Mindene az enyém

A nyugtatása

Reggel arra ébredtem, hogy valaki ajkait érzem az enyémen. Amint visszacsókoltam, elvált tőlem.
Elmosolyodtam, majd hunyorogva valamennyire kinyitottam az egyik szemem.

-Ne haragudj, hogy felkeltettelek, csak nem tudtam ellenállni. -vakarta meg kócos haját kissé zavarba esve.
A hátamon feküdtem, míg ő ülve nézett rám. Szemei jobban csillogtak, mint szoktak s kissé álmosak voltak.
Simítottam egyet arcán, majd tarkójánál fogva odahúztam magamhoz ajkaimat az övére tapasztva. Lágyan megcsókoltam, majd bejutást kértem szájába, amit meg is kaptam. Nyelveink egyre intenzívebb táncot jártak, majd mire elváltak egymástól, Hitoshi már az ölemben ült s arcomat fogta apró kezeivel.

-Renji.. -súgta, majd újra megcsókolt. A nyakamat kényesztette ajkaival, míg én derekát szorongatva morogtam kellemes csókjai miatt. Kihúzta magát s tagom azonnal keményedni kezdett.
Ígyhát megfordítottam,
felé tornyosulva megcsókoltam, majd levettem róla pólóját, ami az enyém volt és nem is tudom hogy került rá. Eréjesen csókoltam, közben végigsimítva mellkasán s kis hasán. Amint alhasához ért a kezem felsóhajtott s beletúrt a hajamba. Szemébe nézve benyúltam a nadrágja alá gyengéden ráfogva tagjára. Ezt nem fogadta hang nélkül, nyögött egy aprót, amitől mégjobban beindultam. Lehúztam róla a nadrágot, majd ajkaimmal csúztam végig hasán, amit továbbra is egyre nagyobb sóhajokkal fogadott.

-Hitoshi.. -szólaltam meg, mikor már a farkam nem bírt magával. Viszont a fiú nem válaszolt, továbbra is játszadozott akjaimmal. Nyakára fogtam s így vettem át az irányítást, amit ő kis nyögésekkel fogadott. Elváltam tőle, de aligha tudtam, annyira ragaszkodott hozzám.
Ujjaimat ajkaihoz érintettem, majd bekapta azokat s nyelvével benyálazta.
Majdhogy lenyomtam szegénynek a torkán, mire végre kiszedtem azt s újra csókolni kezdtem.
Kezemmel lekóboroltam, majd behatoltam egyik ujjammal s tágítani kezdtem, mire ő ráharapott az ajkamra s elválva attól, szétnyílt ajkakkal nyögdécselt. Mikor újabb ujjam került kerek fenekébe rámarkolt a karomra s így nyögött az eddigieknél is nagyobbat.

-Renji..e-ez..fáj...

-Engedd el magad, mindjárt jobb lessz! -mondtam, majd a szemébe néztem s így tágítottam tovább. Éreztem, ahogy egyre jobban ellazul, majd a fájdalmas nyögések helyét átvették a vággyal teli morgások s nyögdécselések. Újabb ujjam is csatlakozott, de ekkor semmi új reakciója nem volt, inkább türelmetlen lett s szemei azt súgták "érezni akarlak" ami miatt farkam egyre jobban lüktetett.
Kihúztam ujjaim, majd eggyütt vettük le a már kényelmetlen ruhadarabokat.
Tagom fenekéhez igazítottam, majd lassan, félig behatoltam a még mindig kicsit szűk s forró járatba. Felnyögve éreztem, ahogy a testem átjárja a melegség s azt is, hogy Hitoshi mellkasa az enyémnek simul. Belémkarolt s mart egyet a hátamon, ahogy felnyögött.
Lassú tempóban löktem belé újra és újra, míg ő nyögdécselt.

-Re..ah...Re-renji...gyorsabban... -mondta, majd ekkor tövig bedugtam farkam, amire fájdalmasan felnyögött a nyakamba harapva. Újra és újra ezt tettem, majd egyre gyorsabban.
Felforrósodott testünk egymáshoz súrolódott, ami olykor hangot is hallatott, de elnyomta a nyögések sorozata.

-Hitoshi én...mindjárt...

-É-én is.. -ekkor ő el is élvezett, majd két lökés után én is elértem a mámor kapuját, ami sosem volt ehhez hasonló. Nagyokat sóhajtottam, majd kihúztam a forró járatból tagom s mellé feküdtem.
Hallgattuk egy ideig egymás lihegését a plafont nézve, mire felugrottam.

-Gyere! Megfürdünk, jó? -mondtam bűnbánó tekintettel, mert jól tudtam, hogy belé élveztem.
Menyasszony pózban vittem, majd vizet engedtem a kádba s beleültettem. Mikor megtelt a kád, beültem mögé és magamhoz öleltem. Mosdani kezdett, míg én csak vállán pihentettem a fejem.

-Valami baj van Renji? -kérdezte. Gondolom arra gondol, hogy hallgatag vagyok, aminek az az oka, hogy túl durva voltam vele. Siettettem a dolgot, elkapott a hév, amiért annyira vágyok rá.

-Durva voltam veled és sajnálom. -mondtam ki őszintén. Várt egy kicsit, majd megfordult a kád másik felébe ülve, hogy a szemembe nézhessen.

-Egy kicsit fájt ugyan, de én semmit sem bánok. Tudod...elég rég óta...vágytam már erre. -mondta kissé elpirulva. Ezen meglepődtem s csak néztem rá.

-K-komolyan mondod? -továbbra is meglepődötten néztem rá, mire ő bólintott.

Meglepődtem ugyan, de ez nem változtatott azon, hogy gyengédebbnek kellett volna legyek vele. Akaratom ellenére is folyton beugrik az a kép, mikor találkoztunk és meg akarták erőszakolni, míg ő csak sírt és sírt..
De ez nem volt ugyanaz, nem igaz? Nem, ez rosszabb volt, hisz én meg is tettem. Azt mondta fájt neki, de én mégis megtettem.. mivan ha....mivan ha már nem akar velem lenni? Hisz bántottam..

-Renji.. -hajolt előre s ráfogott az arcomra. Egyik szememből a másikba nézett, talán túl feltűnően aggódtam, de ez azonnal megszűnt, mert ő.. -Szeretlek.
-érzékien megcsókolt, majd egy ideig nézett a szemembe s kiszállt a kádból. -Azon gondolkodtam, hogy elmehetnénk valahova.. közösen. -mondta s öltözni kezdett. Én továbbra is lefagyva néztem magam elé. -Renji kérlek ne törd ezen a fejed! Hallod? -fogta meg a kezem s kiszállított a kádból.

-Én is szeretlek Hitoshi. Ne haragudj, hogy ennyire elgondolkodtam, csak..

-Féltessz, tudom. Félts is ha ez boldoggá tesz. Csak arra kérlek, hogy magadtól ne félts, mert én megbízok benned!

-Attól még nem bánhatok veled így!

-Mégis hogy Renji? -nevetett. -Semmi nem történt! Tökéletes volt! -fogott két kezével az arcomra s így mosolygott.