Mindene az enyém

A nevetése

Reggel arra ébredtem, hogy baromi melegem van. Lassan kinyitottam a szemem, majd feleszméltem arra ki is alszik karjaimban. Felemeltem fejem s rápillantottam arcára. Édesen szuszogott a karomom feküdve. Amint puha, csillogó ajkaira néztem elmosolyodva beharaptam alsó ajkamat.
Lábaink összeakadtak s feneke itt volt a farkam mellett, ami éledezni is kezdett.
Hasát éreztem, a kis izmot a puha bőr alatt, ekkor már betelt a pohár.

Kiugrottam az ágyból és beálltam a zuhany alá.
Itt van..az ágyamban...egész valójában.
A forró víz csapdosta a hátam, de én mégis csak rá gondoltam, arra...hogy mennyire érezni akarom őt...apró ajkait és kerek fenekét.
Kezembe helyeztem farkamat, majd huzogatni kezdtem rajta a bőrt, közben magam elé képzeltem őt. Hitoshit, amint meztelenül fekszik az ágyamban. A kis hasát, a mélyedéssel középen, amin úgy végignyalnék. A szemeit, amikkel engem pásztáz, s kipirosodott arcát amint...ahh

-Ahh basszus.. -mondtam, amint elértem a mámor kapujába. Kispricceltem, amit azonnal elmosott a zuhany. Kicsit lihegtem, majd hátradöntöttem a fejem.

Visszamentem a szobába, a törülközőt testem alsófelére csavarva, kissé vizesen.

-R-Renjiro.. -tekintett ki valaki a takaróm alól. Vizes hajamon épp ráztam egyet, majd rátekintettem. Kikerekedett szemekkel, elvörösödve nézett végig rajtam. Elmosolyodtam, amitől egy újabb árnyalatot vörösödött s takaróba dugta a fejét.

Még szerencse, hogy most vertem ki, így csak épphogy izgultam fel.

-Ne haragudj, hogy zavarba hoztalak. -Annyira örülök, hogy zavarba hoztam.

-S-semmi.. -motyogta.

-Felöltözöm, utána ha gondolod lezuhanyozhatsz.

-Az jó lesz, köszönöm. Esetleg..valami...ruhát. -próbált nem a felsőtestemre nézni, de szegénynek nem sikerült. Imádom.. nyelt egy nagyot, majd a válaszra várt.

-Persze. Majd adok valamit.

Így is lett. Beengedtem zuhanyozni, majd visszadőlve hallgattam a víz csobogását a fürdőből, majd az utána való matatást, ahogy öltözött. Belépett a szobába, menten úgy éreztem, hogy a farkam visítana, ha tudna.

-E-egy kicsit nagy rám a felső. -jelentette ki, közben azt vizslatva magán. Felülve az ágyon végignéztem rajta. Vizes haja a szemébe lógott, pólóm eltakarta fenekét, a nadrág lógott rajta.

-Szerintem nagyon aranyos vagy benne. -mondtam, mire zavarba esett és leült az ágy szélére. -Ráadásul csak rátesz egy lapáttal, ha még zavarban is vagy.

-M-muszáj neked ilyen nyíltan beszélni mindenről? -nevettem rajta, majd visszadőltem az ágyba, hogy láthassam az arcát.

-Én már csak ilyen vagyok, nem kerülgetem a forró kását.

-Vettem észre. -mosolyodott el s még kuncogott is, amin elmosolyodtam.
Nevetett....
rajtam...velem....megnevetettem!

-Hitoshi? -szólaltam meg egy kis idő elteltével. -Miért nem akarsz hazamenni? -a fiú arca megváltozott. Komoly tekintete volt. -P-persze nem kell róla beszélj, ha nem akarsz, vagyis...felőlem maradhatsz ameddig akarsz, csak.. -mentegetőztem, mire elnevette magát.

-Még hogy nem kerülgeted a kását. -nevetett, ami zene volt füleimnek s nevettem vele, nehogy abba hagyja. Később csak egymáson nevettünk.

-Igazából...csak nem szeretnék otthon lenni egy darabig. -válaszolt a már rég elhangzott kérdésre.

-Nem fognak érted aggódni? -megrázta a fejét, láttam rajta, hogy nem akar róla beszélni. -Van egy ötletem! -ugrottam fel az ágyból, mire ő csak nézte a hirtelen mozdulatom. -Elviszlek valahova! -mondtan nyújtva a kezem felé. -Fel akarlak vidítani! -megfogta a kezem s felállt az agyról. -Hozd a füzeted is!

Beültünk a kocsiba, anyának annyit mondtam, hogy megyünk kocsikázni, a húgom meg még a szobájában volt, így nyugodtan elindulhattunk. Először beugrottam egy haveromhoz, akitől kölcsön kértem valamit, így táskával jöttem ki tőle, ami még kíváncsibbá tette Hitoshi-t.

-Megérkeztünk. -mondtam, majd leállítottam a kocsit. Kiszálltunk, kezen fogtam, majd vezetni kezdtem végig a sín mentén. Egy híd alá vezettem, ami bár kissé elhagyatott volt, de nem ez volt a lényeg, hanem...

-Itt is van. -a híd egy fala volt, amin a többivel ellentétben nem volt semmi grafiti...mostanáig. -Mit gondolsz?

-Nem nagyon értem mit kéne nézzek. -a kezébe adtam a táskát, amit kinyitott s azonnal felcsillant szemekkel nézett rám. A táska grafiti spray tömkelegével volt tele. Kikapott egyet, ami lila volt s nézegetni kezdte.

-Na? Kipróbálod? -izgatottan a füzetéért ment s lapozgatni kezdte. Egynél megállt, majd a kezembe adta és a falhoz szaladt.
Én leültem egy kőre és nézni kezdtem, ahogy a kis törpe a falat fújja. Annyira élvezte, végig mosolygott.
Közben beszélgettünk, megnevetettem és még a nyakamba is vettem a végén, hogy a tetejét is megcsinálja a grafitinek.
Majd a végén hátralépett és szeme újra felcsillant.

-Egyszerűen tökéletes lett. -mondtam, majd a vállára raktam a karom s magamhoz húztam. Néztük egy darabig, majd beszélgetve visszamentünk a kocsihoz.

-Na? Milyen volt?

-Nagyon jó! Sokkal másabb, mint a füzetbe firkálni! Úgy érzem, mintha megmutattam volna magam a világnak! -mondta lelkesen. Elmosolyodtam, sosem láttam még ilyennek.

-Sose láttalak még ilyen boldognak. -mondtam ki hangosan.

-Az is vagyok! Hála neked Renjiro! Köszönöm! -mondta, majd egy hatalmas mosolyt küldött felém.

Ekkor úgy éreztem, mintha a világ kikerekedett volna s mindent megszereztem volna, amire vágytam.
A nevetése és a mosolya..csak erre volt szükségem.