Pokoli kiképzés /novella/

Első rész

2089. Wirstdors.

A szüleimmel békében és nyugalomban éltünk Wirstdorsban. Nem fenyegetett veszély mert a földön a jóság vezérelt mindent és mindenkit. Egészen addig a napig amíg a távolban a Dringen családban élő özvegyasszony Emerald fiai, Derrick és Nelson, kialakított egy csapatot a jó emberek ellen.

Ők bennük mindig is bujkált a gonoszságra való vágy érzése. Szülőanyjuk kiőlte belőlük a jóságot. Apjuk aki már nem él, jó ember volt és sosem hagyta volna, hogy ez történjen, de persze az édesanyjuk nem a jóságáról volt ismert. Ezért is a gyász után a család elhatározta, hogy megtámadják a jó embereket, és rosszat képeznek belőlük.

Így kerültem a Cwarest nevezetű intézménybe, ahol próbálnak megváltoztatni. Bezártak engem és a többieket. Fiúkat és a lányokat egyaránt külön cellákba és mindig csak akkor engednek ki minket, ha feladatunk van.

-Kifelé a cellából -kiabálta egy fiú hang.
-Rendben megyek már -remegő lábakkal léptem ki a zárkából.
A fiú mellett hirtelen ott termedt egy nő is. A vörös hajú nő arca merev volt. Közelebb sétált felém, majd erősen a kezemnél fogva elrángatott egy piros és zöld színű lézersugárral izzó szobába.

Belökött az ajtón és azután magamra hagyott. Nem sokkal később hozott egy másik lányt magával. A barna hajú lány kezében egy fegyvert tartva indult el felém, rám célozva. A fények közben lekapcsolódtak. Csak egy kis halvány fénycsóva szűrődött be a szoba egyik sarkából egy kicsi ablakon át. Homlokán izzadság cseppek, és szemében könny csillant meg.

Nem akarta rám fogni a fegyvert, kényszerítették. Remegő kezeivel megakarta húzni a ravaszt, de nem tette ledobta a földre a fegyvert. Egy pillanatig még egymásra néztünk azután újra világítottak a lézersugarak. Majd megjelent a vörös hajú özvegyasszony aki nem örült annak, hogy még életben vagyok.

Csalódott a lányba ezért felvette a földről a fegyvert, és ráfogta. Ő próbált mögém bújni, és segítséget is kért, de tehetetlen voltam. A levegőt egyre lassabban vettem. Próbáltam nyugodt maradni, és remélni, hogy nem fogja bántani a lányt.

De félrelökött engem, és a hajánál fogva kényszerítette térdre. Majd átadta a fegyvert az én kezembe. Nem akartam megfogni a fegyvert, ezért aztán megszólaltam.
-Kérem ne. Én nem vagyok gyilkos - állítottam meg.
A nő egy pillanatra feldühödött és visszazárt a cellába. A lányt magával vitte. Sikoltásokat hallottam a távolból. Magamat okoltam amiért nem tudtam megmenteni.

Remélem elnyerte a tetszéseteket.❤️
Ha igen akkor kérlek dobj egy vote-ot vagy írj kommentet.