogy Harry hívta, egy rohadt nagy komplexum volt. Egy kis előtéren keresztül juthattunk be, ahol a téli időszakban ruhatár üzemelhetett, és onnan rögtön a billiárd terembe léptünk. Legalább nyolc asztal sorakozott egymás mellett. Mögöttük western hangulatú asztalok, és ugyanilyen stílusú bárpult, ahol az italokat szolgálták fel. Baloldalon egy üvegfallal leválasztva a bowling terem helyezkedett el, külön recepcióval és cipőtárolóval. Egy fiatal lány állt a pult mögött, felénk intett. Ezen a részen a helyiség jobbra L alakban kiszélesedett, tele pakolták csocsó asztalokkal és a falakon pedig darts táblák lógtak. A teremben már most is elég sokan voltak, főleg fiatalok.

– Na, hogy tetszik? – állt meg Harry.

– Nem rossz – bólintottam elismerően. – És mit kellene csinálnom?

– Mihez lenne kedved? A pultban jól lehet keresni, de a bowlingnál is bőséges borravalót szoktak hagyni a vendégek. Vannak céges összejövetelek, ott szintén, a versenyeknél pedig minél több a nevező, annál nagyobb a jutalék – darálta Harry. – Tíztől tízig vagyunk nyitva, hétvégén pedig éjfélig, így értelemszerűen két műszakban van a váltás. Kajálni is tudsz, mert van egy kisebb pizzériánk, és más egyebek – mutatott a darts terem felé, ami mögött tényleg egy kis kajálda húzódott, amit eddig észre se vettem.

– Hú, te aztán gyorsan elhadartad – nevettem. – A pultos munka tökéletes lesz. Abban legalább otthon érzem magam. De ez a hely sokkal nagyobb, mint gondoltam. Te vezeted egyedül?

– Annyira nincs sok macera vele. Gyere, megmutatom az irodámat – indult el Harry a bowling pult irányába, és bevezetett egy kis folyosóra. – Itt vannak az öltözők, ez pedig az irodám – tárt ki előttem egy ajtót. – Nézz csak szét. Addig hozok valamit inni. Kávét is kérsz?

– Az jó lenne, köszönöm – biccentettem, és Harry elsietett, én pedig beljebb léptem.

A helyiség meglepően tágas és világos volt. A jobb oldali falon szinte végig polcos szekrények sorakoztak, rajtuk színes mappákkal. Középen, a hatalmas ablak előtt egy íróasztal, baloldalon pedig bőr kanapé, két fotellel, és köztük asztalka. Mellettük egy mini bárpult. A szabad falfelületeken néhány kép lógott, az ablak mellett óriási legyezőpálma állt. Nem volt túl fényűző a berendezés, de egyszerűnek sem mondtam volna.

Mélyen beszívtam Harry illatát, melyet a kis iroda megőrzött. Odáig voltam ezért a fiúért. Igaz, ma csalódást okozott a kiselőadásával, és hogy tényleg részegen chatelt velem, de máris rácáfolt az egészre, amikor a kocsiban önként megcsókolt. Szegény teljesen össze lehet zavarodva, ezért nem haragudtam rá. Sejtettem, hogy ez lesz, és így is sokkal nyitottabb, mint ahogy az várható lett volna. Nekem van időm. Most pedig, hogy itt fogok dolgozni, főleg...

– Hoztam üdítőt és vizet is. Nem tudtam, melyiket szereted jobban – jött be Harry egy tálcát egyensúlyozva a kezében.

– Figyelmes vagy. Legalább elmondhatom, hogy egyszer a főnököm szolgált ki engem – tréfálkoztam.