It starts with you

| 5 |

****

- Szevasz fiam! - tépte fel az ajtót apám, ez követve sürgősen helyet foglalt az előttem lapuló bőrfotelben.
- Szia apa. Na mi a helyzet? - érdeklődtem különös megjelenése felől. Hosszas szemkontaktust egybe véve hatalmas levegővételek közepette, már tudtam a választ.
- Kimberly!
- Nem apa, bele se kezdj! - tereltem el a témát.
- Kérlek fiam. Felvetted Kimet, amire nemet mondtál. Mondd meg látsz benne valamit! - erősködött, kitartott álláspontja mellett.
- Ez nem így van, csak úgy éreztem. Tennem kell valamit. De felejtsd el!
- Nate! Azt akarom mondani... hallgass meg! - szemeim forgatva, ajkaimat zárva tartottam. - Állítsd be, adj neki munkát.
- Te meg bolondultál! - szavaimat követve fel nevettem. - Apa kérlek. Nem adunk szabad kezet egy kezdőnek! Ezt te is jól tudod.
- Nem úgy értem,... ültessd be egy meetingre, vagy akár mondj neki egy ötletet, nézd meg a reakcióját!
- Nem is tudom! Átgondolom - csodálkozó, ábrándozó, tervet szövő tekintettet vetettem rá.
- Látod, próbáld meg! Utána meglátod, mit kell tegyél! - maga mögött hagyva mindent, irodám ajtaját becsapva, távozott.
Gondolatok, ötletek hada kergetett az egész nap hátralevő részében. Apám szavai kísértettek.
Késő estig az iroda falai között, voltam hajlandó maradni. Mindenek előtt, a másnapi meetingre való készülődésem töltötte ki időmet.
Fáradt, vékony szemekkel hagytam el irodámat. Lépteim egyre lassabbnak bizonyultak, melyre füleim hangokat észlelt a merő sötétséget árasztó irodák felől. Ismerős hangnak tituláltam. Majd megjelent egy ismerős lélek, fülén telefonnal, hangja magas frekvencián foglalt helyet.
- Persze, azonnal megyek! - vetett véget csevegésének a másik féllel, mialatt a földet bámulta.
-Szép estét Kimberly! - ijedt tekintetét rám szegezte, mire leléptem az utolsó lépcsőfokról. - Mi járatban itt? Már rég lejárt a munkaideje.
- Jó estét főnök! - zaklatottan adott választ.
Végig pillantottam Kimberlyn, szét tárt karokkal vártam visszajelzését kérdésemre.
- Elnézést, tudja ma kicsit csúszásban voltam, és azt mondta Pen, nyugodtan maradjak és fejezzem be a munkám! - nyilatkozott álláspontjáról.
- Értem Kimberly, ezt magam is észleltem! - pillantását fürkészve zavartságát véltem felfedezni. - Pen?
- Igen, Penelope. De elnézést kérek még egyszer főnök! Nem fordult elő mégegyszer. Most viszont rohannom kell. - jelentette ki. A társalgásunk végét kívánva, ezt követve szaladó léptekkel közelítette meg a csukott szárnyas ajtókat, a bejáratot. Lassú léptekkel próbáltam utol érni, mialatt szemeim nyitott állapota kezdett megingani. Kimberly a kilincs után nyúlva, szaladásnak eredet a sötét éjszakába.
A köztünk lévő távolság gyarapodására rá eszmélve, lépteimet sokszorozni próbáltam, ekkor kezei után nyúltam.
Alkarját megragadva, magamhoz húztam, s mélyen szemeibe tekintettem.
- Kimberly - feleltem a hosszas hajsza után. - Holnap szeretném látni a 11 órási meetingen!
Tekintete ijedté vált, éreztem, hogy zihálni kezd, erősebben veszi a levegőt. Pupillái tággá váltak. Tekintete kezeimre vándoroltak, melyek még mindig az alkarján pihentek.
- Ohh elnézést. Csak szerettem volna értesíteni szándékomról! - értettem szót, mellyel közös érintésünk megszakadt, kezét, alkarját simogatni kezdte.
- Ugyan semmi baj, ott leszek. - tekintett fel szemeimre, mialatt szavai elhagyták ajkát - Csak tudja, nem várt lépés volt öntől.
- Ez így igaz! - pillantásunk egybe elegyedett egymáséval, testünk közé csendesség telepedett. - Gyönyörűek a szemei! - fejtettem meg a síri csendet meg rontva.
Hajtincsét hátra simítva, tündérszép sötét barna szemei csillogást tükröztek. Planéták ezrei foglaltak helyet a mennybolton, melyek fénylően nézték le ránk.
Mosollyal válaszolt, mialatt a telefon zöreje pillanat megrontó. Kijelzőjére pillantva, elindult autója felé.
- Szép estét Mr. Forensi! - távozott, kedves mosolyával tekintett vissza, szemeimbe.
- Szép estét... Kimberly - ámuló tekintettel néztem távozását.
Magam mögött hagyva mindent, az irodát, az életet, luxus lakásomnak rohanva tapostam a gázpedált. Nehéz léptekkel bár felértem szeretett otthonomba. Be esve a fürdőbe, vékony, halovány szemekkel locsoltam fel testemet vízzel. Majd ágyba dobtam kimerült testem.

Ébredés idejekor új napra virrad a világ, mely örömmel, kedvvel, édes hangulattal tölti ki hálószobád. Reményeket kecsegtető nap ez a mai, mint akár a többi. Kimondott fáradt, lankadt tested új életre kel.
Édes, friss kávé illat csavarja el orrod, miközben a világban gyönyörködsz. Lehunyod szemeid, és elképzeled életed súlyosabb formáját. Hatással vagy másokra, mind tudjuk. De azt nem, hogy milyen csodákat tudsz tenni ahelyett, hogy álmodozással töltöd időd.
Felkapod a legszebb, elegáns fehér inged, bele, rápászítod királykék öltönyöd, tükrözve sikeres életpályádat. Jelentős önbizalommal, lelkesedéssel, felelősséggel kilépsz lakásod ajtaján, hogy megtapasztald léted hatalmas lépcsőfokait, melyeket erős kéréssel, szándékkal elkell érj.
Nagyszámú járműdben helyet foglalni, melynek gázpedálját befalja lábad, nem ismersz határokat, a szabadságra vágysz.
Üvegajtó csapódást követve, fohászkodsz a jóistenhez, hogy üvegkeretet tartsa helyén, a rombolást lelked nem viselné el. Nyüzsgés, ezt tudom mondani, a mindennapok jellemzője.
Ki beszél kinek, hatalmamban áll megállítani minden ezt. De nem, nem teszem.
Irodám, birodalmam lépcsőin felsomfordálva, megállva egy pillanatra, megfordulok leszakadok ismét a földszintre. A kezdők, számomra ismeretlen emberek, felé veszem az utat. Majd lelki szemeim előtt meglátom őt, meg szólítom, nyugodtan várom válaszát.
- Kimberly!