Zenére hangolva

Nyolcadik fejezet

Halálra rémült arccal vágtázó szívvel ugrottam ki az ágyból, amikor a hajnali órák csendjébe belehasított az az Isten verte csörgés.

- Kapcsold már ki - szólalt meg Flóra bosszúsan és felemelte a fejét a párnáról.

Lassan a többiek is magukhoz tértek, kivéve Adrienn, aki fejhallgatóval a fején aludta az igazak álmát.

- Szerintem ez kintről jön - dünnyögte Mellani és belefúrta a fejét a bolyhos párnájába.

- De mégis ki a franc csörög hajnali hétkor? - kérdezte Sua az arcát dörzsölgetve.

Feltérdeltem az ágyra és az ablakon kipillantva körbe hordoztam a tekintetem, de nem láttam semmit. Mikor aztán velünk szemben felhúzták a redőnyt és kinyitották az ablakot, én is így cselekedtem és rámosolyogtam Patrikra, aki az ablakon kihajolva kémlelte a környéket a zaj forrását keresve. Ő nem vett még észre engem így alaposan szemügyre tudtam venni a reggeli kinézetét. A mellkasa most is magára vonzotta a tekintetem, de megpróbáltam inkább a kócos hajára koncentrálni, ami nagyon jól állt neki, főleg a párna nyom az arca bal oldalán.

- Látod a tettest? - kérdeztem hirtelen, mire összerezzent és felém kapta a fejét.

- Már meg is találtam - nézett a szemembe. - Tudod, ha beszélgetni akarsz velem, nem kell az egész tábort felverni.

- Gondolod, hogy én voltam? - hökkentem meg.

- Nem, nem gondolom. Tudom - dőlt az ablakkeretnek mosolyogva.

- Hé, Dávid ébren van már? - tolakodott mellém Mellani.

Patrik hátrapillant a válla felett, majd vissza ránk és megrázza a fejét.

- Úgy alszik, mint egy mormota.

- Ébreszd fel!

- Nem fogom!

- Gyerünk már! - szólt rá Mellani türelmetlenül.

- Gyere át és ébreszd fel te, ha annyira akarod - röhögte el magát Patrik, majd hirtelen kihajolt az ablakon és a homlokát ráncolva nézett a központi épület irányába.

Mellanival egyszerre dőltünk előre és érdeklődve figyeltük Zoltánt, aki egy hangosbemondót lóbálva a kezében közeledett a faházak felé.

- Szép jó reggelt - üdvözölt minket vidáman, majd a szájához emelte a mikrofont és elkiáltotta magát. - Táborlakók. Kereken nyolc órától 10-ig reggeli az étkezőben. A reggeli során meg fogjátok kapni a heti beosztásotokat, a szabad időtökkel ti rendelkeztek. Amennyiben el szeretnétek hagyni a tábort, azt mindenképpen jelezzétek nekem! Természetesen, aki nem akar részt venni a mesterével való gyakorláson megteheti, de szerintem ne hagyjátok ki. Sokat tudnak segíteni! Ébresztő!

Háromszor elismételte ugyanezt a szöveget, és közben minden ajtón bedörömbölt. Mire meg érkezett a mi ajtónkhoz, mi már valamennyire készen álltunk a reggelihez, egyedül csak Adrien volt az, aki most kezdett ébredezni.

- Tetszik a pólód - biccentett Flóra elismerően, mire végig néztem Hanna ruháin, amiket az előbb kapkodtam magamra.

Egy fekete pörgős szoknya, hozzá pedig egy pink nyakban megkötős póló, ami szabadon hagyta a hátamat, a lábamon pedig a saját fehér tornacipőm. Hanna még otthon rám akarta tukmálni a szandálját, de ellenálltam ugyanis én utálom a szandálokat. Mivel arra nem volt időm, hogy átvasaljam a hajam, meg kedvem, se ami azt illeti, ezért egy kontyba rendeztem, csak két tincset hagytam szabadon lengedezni, a sminkemet pedig szolidra csináltam meg, hogy ne is legyek teljesen natúr, de olyan erős se. Nem akartam senkinek se tetszeni, így nem kellett kicicomáznom magam.