Pokoli kiképzés /novella/

Negyedik rész

-Emerald Dringen vagyok. És ha jól tudom te pedig Cassidy - nyújtotta a kezét.
-Így van - feleltem, és kezet fogtam vele.
-Nos figyelj rám. Eddig itt minden a szabályaim szerint működött - mondta. Te azt gondolod tehetsz ez ellen bármit is? - kérdezte.

-Nem gondolok semmit - válaszoltam.
-Helyes, akkor rendben - kényszer mosolyt csalt arcára.
-Most pedig büntetés jár amiért megpróbáltál velem szembeszegülni - húzta fel az egyik szemöldökét.
Ülj le a székre - mondta, majd kiment a szobából.

Nem sokkal később bejött helyette a fekete hajú srác. Szótlanul sétált felém, majd hirtelen elővett egy kést, és beleszúrta a lábamba.
Üvöltöttem a fájdalomtól. Azután kihúzta a kést a lábamból, elátta a sebemet.

Majd visszarángatott a cellámba. Erőtlennek, és elveszettnek éreztem magam. Sírni akartam, de egy könnycsepp sem jött ki a szememből. Most már megtudtam, hogy Emerald-al nem szállhatok szembe. Akármit teszek ő le tud győzni engem.

Fél órával később a fekete hajú srác csúsztatott be ételt az ajtó alatti kis résen, amit csak kívülről lehet kinyitni. Általában pár falatot szoktam csak enni. Mert hányingerem van az itteni kaja kínálatból. Odanyúltam a tálcáért pár darab kis hús kockát a számba tettem, majd próbáltam elrágni de olyan rágósak voltak, hogy inkább kiköptem.

Mérgemben ellöktem a tálcát a lábammal. Azután elfeküdtem a földön. Elaludtam. Másnap reggel arra ébredtem, hogy a fiú aki lábon szúrt a cellám előtt áll.
-Mit akarsz már megint? - néztem felé.

Barna szemeit rám szegezte, de nem válaszolt.
-Hogy hívnak? - kérdeztem.
-Derrick - válaszolta.
-És téged? - közelebb lépett a cellához.
-Cassidy. - mondtam.
-Nem beszélhetünk, anyám nem örülne neki.

-Emerald az anyád? - döbbentem néztem rá.
-Igen - válaszolta.
-Na de most kifelé - parancsolta.
-Te nem vagy olyan mint ő - mondtam.
-De pontosan olyan vagyok - felelte.
Közeledtünk a kiképző szobába.

Remélem elnyerte a tetszéseteket.❤️
Ha igen akkor kérlek dobj egy vote-ot vagy írj kommentet.