Flirt | Taekook

17. Quad

Legalább két órát töltöttünk az étteremben, ahol szerintem eddigi életem legjobb beszélgetése folyt le. Jeongguk-al nagyon könnyű volt szót érteni és azon felül, hogy folyamatosan sprotol vagy tanul, elég sok hobbija is van. Például szeret videójátékozni, amik közül az Overwatch a kedvence. Hogy őszinte legyek, az ilyen dolgokban nem vagyok otthon, mégis megpróbáltam felfogni mindent, amit a játékról mondott. Érdekesnek tűnik, de akkor sem az én stílusom.
Kérdezte is a véleményem több dologról, illetve az életem felét el kellett neki mesélnem. Furának tartottam eleinte, hogy ennyire érdeklődő, mégsem ijesztett meg vagy hozott zavarba. Tehát, tíz csillagból tizet adnék erre az ebédre!
Jelenleg a kedvenc sorozatomról beszélünk, de vissza kell magam fogni, ha Lan Zhan-ról van szó. Végre itt egy srác, akinek tetszem, én pedig nehezen fogom vissza magam, nehogy kijöjjönek a számon taszító szavak.
Hat percre vagyunk a helytől, ahol quadozni fogunk és kezdek egyre idegesebb lenni! Mivel nekem nincs jogsim, ezért sajnos nem vezethetek, de Jeongguk megvígasztalt és azt mondta, hogy felülhetek mögé.

-Meg is érkeztünk -villantotta ki nyuszikra emlékeztető mosolyát, amit ma már sokszor láthattam. Kicsatoltuk öveinket, majd elindultunk a bejárat felé. Egy kis világosszürke építmény volt az egész, de látszódott, hogy mögötte több kilóméteres pálya van. Amikor beértünk, Jeongguk megfogta a kezem és egy fiatal sráchoz vezetett minket. -Szia Chim! -köszönt a nekünk háttal állónak. Ő megfordult, majd végignézett rajtunk, én addig ugyanezt tettem vele. Fekete-fehér csíkos pólóban volt és világoskék farmernadrágban. Lábfejét sportcipőbe fehér bújtatta.

-Látom Gguk betartottad, amit ígértél! -mosolyott el, miután meglátta összefonott kezünket. Furcsálltam kijelentését, de Jeongguk boldog lényét látva biztos csak jót jelenthet. Azt hiszem...
Fél perc néma csend után megszorítottam Jeongguk kezét.

-Ó, persze! Chim, szeretnénk egy quadot bérelni két órára! -szólalt fel a mellettem lévő. A narancssárga hajú bólintott egyet, majd ugrándozva elindult egy kis fészer szerű hely irányába. Megkért minket, hogy várjuk meg kint, majd eltűnt egy időre. -Most keres nekünk sisakokat, illetve kiválasztja az egyik quad kulcsát, amit általában használni szoktam -tájékoztatott.

-Sokat jársz ide? -szólaltam meg először percek óta.

-Mostanában nem. Inkább veled foglalkoztam -kacsintott rám, mire éreztem, ahogy nyakamon felkúszik a pír.

-Na, itt is lennék! -jött vissza a srác azokkal a dolgokkal kezében, amiről Jeongguk beszélt. -Ó, mekkora egy állat vagyok! -csapott tarkójára, miután mindkettőnknek odaadta az eddig kezében tartott holmikat. -Park Jimin. Jeongguk egy általános iskolai barátja -vigyorodott el.

-Byun Taehyung, Jeongguk...

-Párja! Legalábbis remélhetőleg az leszel nemsokára -súgta fülembe az utolsó mondatot.

-Aha, látom én azt -bólogatott hevesen -ezek szerint- Jimin. -Kövessetek. Mivel nem csak neked szoktuk odaadni a hetes számút, ezért muszáj vagyok bevallani, hogy az utolsó ember, aki rajta ült, egy elég túlsúlyos pasi volt. Meg is rökönyödtem, amikor belépett az épületbe! Kifejezetten a heteset akarta. Sajnálom, de a kormányt ki kellett cserélnünk -hajtotta le fejét.

-Mi? -kiáltott Jeongguk. -Szegény Lujza!

-Ki az a Lujza? -vontam fel szemöldököm.

-A kormány -mondta Jeongguk. Persze, én is elnevezek mindent. A növényem Károly a második, de arról jobb, ha nem beszélek...
Mikor kiléptünk a hátsóajtón, legalább húsz különböző méretű és színű quad állt előttünk érintetlenül. Randipartnerem amint meglátta az egyiket, elkezdett felé rohanni. -Milyen rég volt már, kicsim! -simította végig, majd rámnézett. -Négy évesen ültem ezen legelőször! Azóta nem vagyok hajlandó elengedni! Lehet, hogy ez a legrégebbi, de eszméletlenül gyors is egyben!

-Csak ne hajts a megengedettnél többel -szólt rá Jimin. Jeongguk olyan hirtelen fordította felé fejét, látni lehetett rajta, hogy megszédült.

-Miért? Sose tartottam be -nevetett fel.

-De most befogod! A főnök kamerákat helyezett mindenfelé, ezért kénytelen leszel nem belehajtani a folyóba és kilencven alatt haladni -vázolta fel a helyzetet az alacsonyabb, mire Jeongguk drámaian két térdre ereszkedett a másik előtt, majd annak lábait átkarolta.

-Miért?! -tettetett sírást. -Pedig én annyira szeretek száz fölött menni! Kérlek, engedd meg!

-Tudod mi lesz még engedve? A fizetésem, ha komolyan gondolod, hogy kivételezni fogok veled -rázta le magáról a másikat, majd mosolyogva rámnézett. -Gguk. Nézz rá erre a szent lélekre -biccentett felém. A még mindig földön térdelő rám is pillantott. -Bárgyú kis bárányka, aki mögötted fog ülni. Sajnálom, de mivel ketten lesztek, ezért a kilencvenet hetvenre kell csökkenteni -ekkor Jeongguk-ra néztem, kinek egy könnycsepp folyt le arcán.

-Nem mondod komolyan -néztem rá. Hüvelykujjammal letöröltem könnyét, majd nemtetszően ráztam meg fejem. -Hidd el, nem kell száguldozni, hogy jól érezzük magunkat! -mosolyogtam rá, amit csillogó szemekkel viszonzott kis idő elteltével.

-Én akkor magatokra is hagylak benneteket. A folyóba csak ti mehettek be, a quadnak száraznak kell maradnia! Ha megint miattad romlik el Jeon, ezúttal kifizettetem a bolond seggeddel! -hátrált az itt dolgozó, majd megfordult és befutott a légkondicionált helyiségbe.

-Gyere Tae! Két óránk van, ki kell használni -húzott Jeongguk a quad mellé, majd felvette bukósisakját és mosolyogva fürkészte arcom, miközben én félénken néztem a kezemben szorongatott bukósisakot.

-Jeongguk-

-JK -javított ki.

-Persze, bocsi -néztem szemébe. -JK, nem tudom hogyan kell ezt feltenni -vakartam meg zavartan tarkóm szabad kezemmel, mire ő közölte, hogy örömmel segít. Közelebb lépett hozzám, így tíz centire volt arcunk egymástól. Szívem gyorsabban kezdett verni az átlagosnál. Mikor elvette tőlem a sisakot, ujjai gyengéden érintették kézfejem, mire hasamban pillangókat kezdtem érezni. Jeongguk mosolyogva figyelte reakciómat, miközben fejemre tette a védelmet biztosító felszerelést.
Már a sisak pántját csatolta be állkapcsom allatt, mikor felfogtam helyzetünket. Közel volt. Nagyon közel!
Így az előttem álló arcának minden milliméterét pontosabban szemügyre tudtam venni.
Ajkai szépen, szinte tökéletes ívben húzódnak fölfelé. Alsóajka alatt van egy anyajegy, ami most tűnt fel nekem először. Orra kissé nagy, mégse tudnám elképzelni máshogy! Azt hiszem emiatt férfiasabbnak tűnik, de ez teljesen elveszik, mikor mosolyog. Szemöldöke nem, mint valami hernyó csak van, hanem ki van szedve rendesen. Mégha magától eszébe se jutott volna, örülök, hogy Hobi ezt megtette helyette. Ugyanis tudok arról, amikor kettesben elmentek egy szépségszalonba és minden kezelésre befizették egymást!
Végül szemei- Ó, mennyire gyönyörűnek tartom őket! Mélybarnák, amik éppen rám néznek. Várjunk! Rám?

-Tae -nevetett fel. -Csak azért kérted, hogy segítsek, mert közel szerettél volna kerülni hozzám? -kérdezte kicsit sem vesztve jó hangulatából.

-Nem -ráztam meg fejem, mire utánzott, majd megsimította alkarom.

-Tudod, ha nem az első randink lenne, hanem a második vagy harmadik, most biztok megcsókoltalak volna -mondta átlagosan, mire majdnem megfulladtam szabad levegőn.

-Ha romantikus dolgot mondasz, szólj előre vagy a szívem nem fogja bírni -vallottam be neki.

-Rendben -mosolygott továbbra is. -Menjünk -biccentett a quad felé, aminek hátsó ülésére rekordot döntve pattantam fel. -Lassabban, még leszédülsz -ütögette meg vállamat gyengéden. Felült elém, majd hátranyúlt. Kezeimet csuklómnál fogva dereka köré vezette. -Kapaszkodj erősen, nehogy nekem itt leess a lóról!

-Igenis, hercegem -miután kimondtam ezt a mondatot, rögtön meg is bántam. Jeongguk hátranézett, majd egy féloldalas mosollyal ajándékozott meg.

-Ezt nyugodtan emlegetheted másoknak is -kuncogott.

-Mit? -értetlenkedtem.

-Azt, hogy a herceged vagyok.