It starts with you

| 2 |

*****

A vekker hangos, irritáló hangjára keltem.
Résnyi szemmel az órára tekintettem, reggeli 8. Fantasztikus időzítés. Fel lábbal ki szálltam a szürke ágynemű mögül, álmos fejjel a konyhába vonszoltam a még fáradt, petyhüdt testem. A városra néző panorámás ablakokból áradó meleg, reggeli fény terítette be az egész lakást. Kezembe a kávé, városra néző kómás arccal állok az ezüst ablakok előtt, reggelek egyedül, megbecsülten, büszkén, sikeres üzletemberként.
A meleg, koffein dús kávémat szürcsölve, a telefon visító hangja a csend megrontója.
A hívófél: Monica.
Monicával másfél éve járunk, mondhatni boldog párkapcsolatban, legalábbis eddig annak mutatva. De nem érzem az érzelmeket iránta, tudom, vonzza a sok pénz, mely meg van nekem. Mióta az építési iroda főnöke lettem, más se vonzza hozzám a nőket, minthogy a pénz. Monica sincs másért együtt velem. De nem érzem hasznát, nem érzem hogy mellém most egy nő, társ kellene.
Nem vettem fel a kagylót neki.

Friss, hideg fürdött véve, magamra öltöttem a fehér, gyűrődést nem ismert ingem. Valamint a sötétkék öltönyöm, mellé passzoló nyakkendővel. Magammal fogott iratokat szorongatva, frissen, üdén neki indultam a napnak.
Az iroda felé vezető úton, megálltam hogy megtelítsem gyomrom, elfogyasszam reggelim.
Olyan 10 körül meg érkeztem, lépteim fokozott gyorsasággal szedtem, az irodán áthaladva a kolléganők kedves szavai fogadtak.

- Jó reggelt főnök.
- Jó reggelt Mr. Forensi.
- kedves szavak áradatai lepték el a földszintet. - Jó reggelt hölgyek!
A lépcsőn felfelé szaladva, Penelope jött szemeim előtt.
- Jó reggelt Nate! - üdvözölt Penelope.
- Jó reggelt Pen!
Őt még apám foglalkoztatta, de idővel a céghez nőt, munkája megerősödött. Ezzel nem vitatkozzunk, itt maradt. Lassan 20 éve dolgozik itt. Viszont apámhoz híven, nem vennék fel emberek úgy, ahogy ő. Egyszerű, friss, tapasztalatlan emberek voltak mindenhol, mindig. Felelőtlen, átgondolatlan lépés.
- Kávé! Feketén! - nyújtotta át a bögrém a kezeim köze. - A Manchesteri szálloda tagjai délután, szeretnének egy meetingre szert tenni, amennyiben ez lehetséges.
- Miss Pen... erre Igennel válaszolok. Legyen délután 2, addigra elfogyasztom az ebédet. - sétáltam el mellette.
- Nate!
- Tessék Peny? - néztem rá kérdőre vonva.
- Monica bent várja. - súgta az arcomba.
- Nem mondod komolyan!
- De, már nagyon várja önt.
- Örülök neki. Akkor délután! - majd intettem, köszönésem révet. - Ajánlom, hogy a délutáni konzultáción megjelennél te is, Pen. - kiáltottam utána. Éreztem, ahogy szavai elszállnak, csodálkozó tekintettel néz vissza rám. Bár lépteimmel irodám felé siettem, vissza nem tekintettem, válaszát nem vettem szemügyre.
Gondolataim között cikáztam, bemenjek vagy szedjem visszább a lépteim. A kilincset megérintve, erőteljesen lenyomva beléptem a légkondival lehűtött irodámba. Ahol a fekete bőr kanapén megláttam Monicát.
- Szia nyuszi! - nyávogós hangon megszólalt, következőleg tett néhány lépést felém.
- Szia Monica - köszöntem, miközben lecsaptam az iratokat az asztalomra.
- Nem vetted fel a telefont reggel, pedig többször is hívtalak. Mondd mi a baj, babucikám? - kérdezte, felkarom simogatása közepette. Mire eltoltam magam mellől.
- Figyelj Monica, nekem ez nem megy! Sok munkám van, sokat kell dolgozzak. Kérlek menj el. - néztem komoly arccal szemeibe.
- Nyuszii... - nagy levegőért kapkodva kimondta - hát rendben. De este menjünk el enni egyet! Majd hívlak. - csókot lehelt arcomra, lépteit szaladva szedve, becsapta és kisuhant az iroda ajtaján.

Iratok és a laptop hevert végig asztalomon, miközben tanulmányoztam a következő befektetésem részleteit. Kávém menesztve fogyott, bár álmosság kapta el fejem. Ekkor kopogás hallatszott az ajtóm mögül.
- Tessék? - érdeklődtem az ajtó mögött álló ismeretlenről.
- Szevasz fiam - szólt fel hangosan apám.
- Szia Apa. Mi járatban vagy itt? - kíváncsian kérdeztem. - Szemügyre veszed fiad eltökéltségét?
- Ugyan, te is tudod. Nagyon jó főnöke vagy a cégnek. Nem ez ügyben jöttem hozzád! - nézett körül asztalomon. - Úgy látom, nagy munkákban vagy. - fejtette meg a szerte szét heverő iratokból, majd velem szemben helyet foglalt.
- Dehogy, csak át tanulmányozom, a fontos lépéseket. Tanácskozunk Manchesterrel! 
- Az nagy falat lesz, készülj fel. - tanácsolta nagy lelkesedéssel.
- Tudom... de mégis, milyen ügyben is jöttél hozzám? - érdeklődtem meglátogatása révet.
- Tudom, nem szereted ha bele kavarok a dolgaidba.
- Ezt már rosszul kezded - vágtam közbe.
- De nem az. Hidd el! - szemeimet forgatva lényegre tért. - Az történt, hogy találkoztam egy lánnyal. Ki friss diplomás, építészmérnök, ugyan csak mint te. Kiemelkedő teljesítménye van, kitűnően vizsgázott.
- Apa... nem keresek a céghez embert. Főleg nem egy friss diplomázót, ezt te is tudod. Sőt, hogy munkába álljon munkatapasztalat kell. Neki ilyen nincs! És ne is folytasd... NEM! - feleltem ingerülten.
- De fiam, ő egy csillag... vele sokra viheted még! Kérlek gondold át. Ő egy csillag, amit nem szabad veszni hagyni! - felelte mire eltávolodott asztalomtól.
- Mindenkire ezt mondom... ooh ő csillag, vedd fel. Előzőleg 3 ilyen emberre mondtad ezt. Már nem találod meg őket a cégnél! - jelentettem ki határozottan - Nem fogom tönkre tenni a cég nevét, ha alkalmazok ilyen jött-ment embereket.
- Penelope! Ő? - mutatott az ajtó felé. - Őt is így vettük fel és kitartóan végzi munkáját.
- Ő más, ő bírja a nyomást. Ilyen ember kell. Nem friss diplomás! - két levegő vétel között folytattam - Apa elhiszem hogy segíteni akarsz. De ne kérdőjelezd meg a munkám! Ha akarok valakit felvenni majd felveszek, szólok!
- Jó rendben, - tölt elém egy borítékot, rajta Kimberly Fraser névvel ellátva - de gondold át!
- Meg lesz apa. - majd maga mögött hagyva mindent, távozott.
Mióta apám rám bízta a céget, hiába mindenbe bele szól. Úgy hiszi nem bírom vinni egyedül a céget, nagyon téved! Majd ha akarok változtatni, meg teszem!
Erre születtem, mindig vezér voltam. Öcsém eléggé nagy bukás volt a család számára, nem apám szavait itta. Más útra tért. Apám pedig szégyennek érzi, hogy nem olyan sikeres, nem azt az utat választotta, amit apánk megálmodott neki.

Egész nap törtem a fejem, gondolatok zúdulata ömlött rám, nem tudtam mitévő legyek.
A sikeres Manchesteri meetinget követően, irataimat fogva elsiettem a cégtől.
Az égbolton csillagok hada jelent meg szemeink előtt, a városra nyíló ablakok előtt álva, tekintettem meg a nyüzsgő esti életet. Mire szemeim irataimon, jobban szólva azon a bizonyos mappán ragadtak, melyet még apám adott nekem a nap folyamán. Kimberly Fraser. Kimberly Fraser. Kimberly Fraser.
Kezeim, ujjaim közé került, kinyitva feltárult előttem mennyei tartalma. Akkori nézetem megváltozott. Átgondoltam, több órán át tanulmányoztam, összeszedtem gondolataim, laptopomat magam elé helyeztem majd gépelni kezdtek az ujjaim.

Monica egésznap hívott. Mire beleegyeztem egy közös vacsorába. Lehetőségek ellenére a számára legmegfelelőbb helyet választotta ki estére. Úgy éreztem, érzelmeim tombolását követve döntésem az elválás mellett döntött.
Csend fogta el az egész esténket.
Gyomrunk eltelítése, helyett kapcsolatunk tárgyalására esett a válasz.
- Monica, beszélnünk kell! - feleltem a boros ízű steaket gyomromba helyezve.
- Mondd mi a baj nyuszikám? - érdeklődött sipítva, kezeimet megsimogatva.
- Ez! A baj... - húztam el tőle az alkarom. - Figyelj, nem vagyok kis gyerek! Te se, és én se!
- Jaj tudom. Bocsi kicsikém! De szeretlek tudod.
- Igen, - hangulat feszültebbé vált. - de nekem ez nem megy Monica! - szemei kikerekedtek.
- Micsoda? Te miről beszélsz Nate? - kérdezte ingerülten.
- Jól hallottad! Nekem ez nem fog tovább menni. Nem akarok haragban elválni, de tartsunk szünetet. - fejeztem be határozottan, a szék hátának dőlve. Mérges arccal, szemeit összeráncolva egyedül hagyott az asztalnál.
- Vége - ordította arcomba - Viszlát!
Ezt követve éhségemet enyhítve el fogyasztottam fogyasztásom, majd rendeztem estémet.
Merő fényes csillag szemle alatt kereket oldottam. Lakásba belépve, pezsdítően meleg fürdőt vettem. A napi gyötredelmeket egy pohár whiskyvel döntöttem le.