Mindene az enyém

A félelme

Épp egy nyugodt hangulatban voltunk, hármasban a kanapén egy unalmas horrort nézve a tévében.
Én Hitoshi-t fogva az ölemben, míg ő Ashiko hajával játszadozott s fonogatta.
Amint a hang felerősödött a filmben, Hitoshi megrezzent, tökéletes pillanat volt, hogy szorítsak az ölelésemen.
Húztam egyet rajta, majd bizseregve fedeztem fel, hogy becsesemre ültettem.
Egyszerűen nem tudok ellenálni neki, még akkor sem, a húgom is köztünk van.
Belefúrtam fejem a tarkójába s apró csókot adtam rá, mire ő térdemre rakta kezét s megmarkolta azt, amint beleharaptam a nyakába egy aprót.

-Renji kérlek.. -súgta végigsimítva combomon.

-Akkor ne hergelj! -súgtam vissza, majd egymás szemébe néztünk. Folyton letekintettem ajkára, ahogy ő is tette.

-Ashiko miatt.. -mondta, de mégis fátyolos tekintettel nézett rám.
A romantikus pillanatot egy újabb jump scare szakította meg.

-Úr isten! -ugrott fel a húgom a kanapéra. -Muszáj nekünk ezt nézni? Még egy romantikus filmet is szívesebben néztem volna, még ilyen állapotban is! -mondta Hitoshi ölébe feküdve. Ő átkarolta s így néztünk tovább, míg végre vége nem lett.

-Hát ez rettenetes volt. -morogtam.

-Az! Legközelebb én választok. -ugrott fel a kanapéról Ashiko.

-Azt mát nem! -veszekedtem húgommal.

-Én elmegyek pisilni. -kelt fel mellőlem Hitoshi s a mosdó fele indult. Nyűtt pólója fel volt csúszva s kerek feneke végig velem szemezett a szürke melegítő alatt. Ez viszont hamar feltűnt a húgomnak is.

-Tetszik, igaz? -azonnal kikerekedtek a szemeim, mire ő elmosolyodott. -Soha senkire nem néztél még így, mint rá. Fontos neked igaz? Az első pillanattól az volt, tudom.

-Ezt meg hogy érted?

-Igaz, akkor nem figyeltem és a telefonban voltam, de később tudatosult bennem. És hogy őszinte legyek, elég feltűnő. -nevetett. -De nem is ez a lényeg.
Hitoshi soha nem mosolygott azelőtt, hogy te az életébe kerültél. Teljesen megváltozott és csak úgy virul, hála neked. Ez az a szerelem, amire én is vágyok. -mondta bekönnyezve, mire az ölembe húztam. -Ne haragudj, nem ezt akartam kihozni belőle. -lökött el magától, mire elmosolyodtam.

-Ne aggódj, egyszer rád talál az igazi. 

-Úgy gondolod?

-Tudom. Tudom, hogy így lesz. És azt is, hogy a legváratlanabb pillanatban fog megtörténni. -ekkor kilépett a mosdóból egy apró fiú.

-Hé srácok! Remélem nem lesz vihar odakint. -mondta, majd feltűnt neki, hogy mindketten őt nézzük. -Mi az? Félek a viharban.

-Nem azért nézlek, csak elgondolkodtam azon, hogy mennyire csodálatos vagy. -egy újabb őszinteségi roham, a franca is vele! Zavarba esett arcal hátat fordított s leült a kanapé elé a földre.
Ekkor egy hatalmas mennydörgést hallottunk s a fiú megijedve felugrodt a kanapéra. -Hitoshi.

-Ne haragudj, csak.. -ekkor egy újabb hangzavar jött odakintről s ő a mellkasomba bújtatta fejét. -Nagyon félek a vihartól.. -mondta remegve, míg én szorosan átöleltem. A húgom vigyorogott, mint a tejbetök.

-Menjünk aludni? -kérdeztem a megijedt fiútól, miközben a haját simogattam. Bólintott, majd belemarkolt a pulóverembe.

-Én is megyek. -felugrott a húgom, majd mosolyogva végignézte, ahogy menyasszony pózba kaptam Hitoshi-t. Ő csak remegett összekuporodva az ölemben. Odakint csapkodott az eső, ami magában is hangos volt, nemhogy még a mennydörgés.

Bevittem a szobába, majd letettem az ágyra. Megkerültem azt, majd ahogy leültem odacsúszott hozzám és már az ölemben is volt.

-Nem tudtam, hogy ennyire félsz a vihartól.

-Egyszer kiskorombam magamra hagytak egy ilyen időben és azóta rettegek tőle. Ne haragudj, ha..

-Nyugi. Majd én megvédelek, rendben? -simítottam ki egy kósza tincset az arcából, míg ő hevesen bólogatott.
Bebújtam a takaró alá, míg ő összekuporodva feküdt a mellkasomon.
Már épp kezdett feloldódni, mikor egy újabbat dörgött az ég s mégjobban összehúzta magát.
-Nyugi, itt vagyok!

-Bebújhatok a pulcsid alá?

-M-mi? -ekkor már a feje a pulcsim alatt is volt s a nyakamnál bújt elő újra. Éreztem, hogy a meztelen testemmel érintkezik s át is karolta a derekam.
Lábaival az enyémet ölelte s teljesen hozzámbújt, amitől farkam éledezni is kezdett.
Ekkor újabbat dörgött az ég s erősen magamhoz öleltem. Kissé feljebb tolta magát, így megcsókoltam. Kissé hezitálva, de visszacsókolt. Nyelveimmel azonnal behatoltam szájába s a testem egésze libabőlös lett, amit megérezhetett, mert elvált ajkaimtól. A tekintetem fátyolos volt és nem bírtam magammal.
Levettem a pulóvert, majd újra nekiestem ajkainak. Felé tornyosultam, majd mikor felmordult, a farkam lüktetni kezdett. Elváltak ajkaink, áttértem a nyakára. Végignyaltam rajta, mire az ég hatalmasat dörgött, akkorát, hogy még én is megtorpantam. Hitoshi összehúzta magát s nagyot karmolt a hátamon. Fájt ugyan, de ezzel is csak jobban felizgatott.
-Itt vagyok. Nem kell félned! -mondtam, mire csak hevesen bólogatott s újra megcsókolt. Nyelveink édesen játszadozak egymással, majd mikor levegőhiányban elváltak egymástól, levettem róla a pólót.

-El se tudod képzelni, mióta vágyok már erre. -újabb őszinteségi roham, de most ez érdekelt a legkevésbé. Puszikkal hintettem be nyakát, vállát, majd mikor leértem mellkasára, aprókat szívtam az érzékeny bőrön s harapdáltam.

-Ahh...Renji.. -nyögött s beletúrt a hajamba, mikor végignyaltam hasa közepén. Újra megcsókoltam, de ekkor beleremegett az ég zajongása miatt.

-Kussolj, hülye vihar! -morogtam, mire kuncogott egy aprót. Magamhoz öleltem így félmeztelenül, s végigsimítottam a hátán egészen a fenekéig, majd belemarkoltam. Felnyögött belemarkolva a hátamba, majd nyalogatni kezdte a fülemet. Később áttért a nyakamra, míg én továbbra is a kerek fenekét szorongattam.
De ekkor a vihar újra megtörte a pillanatot s a kisrác megrezzent. Mellkasomhoz nyomta a fejét s úgy hozzámbújt, hogy éreztem gyors szívverését.

-Inkább aludjunk, rendben?

-Csak legyen vége. -ölelt még szorosabban, míg én a fejét simogattam.

Párszor a fiú megrezzent a vihartól, majd elnyomta az álom, míg én végig fent voltam s nyugtattam a haját simogatva, amíg a vihar el nem csitult.