Mindene az enyém

Az ajkai

Mikor felébredtem, egyedül feküdtem az ágyban. Felültem s körbetekintettem Hitoshi-t keresve, de nem volt sehol.
Kimentem a konyhába, de hiába.

-Anya! Nem láttad Hitoshi-t? -szaladtam anyához, aki épp mosogatott.

-Nemrég kelt fel, azt mondta elmegy sétálni.

-Sétálni? De hát szakad az eső! -már ki is repültem az ajtón. Hunyorogva, a könyökkömmel védve arcom az esőtől néztem körbe, de senkit sem láttam. Kezembe vettem a telefonom, kikerestem a számát s már csörgettem is közbe az egyik irányba sétálva.

-Halo? -szólt bele egy apró hang a telefonba.

-Hitoshi! Merre vagy?

-Csak eljöttem sétálni. Figyelj Renjiro, én tegnap rádzúdítottam a terhem, pedig nem kellett volna. -miközben beszélt, engem lecsapott vízzel egy autó, tiszta víz lettem, de továbbra is csak őt kerestem. -Rendes voltál velem és nagyon köszönöm amit értem tettél, de..
nem akarok a terhedre lenni..sajnálom.

-Ha ki mered nyomni esküszöm neked..

-Nem akartam kinyomni.

-Hitoshi. Miért gondolod hogy a terhemre vagy? -a fiú nagyot sóhajtott a vonal másik végéről.

-Nem tudom. Csak...én még sosem szerettem senkit és ez megrémít..

-Merre vagy?

-De..

-Megígértem, hogy megvédelek! Mond meg hol vagy! -vágtam a szavába.

-A városban a világbolt melletti sikátorban, de Ren..

-Várj meg ott! -kinyomtam. Ennyi kellett, szaladni kezdtem.
Már csurom vizes voltam, kiköptem a tüdőm, de még mindig szaladtam. Mikor odaértem, s bekanyarodtam a tetővel fedett sikátorba, megpillantottam egy guggoló fiút. Felemeltem kezénél fogva, majd ahogy álló helyzetbe került ajkaim az övére tapasztottam. Puha ajkai miatt átjárt a meleg, pedig teljesen átáztam, mégsem fáztam többé.

-Renji.. -ennyit tudott mondani, újra megcsókoltam derekát szorongatva. Lassan elváltam ajkaitól s összeérintettem homlokainkat.

-Soha többet ne mondj olyat, hogy terhemre vagy! Számomra az a teher, ha nem vagy velem érted? -mondtam két kezemmel az arcára fogva. -Fontos vagy nekem!

-Te is fontos vagy nekem. Épp ezért ijedtem meg az érzéseimtől.

-Miféle érzésektől Hitoshi? -azzal átkarolt s újra megcsókolt. Hirtelen mozdulatától hezitáltam egy pillanatot, majd visszacsókoltam. Édes akjait ízlelgettem, majd lassan elengettem, de csak egy pillanatig bírtam nélküle, újra megcsókoltam, ezúttal kissé beleharapva az alsó ajkába. Amint elváltunk egymástól, átkaroltam őt derekánál s mélyen a nyakába szippantottam. Az egész testemet átjárta a meleg és a bizsergés.

Végre megszereztem ajkait, amik ízletesebbek a képzeletemben lévőknél.
Mégjobban magamhoz húztam, míg ő a hátamba markolt.

-Itt megvárjuk, míg eláll az eső, rendben? -súgtam neki, míg ő hevesen bólogatott.

A vizes földön ültünk, egymás karjaiban.
Én a földön, míg ő rajtam ült, gondosan betakarva pulcsimmal. Fejemet a vállára tettem, beletúrtam arcom a nyakába.
Hideg volt, de mégsem fáztam, bizseregtem amiért egész testemmel nekisimulhattam Hitoshinak s az ő ajkainak édes ízét éreztem ajkaimon.

Így üldögéltünk s hallgattuk az eső kopogását. Még kicsit el is pilledtem, mire elállt az eső.

-Renjiro ideje lenne hazamenni! -zökkentett ki elmélázásomból az édes hangjával. Egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Hogy átkarolhatom és melegíthetem saját testemmel. Utoljára szorítottam rajta egyet, majd felállt az ölemből s engem is felhúzott.
-Nagyon megáztál Renji.. -mondta a pólómat vizsgálva. Apró kezeivel félénken fogta meg a felsőm, míg engem az őrületbe kergetett, így megfogtam a kezét s mellkasomra helyeztem azt.
Apró keze kissé remegett, szemei elkerekedtek s arca elvörösödött.
Zavarba esett, de nem hagytam, hogy eltekintsen rólam. Tekintetem ajkaira tapadt, amik lassan elnyíltak egymástól, ezzel felhergelve engem. Arca továbbra is vörös volt, szemei csillogtak, míg le nem hunyta őket. Éreztem ajkaimon a levegővételét, amitől bizseregni kezdtem.
Lassan megcsókoltam, amit viszonzott.
Kezeit mellkasomra helyezte s hagyta, hogy szétcsókoljam puha ajkait.
Nem tudok betelni vele.