Mindene az enyém

Mindene az enyém (epilógus)

Már beesteledett, így az utcalámpákkal megvilágított főúton szálguldottunk.
Lazán ültem s imponáló kanyarokat és váltásokat tettem, hogy élvezetes lehessen Hitoshi számára, aki mindezt tejeskávé szürcsölés közben figyelt.
Fekete kapucnis pulóver volt rajta hasitasival, s egy hasonló színű melegítő rövidnadrággal.

-Imádom ahogy vezetsz! -mondta két nyelés között, ahogy hangosan szürcsölte az utolsó kortyokat.
Ennyi kellett, rákapcsoltam, így végighaladtunk a városból kitérve továbbra is a főúton. Ekkor mégjobban ellazultam, majd egyik kezem a combjára tettem, amit ő egy aranyos nézéssel s mosollyal fogadott.

-Hova menjünk?

-Én tudok egy remek helyet! -vágta rá. -Nincs innen messze és olyan békés ott! -lelkesedett, amin nagyot mosolyogtam.
Annyira megváltozott, amióta együtt voltunk és azóta is csak változik. Egyre boldogabb és ezáltal én is az vagyok.

Mielőtt megismertem, az életem maga volt az unalom. Egész nap a szobában voltam és aludtam, vagy írni próbáltam, már már bele betegedtem, hogy nincs ihletem. Nem voltam boldog.
De amint megpillantottam és érzéseket váltott ki belőlem új érzéseket, mégis mi másra vágyna egy amatőr író?
Tudtam hogy szomorú, és mindig azon voltam, hogy ez megváltozzon. Amióta ez összejött, boldog vagyok és ihletem is van, egy remek regényen dolgozom és ezt neki köszönhetem. Amiért velem van és vigyázhatok rá. Mert ő az enyém. A mindenem.

-Itt fordulj le! -rántott ki a gondolataimból s hirtelen kanyarral fogadtam. Levezetett a város szélén a szántóföld mellett s addig mentünk, míg egy padhoz nem értünk. -Itt is van!

Leállítottam a kocsit, majd kiszálltunk. -Nem tudom ki volt az a marha, aki iderakott egy padot, de mégsem volt akkora marha! -mondta, majd leült arra. Előre meredt, majd kis idő múlva megpaskolta maga mellett a padot, mire én leültem. Csak tekintettünk előre a városra, ami sok sok fényben pompázott. Az utcalámpák és az elhaladó kocsik fénye által csodaszép fénytenger jött létre, amit Hitoshi megállás nélkül nézett. Imádta az ilyen dolgokat nézni, én pedig imádtam azt nézni, ahogy nézte.
-Hát nem gyönyörű? -hajtotta fejét a vállamra.

-Te vagy a gyönyörű. -morogtam. Vállára tettem a kezem, magamhoz húztam, majd belepusziltam a hajába. -Szeretlek Hitoshi. -súgtam a fülébe.

-Honnan tudsz erről a helyről? -szólaltam meg pár perc bambulás után.

-Egyszer elsétáltam idáig. -mondta teljes nyugodsággal, mire én felkaptam a fejem.

-Otthonról? Innen nagyon messze van Hitoshi! -döbbentem meg, mire ő csak megrántotta a vállát.

-Szeretek egyedül sétálgatni. -egy apró nyakast kapott.

-Ezért kerültél bajba a múltkor is!

-Ugyan Renji. -mondta, majd felállt a padról. -Sokszor előfordult már, hogy az emberek olyan szemmel néznek rám. Túl nőiesen szép arcúnak tartanak. Nagyon sok ember próbálkozott emiatt. -mondta eltekintve a szememből. Tudom, hogy bántja a dolog, csak próbál úgy tenni, mintha megbarátkozott volna a gondolattal, hogy sok férfi ilyen undorító dolgokat fantáziál róla.

-Hitoshi. Úgy beszélsz, mintha ez normális lenne! -akadtam ki ellökve magam a padtól. -Mégis hányszor volt ilyen? -nyúltam utána a karját megragadva.

-Túl reagálod Renji.

-Válaszolj! -mondtam mélyen a szemébe nézve. A fiú nem akart válaszolni. -Hitoshi. -ahogy kimondtam a nevét, szemeiben könnyek kezdtek összegyűlni. Azonnal magamhoz öleltem s ő sírni kezdett.

-Ez van Renji. Az emberek ilyenek. -mondta sírva. -Olyan jó, hogy vagy nekem. -szipogta, majd még erősebben magamhoz öleltem. Állam a feje búbjára tettem s így szorongattam.
Annyira érzékeny az én kis Hitoshim.

Mikor megnyugodott, fejét felemelte s szemembe nézett. Nagyokat pislogott, majd lehajoltam hozzá. Ajkaim az övére tapasztottam s bejutást kértem szájába, amit meg is kaptam. Nyelvemmel egyre durvábban fedeztem fel száját, majd elváltam tőle.

-Gyere, szálljunk be a kocsiba! -bólintott, de nem előre ültem, hanem hátra, amin nagyot pislogott.
Perverz vigyorral behívtam s az ölembe ültettem. Amint rám tekintett, ajkai elváltak egymástól.
Újra megcsókoltam, majd nyelvemmel egyre gyorsabban kényesztettem száját, mire hátát ívbe húzta s felsőtestünk összesimult. Szájáról áttértem a nyakára, mire sóhajtozni kezdett.
Egy perverz mosollyal levettem a pólóját s beleharaptam a vállán feszülő, forró, érzékeny bőrbe. Beleszívtam, míg ő vállamra helyezte apró kezeit s mégjobban kihúzta magát. Éreztem, hogy tagjaink egymást érintik s mégjobban verejtékezni kezdtem. Mikor már a fiú válla csupa nyál volt, felnéztem rá s egyből tudta mire gondolok.
Felemelkedett és babrálni kezdett a nadrágommal. A kocsiban nem volt nagy a hely, így nehezen, de sikeresen kihámozott a nadrágból, majd az alsómból is. A farkam az ég felé meredt, majd ő is lehúzta a nadrágját a csupasz fenekét a farkamhoz érintette.
Ide-oda mozgott az ölemben, míg behelyezkedett, majd nagyot nyögtem, mikor tagommal megéreztem a forró, szűk nyílást. Lassan ráült a vállamba markolva, majd várt, míg megszokja.
Én csak néztem, ahogy kissé ügyetlenül ül rajtam, majd elkezdtem csókokkal feloldani a feszültségét. Mikor már levegőhiányban voltunk, mozgolódni kezdett, sóhajtott, míg én felnyögtem.

-Hitoshi.. -sóhajtottam, majd derekára tettem a kezem. Gyorsított, felnyögött, majd arcomra téve a kezét csókolni kezdett. A nyelvünk közt én domináltam s úgy mozgott, ahogy én a szájában. A levegőhiány újra eluralkodott, ekkor letekintettem Hitoshi tagjára. Lassan ráhelyeztem a kezem, majd követve a tempóját, verni kezdtem. Először meghökkenve fedezte fel, majd újra felgyorsult. Nagyokat nyögött, elnyomta az én nyögéseimet is. Ekkor eszembe jutott, hogy nem lennék boldog, ha az évezetünk a kocsiban kötne ki.

-Renji én...én..

-Még bírd..aaahh.. -én eközben Hitoshiba élveztem, majd ő megált s én is ezt tettem.

-Renji.. -nem tetszett neki, hogy abbahagytam, még mielőtt elment volna. Lelöktem magamról s álló farokkal feküdt a kocsi másik ülésén.

-Még nem végeztem.. -mondtam, majd nyelvemmel körbenyálaztam a szám, majd Hitoshi farkát is. Mikor számba vettem méretét, felnyögve a hajamba markolt, majd ahogy a fejem mozgatni kezdtem, ő is mozgatta a derekát. Nagyokat nyögött, majd mikor az utolsókat lökött, még jobban a számba vettem s lenyeltem élvezetét.

-Basszus Renji.. -felnéztem rá, hajam kócos volt s a számat nyalogattam. A baj, hogy a farkam újra éledezni kezdett, mikor megláttam az arcát félig a mámor kapujában állva, kipirosodva, kiszáradva. Így hát puszikkal leptem el felsőtestét, egyre feljebb haladva, majd erősen behatoltam szájába. Ekkor belemordult a csókba s éreztem a rezgést, amiért testünk egymásnak simult. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, a farkam már kemény is volt, nem is várattam, megkerestem Hitoshi nyílását, majd újra behatoltam.
Ez a meleg járat nekem van kitalálva, sosem fogom megunni. Lökdösni kezdtem, míg ő a hajamba markolva, szegény csillagokat látott a sok elélvezéstől. Teljesen beléhatoltam, de tudtam, hogy ez a kedvence. Testünk összecsapódott s kellemesen csattogott, amit néha néha elnyomott a nyögések sorozata, vagy a nevem szólítgatása.

Hitoshi amint újra elment, mozdulni sem bírt. Az egy héttel ezelőtti énem most felpofozná a mostanit, de Hitoshi szavai miatt nem zavart a keménységem.
Azt mondta, hogy senki másnak nem engedné ugyan, de nekem igen. Mert megbízik bennem és azt tehetek vele, amit csak akarok, mert ő az enyém.
Igen, mert mindene az enyém.

Vége