Pokoli kiképzés /novella/

Kilencedik rész

-Ezt azért kaptad mert nem akartad megölni a két lány közül egyiket sem hanem inkább feláldoztad volna a saját életed. -magyarázta.
-Igen, tudom. -nyöszörögtem.
-Nem azért vagy itt hogy magadban tegyél kárt hanem hogy másokban. -fűzte hozzá.

-Értettem - válaszoltam alig hallhatóan.
-Szedd össze magad Cassidy - emelte fel a hangját.
-Rendben - sóhajtottam.
Ismét vissza vittek a cellámba.

Kétségbeesetten próbáltam győzködni magam, hogy nem sokára vége lesz ennek az egésznek és haza mehetek. De legbelül tudtam, hogy arra nincs semmi esély. Örökre itt maradtam fogolyként.

Nem tudtam aludni a sok negatív gondolatom miatt, így egész este csak néztem a plafont. Telt az idő és én csak feküdtem mozdulatlanul. Míg végül reggel lett. Derrick hozta a reggelimet.

Rám szólt, hogy miután megettem az ételt készüljek fel az újabb feladatra. Így is tettem. Nem volt más választásom. Újra beküldtek a kiképzős szobába.

Egy jó darabig egyedül voltam. De egy kicsivel később már belöktek a szobába egy ismerős lányt. Madison-t. Egy pillanatra megörültem majd rájöttem, hogy végeznem kell vele a saját érdekemben.

Lekapcsolódtak a fények. Nem volt már semmi kérdésem. Tudtam, hogy meg kell ölnöm. A szobába bekerült egy kés is. Egy röpke perccel korábban vettem észre, mint Madison, így a kés az én kezembe került. Ami egyet jelentett.

Hidegvérű gyilkossá kell válnom. Vagy én vagy ő. A jó énem megint feláldozta volna magát de most a rossz énem vezényelt. A kést szorítottam a kezemben majd megtámadtam a lányt. Először hason szúrtam.

Mire ő neki lökött a falnak. Ezután már nem volt bennem kegyelem. Elérték, hogy olyanná váljak mint ők. Elborult az agyam és mire feleszméltem Madison teste szét volt szurkálva és a saját vértócsájában feküdt. Szörnyű látvány volt.

De ha nem ő akkor most én feküdnék ott. Emerald büszkén mondta, hogy teljesítettem a feladatot. Az ő gyilkos robotuk vagyok most már. Csak így maradhatok életben.

Az ajtóban Derrick is megjelent. De az ő arcán nem a büszkeség jele látszott. Inkább csalódott volt, hogy az a Cassidy aki voltam már nincs többé. De engem ez már kicsit sem hatott meg. Megkapták amit akartak. Most már engem ne kínozzanak.

Megkaptam a piros pólót. Egy utolsó feladat várt már csak rám. A fekete póló megszerzése csak akkor lehetséges ha megölöm a szüleimet. Abban a percben úgy éreztem menni fog.

Hiszen már nincs bennem egy cseppnyi szeretet sem. Nem maradtak érzéseim. Se pozitív gondolataim. Csak a túlélés motivált. Semmiség végezni a szüleimmel. Azt gondoltam olyan erős szörnyeteggé váltam, hogy bárkit megtudnék ölni.

De aztán elérkezett a pokoli kiképzés utolsó feladata. Egy ismeretlen szobába vittek. Ahol már várt anyám és apám megkötözve. Egy pisztolyt adtak a kezembe és azt mondták, hogy két töltény van benne.

Ezért mindkettőjüket meg kell ölnöm. Mert ha csak az egyik családtagommal végzek akkor engem ölnek meg. Próbáltam nem nézni a szüleim szemébe, de anyám sírása elvette a figyelmem. Egyszerre törtek rám az érzések.

Ekkor remegni kezdett a kezem. Ezernyi gondolat keringett a fejemben. Mihez kezdjek most? Érzések nélkül könnyebb volt. De most újra vannak érzéseim.

Megint felakartam áldozni magam. Emerald-nak ez nem tetszett. Észre vette, hogy újra a régi vagyok. Aki nem akar gyilkos lenni. Azt kiabálta vigyenek vissza a cellámba.

Remélem elnyerte a tetszéseteket.❤️
Ha igen akkor kérlek dobj egy vote-ot vagy írj kommentet.