Flirt | Taekook

6. Tizenegyedikesek között

-Biztos nem! -mondta Mark Lee, miközben nem is őt kérdeztem. Jelenleg egyik barátom öccsének könyörgöm, hogy vegyen szárnyai alá és tanítsa meg nekem, hogyan kell flörtölni szavak használata nélkül. Azt hallottam, ő igazán jó ebben, ráadásul napi szinten használja is tudását párján, Mark Lee-n, aki az úszócsapattal szokott magánszorgalomból edzeni. Emiatt szinte az egész iskola ismeri.

-Mark! Ne hozz döntéseket helyettem, ráadásul nézzél már rá szerencsétlen kissrácra! -szólta le Donghyuck, majd mosolyogva rámnézett. -Segítek neked!

-Nagyon köszönöm, sunbae! -hajoltam meg előtte. Igen, attól függően, hogy ő a fiatalabb a két testvér közül, még egy évvel idősebb nálam. Emiatt fel kellett jönnöm a második emeletre, ahol csakis a tizenegyedikesek szoktak tartózkodni.

-Viszont ahhoz, hogy taníthassalak, meg kell mondanod valamit!

-Mit? -érdeklődtem.

-Kit szeretnél elcsábítani -húzta ajkait féloldalas mosolyra.

-Hát... Izé -most komolyan ki kell mondanom a nevét Jeongguk-nak? Ráadásul úgy, hogy Donghyuck, Mark Lee és Mark Tuan (Donghyuck padtársa) is engem figyel folyamatosan? Én ennyire nem vagyok szégyentelen!

-Na? Ha nem mered elmondani ki az, aki tetszik neked három iskolatársadnak, akkor hogyan leszel képes majd vele flörtölni? -mosolygott tovább Donghyuck.

-Taehyung! -szólított meg valaki az osztály ajtajából. -Téged kerestelek, de nem találtalak sehol! Azt mondta az a kicsi, de erős Ausztrál, hogy itt leszel! -az ajtóban állt a maga 186 centiméterével Park Chayeol. Nem ismerem a srácot, ellenben rögtön tudtam ki ő, ugyanis a bátyám odáig van érte  és sokat szokott róla hangosan ábrándozni.

-Chanyeol hyung? Mit szeretnél? -kérdeztem meglepődve.

-Byun Taehyung vagy, ugye?

-Gyanúsan? -húztam fele egyik szemöldököm. Soha nem szólt még hozzám, most pedig úgy tűnik az iskola minden egyes miliméterén végigszaladt legalább egyszer. Folyt róla az izzadság patakokban. -Jól vagy, hyung? Úgy nézel ki, mint, aki mindjárt összeesik! -rohantam elé, majd megfogtam a könyökénép fogva, nehogy eltaknyoljon előttem. Errő ő boldogan rátette nagy tenyerét a vállamra és a segítségemmel leült a tanári asztalra. Rájöttem, hogy bunkó módon nem foglalkoztam tovább Donghyuck-al, de amikor megfordultam, hogy bocsánatot kérek és gyorsan elköszönök tőlük, egyenesen átestem az említetten.

-Á, baszki! -mondta a földön ülve, ugyanis szerencsésen fellöktem őt is. -Figyelj jobban a lábad elé! -mondta, majd mivel én hamarabb feltápászkodtam, kezeit felém nyújtotta, hogy segítsek neki lábra állni. Mikor végre képes volt egy ilyesfajta alapvető dologra, kezeimnél fogva közelebb rántott magához. -Ő tetszik, ugye? Jó fogás! Habár nekem nem az esetem, de igazán helyes gyerek ez a Chanyeol! Ráadásul még magas is! Kell ennél több? -suttogta, hogy csak én hallhassam. Furcsán néztem rá, majd rájöttem miért mondta ezt és tiltakozni kezdtem.

-Félreérted! Nekem ő -mutattam az óriás irányába -egyáltalán nem jön be! A bátyámnak tetszik, ezért tudom ki ő!

-Hát, akkor miért keresett meg téged? Ha ő nem tudja ki vagy? -kérdezte, amolyan "átlátok rajtad" hangtónussal. Igaza volt. Tudtommal nem ismer. Akkor honnan tudta a nevem és miért keresett meg?
Megfordultam tengelyem körül és Chanyeol-ra néztem, aki várakozóan nézett vissza rám.

-Most már végre velem foglalozol? -csillantak fel szemei. Bólintottam, mire boldogan tapsolt egyet.

-Mit szeretnél, hyung? -kérdeztem. Tudtam, hogy Donghyuck mögöttem állva nézi a jelenetet, ugyanis lélegzetét éreztem tarkómon.