Flirt | Taekook

15. Jeongguk

-Szia Taehyung! -köszöntött kiáltva Haechan, a folyosó túloldaláról. Elkezdett felém futni, majd előttem megállt. Boldogan szorított magához. Pár másodperc után leszedtem magamról ölelő karjait, majd értelmetlenül néztem rá. Miért ölelt meg? Nem hinném, hogy annyira ismerjük egymást. -Jaj, ne legyél már ilyen durci! Segítettem neked flörtölni, már barátoknak számítunk! -mosolygott, amit végül viszonoztam. -Mit csinálsz itt? Semmilyen órád nincs ezen a helyen.

-Igaz, de nem is azért jöttem -mosolyogtam.

-Jeongguk miatt vagy itt? -húzogatta szemöldökét. -Azt hittem nem mersz lépni -nevetett boldogan.

-Hát... Ezek szerint mégis kezdeményezek -vakartam meg tarkóm.

-Ó, ez lesz az első alkalom? -érdeklődött, mire bólintottam egyet. -Akkor azt látnom kell! Vagy segíthetek is! Mi a terv? -mostanában mindenki segíteni akar nekem. Vajon ennyire látszik, hogy képtelen vagyok magamtól összejönni bárkivel is? -Na? Akkor mondod? -siettetett.

-Megfogom kérni, hogy legyen a kosár tanárom -vigyorodtam el.

-Heh? Mióta érdekel téged a sport?

-Mindig is leszartam. Jeongguk érdekel, nem a kosár -mosolyodtam el féloldalasan. Haechan átvetette kezét vállamon, majd együtt elkezdtünk sétálni Jeongguk osztályterme felé.

-Ez a beszéd, Taehyung! Tudtam én, hogy egy igazi mesterelme veszett el benned! -nevetett fel. Nemsokára megérkeztünk annak a bizonyos terem ajtajának elé, amit Haechan szinte kitépett a helyéről. A hangos csattanás következtében mindenki felénk nézett. Körülnéztünk, de csak Jeongguk egyik barátja volt a teremben, aki tudhatná hol van a keresett. -Hé, Sehun. Hol van Jeon? -kérdezte Haechan teljes hangerővel.

-Fogalmam sincs. Azt mondta lemegy a tizedikesekhez valamiért -vonta meg vállát az idősebb.

-Pontosabban?

-78-as teremhez ment -vigyorodott el.

-Az a miénk -mondtam Haechan-nak, majd kiráncigáltam a folyosóra.

-Úgy tűnik neki is eszébe jutottál -nevette el magát. -Tudom, hogy kell lelki támasz, ezért itt fogok maradni melletted -mosolyodott el megint.

-Köszi, tényleg jól esik -feleltem kínosan. -Mark hol van? -jutott eszembe a mellettem sétáló párja, akivel mindig mindenhova együtt jár. Meglepő, hogy most nincsenek egymás nyakába.

-Jaj, Markie -sóhajtott egy nagyot. -Lebetegedett. Most három napig nem jön... Ez még csak az első nap! -ordított fel, mire a lépcsőn lévő emberek megálltak.

-Bocsánat, sajnálom -kértem elnézést mindenkitől, akiket megzavart mellettem sétáló barátom. -Gondoltál valaha is arra, hogy csendesebb legyél? -érdeklődtem.

-Nem -válaszolt egyszerűen, majd előre engedett, hogy benyithassak osztályom termébe. Csak pár ember volt bent, köztük Félix is, aki Jeongguk-al és Hobi-val beszélgetett. Fel se tűnt nekik, hogy bejöttünk, csak mikor Haechan elüvöltötte magát. -Hihetetlen, hogy a barátotok itt van és leszarjátok! -jelentette ki, miközben leült a helyemre. -Te mit szüzeskedsz? Ülj már bele az ölembe, nem harapok! -nevetett, majd a csuklómnál fogva húzott közelebb magához. Hobi és Jeongguk egymásra néztek, majd furcsállva foglaltak helyet az előttünk lévő padsor egyik padján.

-Sziasztok! -mosolygott Félix.

-Azt hittem nem jöttél suliba -mondtam neki, miután mindenkinek köszöntem. Igen, Jeongguk-nak is, ellenben ő csak biccentett egyet felém.

-Úgy volt, de mégis itt vagyok. Amikor jöttem be, ez a kettő a kapuban beszélgettek, ezért bejöttek velem -világosított fel kettőnket. -Hát Donghyuck hyung?