Flirt | Taekook

4. Kutatás

-Olyan kedves vagy, hogy beleegyeztél! -ugrándozott Félix, miközben az iskola folyosóit jártuk. Éppen a büfébe tartottunk, ugyanis Hobi meghívott minket egy pohár ingyen vízre az autómatából.

-Engem is érdekel ám! -karolt át Seungmin. Egy volt osztálytársunk, aki átment másik szakra, mert szerinte a művészet történelem a legunalmasabb dolog a világon.

-Azt hallottam, hogy Tae segít Csibének valamiben -karolta át Chris Félix-et.

-Vedd le rólam a kezeidet, Bang! Illetve ne hívj már Csibének! Nem is hasonlítok azokra! Ezzel konkrétan egy állatnak szólítasz! -akadt ki Félix. Tipikus mindennapok.

-Na, azért álljunk meg egy pillanatra, lúzerek! -szólt egy hang mögölünk. Rögtön felismertem és abban is biztos voltam, hogy nekünk szól. Mivel a büfé már csak pár lépésre volt, Hobi is csatlakozott hozzánk, de ideje nem volt köszönni, ugyanis Jeongguk-nak muszáj volt hozzánk szólni. -Mit csináltok itt? Biztos nincs pénzetek semmire, ide a gazdag emberek járnak! -nevetett össze barátaival.

-Mi a fasz -suttogta maga elé Seungmin. Közel hajolt arcomhoz, majd belesúgta a fülembe, hogy: -Szerintem ez nagyobb lúzer, mint mi. Azt hiszi nincs pénzünk az ingyenes vízautómatához! -hallottam hangján, hogy vigyorog, emiatt én is alig bírtam visszafogni, hogy ne röhögjem el magam túl hangosan, de sajnos nehezen tudom magam visszafogni ilyen esetekben.

-Hülye! -csaptam rá a vállára nevetve, majd újra magam elé néztem, ahol Jeongguk állt. Undorodva mérte végig Seungmin-t, majd a szemembe nézett. Azta... Ott ugrik a szívem ki az ablakon! Ilyen még sosem történt! Velem még soha sem foglalkozott! Tekintete mélyen az enyémbe fúródott, mire azonnal abbahagytam a nevetést. Egy lépést közelebb lépett, így kevesebb, mint fél méter választott el minket. Szemeiben, mintha csillagokat láttam volna! A szívem hevesen vert, ha nem tartanák bordáim fogságban, régen kitört volna belőlem. Elképzeltem, ahogy kiszökken a mellkasomon keresztül és a földön elkezd pattogni, mire újra nevetni kezdtem.

-Azt hittem normálisabb vagy, mint ezek, de látom neked még el is mentek otthonról -keményedett el tekintete.

-Igen? Ha nincsenek otthon nálam, akkor miért nem jössz át hozzám? -húztam fel egyik szemöldököm, mire az előttem álló meglepődve hajolt hátra. Éreztem, ahogy valaki megfogja a csuklómat körbeölelő anyagot, így lenéztem és észrevettem, ahogy Félix keze alkaromat szorítja gyengéden. Felnéztem az arcára és csalódott arccal nézett vissza rám.

-Hah! -kiáltott fel Jeongguk egyik barátja, ha jól tudom, akkor két évvel idősebb nálunk, de egy évfolyamba járunk, mivel kétszer is megbukott. Nem, mintha a nevén bárki is szólítaná. Csak a "másodikos végzősnek" hívják, de végülis igazuk van. Tényleg végezne, ha nem lett volna ennyire szerencsétlen. -Hallottad ezt, Jeon? A drága most konkrétan felhívott magához! Mi a válaszod?

-Húzzunk el innen! Ilyenekre nem pazarlom az időt! -válaszolta Jeongguk, majd elvigarzott, miközben a barátai feldobva loholtak utána.
A következő pillanatban éreztem, ahogy az eddig engem szorító kéz elenged, majd Félix hátat fordított nekünk és felszaladt az emeletre.

-Hová megy? -kérdezte Hobi.

-Fogalmam sincs -húzogatta vállait Seungmin, majd mindannyian rám néztek.

-Mi az? -kérdeztem megilletődve.

-Nem mész utána, hogy megvigasztald? Végtére is miattad szaladt el -világosított fel Chris.

-Miért pont én? Nem tettem semmi rosszat! -emeltem fel kezeimet magam elé, hogyha nekem törnek, azzal legalább valamennyire meg tudjam védeni.

-Mindegy... Megyek én. Te meg gondolkodj el, hogy milyen szavakat fogsz használni, amikor bocsánatot kérsz tőle! -mondta Chris, majd ő is felfutott a lépcsőn.

_______________________

-Chris! -ölelte meg Félix a másik férfit, aki leguggolt mellé a szertárban. Rögtön tudta hol van Félix, hiszen mindig ide jött, ha nem volt kedve emberek között lenni.

-Semmi gond! -helyezte kezeit Chris Félix csípőjére, majd segített neki két lábra állni. -Tae biztos nem úgy értette!

-De igen! Neki is tetszik Jeongguk! -folyt le egy könnycsepp a fiatalabb arcán. Az idősebb kisöpörte arcából szőke tincseit, nehogy eláztassák a szeméből folyó könnyek.

-Csibe, nyugodj le! -erre a szólított halványan elmosolyodott, még akkor is, ha jelenleg meg volt bántva.

-Azt mondtad, azért hívsz így, mert aranyos vagyok. Még így is annak tartasz? -kérdezte halkan, majd kissé felduzzadt szemeit a másikra vezette. Ajkai vörösebbek voltak, mint általában, pedig nem is sírt annyit, hogy ennyire megváltozzon arca.

-Egyértelműen! -mosolygott Chris. Két hónapja vallotta be magának a fiú iránti érzéseit, de eszébe se volt neki elmondani. Tudta, hogy kiszemeltjének már más tetszett, ráadásul mivel barátok, egy vallomás is sok dolgot elronthat kettejük között. -Tudtad, hogy van egy kis szív alakú szeplőd? -váltott témát. Nem szerette volna sokáig lehangoltnak látni kiscsibéjét. Szerencsére könnyen sikerült felvidítani a másikat. Félix szemei felcsillantak.

-Tényleg? Hol? -mosolygott. Chris lehajolt, majd balszeme mellé egy puszit nyomott.

-Itt -nevetett fel boldogan, miután látta, ahogy áldozata orcája felvesz egy halvány rózsaszín árnyalatot. -Már csak két órád van hátra, ugye? -a másik még nem tudott megszólalni, annyira meglepődött nem feltétlen baráti gesztusától, ezért szóbeli válasz helyett csak bólogatni kezdett. -Órák után pár barátommal elmegyünk táncolni egy közeli stúdióba. Szeretnél csatlakozni? Seungmin is ott lesz.

-Igen, az jó lenne. Legalább addig se Tae mondatát játszom végig a fejembe tízezerszer -suttogta az utolsó mondatát, de Chris olyan közel állt, hogy hallotta. Sóhajtott egyet, de ezt szerencsére nem vette észre a másik.
'Mindegy mit teszek vagy mondok, Félix úgyse fog rám máshogy nézni.' Gondolta magában.

________________________

-Szia, Baekhyun hyung! -köszöntette az idősebbet Hobi, aki Tae mellé helyezkedett el a hátsó ülésen.

-Sziasztok! Történt ma valami említésre méltó? -kérdezte szórakozottan. Ez egy olyan mondat, amit minden egyes nap feltesz öccsének, de általában ugyanazt a választ kapja.

-Semmi -rántotta meg vállát Tae.

-Ne viccelődj, már! Igenis volt valami! -vigyorgott a vendég. Beakhyun ismeri a másikat, ugyanis a kelletténél többször szokott átjárkálni Tae-hez, de legalább nem annyiszor, mint Jackson, a szomszéd, aki folyamatosan hivatlanul jelenik meg a házban.  Tudja, hogyha valamit ilyen hangsúllyal mond, akkor valami olyan dolog történt, amit öccse nem említene meg.

-Spill the tea, sis! -nevetett a legidősebb a három közül.

-Hobi, nem kell elmondani, de tényleg! Teljesen fölösleges! -nézett ki az ablakon Taehyung.

-Várjunk csak... TaeTae! Ugye tudod, hogy az ablaküveg tükröződik? Látom, hogy vörös az arcod, hülyeség elfordulni. Mondjad csak, Hoseok! Mi történt a mai nap, amit az öcsikém ennyire nem akar az orromra kötni!

-Tényleg nincs semmi! Mehetnénk már végre? Miért állunk még mindig az iskola parkolójában? -tette fel Tae a kérdéseit egymás után, de nem sikerült terelni a témát.

...és, hogy miért akart annyira elindulni? A válasz egyszerű, mégis magáért beszél. Látta, ahogy Jeon Jeongguk az iskola falának támaszkodva beszélget pár barátjával, akik közül az egyik Kai, Baekhyun egyik közeli barátja. Ha az idősebb ezt meglátja, biztosan kiszáll az autóból és megölelgeti a jóval magasabb társát.