It starts with you

| 7 |

Hosszas konzultációt követve, szaladó léptekkel hagyták el a tagok a tárgyalótermet.
Dühös, ám de annál inkább sikert élvező hangulatban szaladtam irodám falai köze.
Körkörös, hosszanti távolságokat felvéve jártam be az irodámat. Majd ezt követve, egy pillanatra megálltam a panorámás ablakaim előtt.
Pár perc elteltével, apám hangjára lettem figyelmes, bár hátat fordítva a kinti világnak, lettem csak figyelmes, hogy a  hang mindössze a földszintről szűrődik fel. Feltépve ajtómat, tárult szemem világa elé, az apám és Kimberly közötti párbeszéd.
- Ohh fiam! - nézett fel apám, a lépcsőn túli világra, rám. Kimberly azon tekintetével, kezei szorításában a konzultációs iratokkal szaladt be Penelope irodájába.

- Kimberly! - meredtem rám erős hangommal, ahogy lábaimmal egymás után vettem be a lépcsőket.
- Tessék uram? - hangja rémülten,ijedtnek bizonyult.
- Beszélni akarok majd magával. Csinálja meg a holnapi meetingre a papírokat. És küldök magának e-mailben, egy anyagot azt pedig dolgozza fel holnapra! - szúrós hangnem tettem hozzá, mialatt leértem a földszintre.
- Rendben főnök! - egyezett bele kérésembe.
- Apám! Gyere fel.
- Na mi lett veled, fiam? Tán tejet tettek a kávédba? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Nem!
Szaladó léptekkel közelítettem meg irodámat, árnyékomban apámmal. A bőrajtómat feltépve, beengedve apámat, az ajtó csapódásától zengett a építészeti iroda.
- Foglalj helyet. - szólaltam meg mialatt 13.00 órát ütött az óra. - Kérsz whiskyt? - érdeklődtem, miközben kinyitottam a barna szekrényt. Mialatt elém tárult annak tartalma.
- Nem, de te se igyál. - vette szigorúra a mintát apám, vettem magam és belehuppantam a fotelembe - Mi történt Nate?
- Itt voltam a franciák, majd Kimberly elkezdett halandzsázni franciául nekik. Erre a végén a főnök elhívta az éjszaka folyamán iszogatni.
- Hát ez csodálatos!
- Mi csodálatos ezen? - vetettem szigorú tekintettem apámra.
- Gondolkozz már fiam, ha Kimberly bekerül egy ilyen közegbe, egyre több megkeresésünk lesz, sőt ez neki is egy nagy előre lépés lenne.
- Így se csodálatos, - vettem egy nagy levegőt, majd folytattam - ja igaz azt is mondta, hogy a régi szép időkben ti is elég sokszor jártátok az éjszakákat!
- Hát ez így igaz! - mosollyal vetett véget a beszélgetésnek. - Na jól van fiam, én nekem mennem kell, de Kimberly fejlődésre hivatott.
- Ja persze! - búcsút mondva majd távozott.
Hátra dőlve, dolgoztam, konzultáltam néhány percet, miközben egész végig Kimberly járt az eszemben. Letéve a telefont és kikapcsolva a gépet. Az órára pillantva tudatosult bennem, a délután 2 óra. Kedvem nem diktált több időt, lelkesedést a munkára. Ezért cuccaimmal viharos tempót diktálva léptem ki az irodám ajtaján, amikor is Penelopéba botlottam bele.
- Pen? - kérdeztem ijedt állapotomban.
- Nate! Beszélni akarok veled, egy 5 percre ha lehet. Nem szorít az időd!
- Ugyan persze! Gyere be. - invitáltam be irodám falai közé. - Foglalj helyet! - mutattam a fotelek irányába.
- Nem, köszönöm Nate! - utasította vissza kedves ajánlatom.
- Oke. - válaszoltam meglepve . - Hát miről akarsz beszélni? - érdeklődtem meglepő jelenléte felől.
- Rólatok!
- Kiről? - kérdeztem, meglepő tekintettel .
- Ugyan, ne játszd a hülyét, tudod miről beszélek. - szúrós hangnemmel közölve szándékát - Rólad és Kimről. - tettem közzé.
- Hát nem tudom miről beszélsz. Mert nincs közöttünk semmi.
- Hmm... mindig mindenre ezt mondod, nem tudom miről beszélsz. Láttam, miként nézel rá, ámulattal, csodálattal. Mint aki tini és szerelmes.
- Én nem akarlak elkeseríteni, de nagyon rosszul látod! Egyedül feszengek, és ideges vagyok a döntései miatt, mert befolyásolja a cégem jövőjét, hírnevét. - tudatosítottam érzelmeim felől.
- Éreztem, hogy lefogod tagadni! Különben is, féltékeny vagy, hogy eddig egy ügyfél sem hívott el senkit se az éjszakába. - hátat fordítva nekem, közeledett a bőr ajtóhoz. - De! Úgy merd, szegényt le tolni a pályáról, ha megteszed akkor a sajtó tönkre fogja tenni az eddig dédelgetett álmod! - rohanó tempóban távozott, mellyel az ajtó csapódását mérte az irodára.

Mély levegő vételéket véve, végig gondoltam szavaim, melyre tagadással válaszolt az agyam.
Előző tervemet, sikerrel zártam, elhagytam irodámat, cégemet. Luxus autómban helyet foglalva, a gázpedált feltépve szaladtam neki a világnak. Házam előtt le parkolva, hagytam magára a világot. Szédült gondolatokkal léptem be konyhámba, majd lemeztelenítve fizikumom forró víz alá dobtam testem.
Élettel, halállal, szerelemmel, érzelmekkel teli világban egyedüli a szervezetem. Apró víz cseppek felfedezik testem különb területeit érzem, újraéledek, feltámad bennem minden érzet.
Nyirkos testemre erőszakolom az egyetlen fizikumomhoz illő melegítőt, majd a gáz megcsapja testem, mely a gáztűzhelyből ered.
Minden hozzávaló feldarabolásával, előkészítem a testem a lét, az étel élvezéséhez.
Megfelelő pillanatban adagolom az tűz forró serpenyőhöz a főzésre váró húst, zöldséget, melyet szervezetem kíván.
Sercegő hangon érzem, az élet fontosságát.
Hangtalanul fogyasztom el vacsorám, ahol a magány az úr. Csend ül lelkemben.
5 órát üt az óra, délután, este kinek milyen megnyilvánulása lesz amikor e vekkerre tekint. Megsemmisülő érzet vonul végig testemen, amikor végig sétálok luxus házamban, megállok a kondi terem belsejében, és elengedem testem, lelkem, mely fáradt, stresszes.
Ha megtántorodsz egy csatában, ne lépj vissza. Játszd végig a játékot. Hisz sokkal rosszabb úgy végezni, hogy nem csináltad végig!
Lehetetlen? Dehogy, ez egy nagy szó, amit csak dobálnak az emberek! Fedezd fel magadban az erőt a változást!  A lehetetlen egy vélemény, egy kósza gondolat, ami egy kudarc esetén hagyja egy szádat, agyadat. Így fogd meg a pillanatot és élj! Ez egy kihívás!
Mostantól a lehetetlen nem létezik!

Egy felejthetetlen boldogság érzet járja át testem, minden sport után. Kicsattanó lélekkel, vettem magam a hideg zuhany markába, melyet hatalmas felszabadulás kísér.
A víz lefolyási akadályt szenved, a csap elzárásával. Nyirkos testemre nagy erővel húzom fel a nadrágom és pólóm. Amikor pillantásommal a vekkert pasztázom, este 7. Kifejezetten tökéletes idő! Laptopomra pillanatok, hogy egy lakást keressek, lakcímet.
Pillantásommal hamar megtalálom a mappáim, elmentett anyagaim között. Felkapom a dzsekimet majd útra kelek, süvítek a városon, amely oly csodás, zengő, bajos. Mégis imádom.
Percek múlásával megérkezek a kívánt helyre, felpillantva a gondolt lakásra, merő világosság járja be a lakást, a második emelten.
Járművömmel parkolót találva, ott hagyom. Majd felcsengetve minden lakásba, kinyítják nekem a vasajtót.
Szaladó léptekkel veszem be az összes lépcsőt a lépcsőházban, amíg fel nem érek a második emeletre, becsengetek a kívánt lakásba. És bizakodó érzettel várom az ajtó kinyitását.
Majd kinyitódott az ajtó, és szemlátomást meglepő pillantást vetettem rám a várt személy.