Végzetes alku - Larry Stylinson ff (18+) - teljes

10. Biliárd

– Bocs, hogy... – kezdte volna, de a szájára tettem az ujjam.

– Nincs miért bocsánatot kérned. Csodálatos volt – pecsételtem meg az állításom egy csókkal is.

Kimásztam az ágyból, és elővettem a fiókból egy tiszta bokszert.

– Hamarabb végzek mint te – kacsintottam rá, és a kezébe nyomtam.

Harry

Harry

Röhejesen festhettem, ahogy ott toporogtam Louis fürdőjében, és azon gondolkoztam, hová tegyem a koszos alsómat. Kézben nem vihettem haza, úgyhogy gyorsan kiöblítettem a csapnál, aztán bedobtam a szennyes kosárba. Beálltam a zuhany alá, és a falnak dőltem. Bőven volt mit megbeszélnem magammal, azonban egyelőre nem ment, ugyanis folyamatosan azon agyaltam, hogy Louis éppen mivel foglalatoskodik a szobájában.

Nekem kellett volna segítenem rajta, de túl gyáva voltam ahhoz, hogy felajánljam. Talán, amikor még nem élveztem el, a pillanat hevében képes lettem volna rá, de utána már csak menekülni akartam onnan. Rettenetesen kínosnak éreztem, ami történt. Nem azt, hogy a gatyámba élveztem, bár az sem elhanyagolható tény, hanem az a botrányos, hogy mindezt egy fiú érte el nálam.

Louis úgy irányított engem, mint egy bábut. Túlságosan gyorsan kiismert, és azt csinál velem, amit csak akar. Amikor otthagyott, már az ajtóban várt. Pontosan tudta, hogy utána fogok menni. A szavaival manipulál, és mégsem tudtam haragudni rá. Megértettem miért teszi, és meg is érdemeltem, amiért hagytam magam. Egyszerűen a bűvkörébe kerültem, és azok után, ami történt, már hiába is tagadnám, igenis vonzódtam hozzá. Oké. Ezek szerint, vannak efféle hajlamaim. Durva, hogy eddig nem is tudtam róla. Kész őrület!

Miután sikeresen megtisztultam és felöltöztem, még mindig feszülten dugtam ki a fejem az ajtón. Louis már az erkélyen állt, és cigizett. Kimentem hozzá.

– Nem tudom, mit kellene most mondanom – sóhajtottam egy nagyot.

– Semmit. Jó volt, igaz? Akkor meg? Élvezd már az életet, Harry! – Odalépett hozzám, és adott a számra egy puszit.

– Könnyen beszélsz – nyögtem fel fájdalmasan. – Adsz egy cigit?

– Te nem is dohányzol – morogta, de felém nyújtotta a dobozt.

– Vannak kivételes alkalmak. Ez most egy ilyen.

Az első két szívás után csak köhécseltem, de az istennek sem nyomtam volna el.

– Most komolyan ennyire feszült vagy miatta? – fürkészte Lou az arcomat. – Semmi rosszat nem csináltál.

Persze, neki ez semmiség, de nekem...

– Elég lesz ennyi? Vagy még ettől is többet vársz el tőlem? – kérdeztem indulatosan.

Bosszantott a tudat, hogy két nap alatt idáig jutottunk, és sürgősen le akartam állni, mielőtt még több faszságot csinálok. Így is nehezen fogok tudni elszámolni a lelkiismeretemmel. Nekem semmi közöm a fiúkhoz, és úgy tűnt, sikerült kifognom az egyetlen kivételt, akihez valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag vonzódom.

– Nem kell így beszélned velem. Azt mondtad, bízol bennem. Semmi olyat nem tettem, ami miatt ennyire ki kellene borulnod. – Megbántva elfordult tőlem, és az utcát bámulta inkább.

Akkor fasz tudok lenni néha.

– Oké, igazad van – fújtam ki a levegőt, vagy inkább a füstöt, és mellé léptem –, nem ezt érdemled. Sajnálom a hangulatingadozásaimat, de próbálj megérteni. Olyan dolgokat teszek, amelyeket korábban soha, és ez megijeszt. Néha legszívesebben kihátrálnék ebből az egészből, mert nem voltam felkészülve ilyesmire. Azt hittem... Nem is tudom, mit hittem – nyögtem csüggedten.