Flirt | Taekook

3. Pletyka

-Taehyung! Ki ne merj szállni ebből a retkes autóból! -üvöltött rám bátyám, mikor táskámmal a kezemben nyitottam volna ki az ajtót. Jelenleg megpróbál a szüleink helyett leszidni engem, de nem figyelek rá és már majdnem kint vagyok a járműből, mikor egy hangos kattanást hallok. Na baszki. Ránézek Bacon-re, kinek szemei már vöröslenek mérgében. Homlokán is látszódik pár ér. Egyáltalán normális, hogy ennyi van neki odafent? Erre a gondolatomra összehúzom szemöldököm, de kénytelen vagyok újra ráfigyelni, hiszen kiabálása egyre hangosabb lesz. -Nézz rám, ha hozzád beszélek! -ekkor teljes testtel felé fordultam, majd elmosolyodtam. -Mit nevetgélsz itten egymagadba? Tae?! -ordítja megint.

-Hyung. Nem tudod lejjebb venni a hangerőt? Kilyukasztod a dobhártyámat! -nézek lélektükreibe. Van egy ötletem. Mások azt mondanák nem jó, de én az egyetemista kifejezést használnám inkább.

-Taehyung... Nem tudom hányszor mondjam még el neked, hogy figyelj MINDEN órán és ne azt a srácot nézd!

-Milyen srácot? -háborodok fel. Legalábbis látszólag. Valójában teljesen igaza van, de ki vagyok én, hogy megadjam az egójának azt az elégeddséget, amit nem-mellesleg megérdemel. Az öccse vagyok, nem a legjobb barátja!

-Akinek mindig változik a hajszíne és szívatja a barátaid! Nem is értem, hogyan tetszhet neked egy olyan alak! -szorítja meg a kormány, miközben kinéz a szélvédőn. Ezt az alkalmat vártam. Amikor egy pillanatra nem engem pásztáz. A lehúzott ablakon kidobom a táskám, majd utána ugrok. Ahelyett, hogy elszaladtam volna, megálltam az autó mellett.

-Amúgy mellékesen megjegyezném, hogy Chanyeol végig figyelt, miközben őrjöngtél! -nevettem, majd a koszos táskámat felvéve a földről rohantam be az iskola kapuján.

-Kurva anyád! -hallottam testvérem kiáltását, mire kirobbant belőlem a hangos nevetés. Túl messze voltam tőle, hogy visszaszóljak neki, ráadásul a diákok már mind engem fürkésztek.
Könnyeimet törölgetve léptem be a terembe, ahol az első órám lesz. Történelem. Hétfőn. Csodás! Az utolsó padsorban ülök egy külföldi lány mellett, aki alig beszéli a nyelvet. Nem igazán probléma, hiszen emiatt nagyon kedves mindenkivel, nehogy bántani kezdjék őt a hátránya miatt.
Mivel kedves (ahogy azt az előbb említettem), ezért van egy lány, aki nagyon szimpatikusnak tartja és minden órán egymás mellett ülnek. Emiatt a barátaim egyike mindig mellettem tud lenni.

-Hey, Gayboy -csap egyet a vállamra Hendery, Hobi unokatestvére.

-Mondod te... Nem nekem van két pasim egyszerre! -védtem meg magam.

-Aú! -tette kezét mellkasára, ahol a szíve helyezkedik el. Elméletileg. -Talált, süllyedt! -szegezte le tekintetét a földre.

-Na. Mi van? Szomorú vagy? -kérdeztem meglepődve. Sose szokott így viselkedni, valami biztos történt. -Miért nincsenek itt a barátaid? Szakítottatok? -kérdezgettem tovább.

-Dehogy! -kiáltott. Úgy tűnik ma mindenkinek hangoskodni van kedve... Ránéztem amolyan "hát akkor?" nézéssel, mire érdekes arcot vágott. Féloldalasan elvigyorodott, szemeit összehúzta, emellett még mellkasát ki is nyomta, mintha valamire nagyon büszke lenne. -Mondjuk úgy, hogy... Nem tudnak bejönni a lábaikon, ezért mára inkább otthon maradtak.

-Heh? -figyeltem értetlenül.

-Hahaha -nevetgélt magában. Ekkor eszembe jutott egy bizonyos kép a múltamból, amit soha többé nem akartam volna látni azután az este után. Nem szeretném részletezni, de szerintem ha azt mondom, hogy egy bulin történt, miután mindenki lerészegedett és nem törődött azzal, hogy kit szeret nyilvánosan... Mindenki tudni fogja milyen pózban láttam Hendery-t és párjait.

-Jézusom! -sikoltottam fel. Az előttem álló srác már reszketett a boldogságtól, mire kitessékeltem a nyílászárón. Végülis közel sem egy órán leszünk, jobb, ha betakarodik az ő termébe, mielőtt elkezdődik az első tanóra.

______________

-Taehyung~ -közelített felém énekelve egyik osztálytársam, akivel sokszor szoktam beszélgetni, de nem kifejezetten mondanám magunkat barátoknak.

-Szia Félix! -mosolyogtam rá kedvesen. A pár centivel magasabb fiú megölelt, majd helyet foglalt a padomon. -Hogy telik a napod? -érdeklődtem felőle.

-Nagyon jól! De nem is ezért jöttem -hajolt közelebb hozzám. Körülbelül hét centiméter lehetett arcunk között, mikot beszélni kezdett. -Hallottad az új pletykákat? -szemöldökeimet összeráncolva néztem alakját. Én az ilyen dolgokból valahogy mindig kimaradok és hetekkel utána tudom meg. Szerencse, hogy egy ilyen szeleburdi angyal képes hozzám szólni, hogy megossza velem az ilyesfajta híreket.
Megráztam fejem, mire tarkómra tette kezeit és mégközelebb húzott. Fülemhez hajolt, hogy belesúghasson. -Azt beszélik, hogy Jeongguk tizenegyedikes haverjai össze akarták őt hozni egy lánnyal, mire kijelentette, hogy már tetszik neki valaki. Ráadásul egy srác! Eddig is hallottam több embertől, hogy Jeongguk biszexuális lenne, de nem hittem a fülemnek. Viszont ezt biztos forrásokból hallottam. Egyenesen Sehun-tól! -fejezte be mondanivalóját, majd el is távolodott tőlem. Sehun Jeongguk "bizalmasa". Mindent megosztanak egymással, bármilyen kínos vagy akár obszcén legyen is. Nem mondják el senkinek, hogy mit beszélgetnek, de egyértelműen kijelentették, hogy nincs is azokhoz köze másoknak, csak nekik. Mivel viszonylag nagy hírnevük van az iskolában (főleg mióta kiderült, hogy Sehun lehetséges, hogy debütálni fog egy SM fiúbandában), ezért lányok hadai és pár srác is nagyon érdeklődnek irántuk. Köztük én és Félix is. Igazából így kezdődött a legelső beszélgetésünk. De van valami, amit még nem említettem neki. Valójában nem hiszem, hogy annyira nagyon meglepődne, de azért én is össze szeretnék jönni Jengguk-al! Félix sokat szokott erről beszélni. Mennyire jó lenne, ha mellette kelne fel és viszont kedvelné őt. Együtt reggeliznének, készítenének ebédet, vacsoráznának és sokat randiznának. Moziba, parkokba és egyéb helyekre mennének. Majd idővel, mikor mindketten készenálnának rá, összeházasodnának. Szép tervek, de valahogy nekem nem jönnek be. -Tae? -rázta meg kezét arcom előtt Félix.

-Igen? -kérdeztem mosolyt erőltetve arcomra. Kissé feldúltak ezek az információk, amiket csak most sikerült felfognom. Jeongguk-nak tetszik valaki. Aki nem én vagyok. Pontosabban... Az nem biztos, de elég kicsi rá az esély, hiszen kifejezetten ellenséges a barátaimmal, velem meg nem is foglalkozik.

-Semmi... Csak olyan volt, mintha teljesen máshol járnál lélekben -nevetett. Ahogy szemei összeszűkültek egy kis réssé és közben mosolya egyre nagyobb lett, eszembe jutottak a Nap sugarai. Félix tényleg nagyon pozitív személyiséggel rendelkezik, ráadásul bárki, aki körülötte van, hirtelen boldog lesz, mindegy mennyire depresszív volt azelőtt.

-Jó reggelt, diákok! -köszönt a tanár. Becsengettek volna már a negyedik órára? Fel se tűnt. Az egész osztály felállt a székéről vagy padjáról, majd meghajolt a tanár előtt. -Leülhettek a helyetekre! -Félix mellettem helyezkedett el, mivel ez a tanár aztán mindet megengedett. Fél évente volt öt kártyád, amit ha odaadtál a tanárnak óra előtt, felmentésed volt végig és nem kellett figyelned, illetve az égvilágon bármit csinálhattál, de persze bent kellett maradni a termben, hogy szemmel tarthasson.

-Tae -hallottam meg fülemhez közel jelenlegi padtársam hangját.

-Hm.

-Mivel év eleje óta beszélgettünk ilyen dolgokról... Segítenél nekem? -kérdezte. Furcsállva a helyzetet fordultam felé.

-Miben?

-Kideríteni, hogy ki tetszhet Jeongguk-nak -ebben a pillanatban gondoltam bele mélyebben a dologba. Ha kiderül, hogy Jeongguk-nak (avagy a srácnak, aki másfél éve a kiszemeltem) Félix tetszik... Nekem semmi esélyem se lesz nála. Ráadásul biztos, hogy a mellettem ülő segítséget kérne tőlem, hogy összejöhessenek.

Funfact: két barátnőm nálam aludt tegnap és azt hittem délig hazamennek, erre még most sem keltek fel (11:37 van)... 🙂