Mindene az enyém

A becézése

Mire hazaértünk, sötétedni kezdett, anyám esti műszakba ment, míg a húgom a szobájában volt.
Hitoshi-t a szobába vezettem s adtam neki egy törülközőt. Leült az ágyra a haját törölve, míg én lekaptam magamról a felsőm. Persze azért is tettem, mert csurom víz volt, de legnagyobb részben zavarba akartam őt hozni, ami sikerült is.

-R-Renji..muszáj ezt előttem? -fordult el.

-Renji? Mikor lettem én Renji? -ültem le mellé elmosolyodva. Nem akart rám tekinteni, de én türelmesen vártam.
Eközben dörzsölni kezdtem hajam a törülközővel, mire ő rám tekintett, de azonnal elvörösödve el is fordult.
Felnevettem, majd arcára fogva magam felé fordítottam. -Talán ennyire zavarba ejtő vagyok? -még egy árnyalatot vörösödött, míg én ajkaival szemeztem.

Amint meg kaparintottam őket, ő a mellkasomra tette kezét.
Mindketten letekintettünk kezére s végignéztem, ahogy kockáimon simít egyet.
Vágyakozva nézett rám, majd ajkait az enyémnek nyomta.
Én az ölembe húztam őt, majd nyelvemmel utat törtem szájába. Lassan begudtam az ő nyelve mellett, majd abban a pillanatban, hogy keményedő farkam hozzásimult fenekéhez, felgyorsultam.
Hitoshi vággyal telien nyögött egyet, majd nyelve átfurakodott a számban.
Nyelveink táncoltak egymással, ami lassan harccá változott a dominanciáért, de végül én nyertem. Lefektettem az ágyra s felé tornyosultam.

-Renji.. -morogta újdonsült becenevem, majd magához húzott.
Levegő hiányában elváltak ajkaink, majd azonnal áttértem a nyakára. Morgott s nyögdécselt a hajamba túrva, miközben óvatos szívásokat tettem a nyakán. Annyira felizgatott, hogy az utolsó szívást maradandóra csináltam, ami miatt lefagytam egy pillanatra.

-Mi a baj?

-E-ez még korai.. -mondtam, majd leborultam mellé az ágyra.
Vágytam rá, jobban mint bármi másra ezen a kibaszott világon, de..
Nem akartam bántani..

-Igen..igazad van. Tudod én még.. sosem csináltam.. -mondta a plafont bámulva, mintha bántaná a dolog.

Magamhoz húztam s szorosan átöleltem.
Hátulról simultam neki apró testének, közben nyakába temetve arcom.
Beleszippantottam, puszikat hintettem rá, majd addig hallgattuk egymás szuszogását, míg el nem nyomott minket az álom.

...

Reggel arra ébredtem, hogy ugyanúgy feküdtünk, ahogy tegnap este elaludtunk.
Hitoshi pólója kissé felcsúszott a hasán, így kezem becsúsztattam alá, mire az libabőrösen befeszült.
Mocorgott kissé, hátrébblökte fenekét, majd megfogta a kezem. Magamhoz húztam s a hasát simítottam, majd hallgattam egyenletes szuszogását.

Mikor újra mozgolódni kezdett megfordult, majd hunyorogva tekintett rám.
-Jó reggelt Renji.. -morogta, mire elmosolyodtam.

-Renji?

-Szeretlek így hívni.. -mondta a szemét törölgetve.
szeretlek, szeretlek, szeretlek
víszhangzott a fejemben.
Ugye azt mondta? Mondta, csak nem úgy értette.
Én is szeretlek Hitoshi.
Megcsókoltam. Lassan, érzékien, mintha a kezét kértem volna meg. Lassan kinyitotta a szemét, majd meglepődött tekintettel nézett rám.

-Ezt most miért kaptam? -mert szeretlek te tökkelütött.

-Mert szeretlek te..tökkelütött... -Francba! Ezt tényleg kimondtam hangosan??! Miért...kell..nekem...folyton ilyen...őszintének lenni?! -képzeletben minden szótagnál pofán csaptam magam, majd mikor újra visszatértem a való világba, szembe néztem Hitoshi reakciójával. Szeme kissé kikerekedett, s ajkai mosolyra húzódtak, majd hirtelen az ölembe fúrta magát.

-Én is szeretlek Renji! -Hm..Renji...Egyedül te hívsz így...és ez így is marad...