It starts with you

| 6|

***

- Kimberly! - a síri csend megrontója ismét én vagyok, Nate Forensi.
- Jó reggelt főnök/ uram! - szavak, üdvözletek sokasága töltötte be az építészet nyitott irodáját.  Mire a várt válaszom füleimbe talált.
- Tessék uram? - bájos, bár még rekedt hangon felszól. Szemeitvélem fel fedezni a sok asztal mögül.
- Kim! Hozd a cuccod és gyere fel az irodámba! Köszönöm. - jelentettem ki majd futó lépéseket mérve siettem a lépcsők felé. - Pen! Feketét... - adtam ki a reggeli kívánságom.
Ajtókat becsukva dobtam le a kezeimbe tornyosuló dossziékat. Mire fel pillantva Kimberly alakja formálódott meg előttem.
- Jó reggelt Mr. Forensi! - üdvözölt a fekete kávéval az ujjai között, melyet szelíd mosollyal az asztalomra helyezte.
- Jó reggelt Kim! - meglepő tekintettel fürkésztem végig fizikumát. - Kávé?
- Igen uram. Feketén, két cukorral! Ahogy szereti! - jelentette ki mosolygós arccal.
- Nagyon figyelmes, tudja? - mosollyal tudattam pontosságát. - Üljön le! - kezeimmel az asztalom előtt lapuló fotelekre mutattam.
Helyet foglalva, a telefon nyüzsgése járta körbe az irodát.
- Elnézést ezt felkell vennem! - fogtam majd fülemhez nyomtam a mobilt. Percekkel később vége szakadt a társalgásnak, belekezdtünk a közös kötelességbe.
- Nagyon elfoglalt ma főnök. - szögezte le.
- Kimberly! - a dossziékat pakolva, szemügyre vettem - Mindig az vagyok.
Bólintással értett egyet szavaimmal.
- Ma egy nagyon fontos meetingre készülünk, francia befektetőket, vállalkozókat várunk. -  szóltam fel kezei alá téve a terveket, iratokat.
- Ez fantasztikusan hangzik! - értett egyet Kimberly. - Ön tud franciául? - meglepő tekintettel nézett szemeimbe.
- Dehogy, néhány szót megértek belőle. De inkább olasz párti vagyok!
- Hát akkor mégis angolul fog velük kommunikálni? - érdeklődött, badar arckifejezést társítva szavaihoz.
- Hát mégis hogyan konzultálnánk! - jelentettem ki, feldúlt állapotomhoz közel állva.
- Elnézést, csak tudja ha értenek a saját nyelvükön, biztosabb a siker! - csillogó szemeit lebegtetve mosollyal válaszolt.
- Igen, tisztába vagyok vele. Kimberly lassan 20 éve vagyok a feje ennek a cégnek, nem fog egy kezdő alkalmazott, engem kioktatni. - tettem hozzá, megvető pillantásommal.
Haragos szempárral rám tekintve, kínos csend járta körbe irodámat. Ujjai között a hotel tervrajza volt látható, lesütve szemeit a grafikára nézett. A telefon zúgása törte meg a csendet, melyet percekkel előbb ültettünk közénk.
- Mr. Forensi! - fogtam fülemhez a kagylót,  szemkontaktust váltva minden mozdulatra.
- Igen! Ma jönnek 11 órára. - Kimberly ujjai közül a tervek szabad utat kapva, asztalomon köröket futva, letelepedtek.
- Ugyan, tökéletes! 
Ropogó hangon hagyta el nyughelyét Kimberly, majd apró léptekkel közelítette meg a városra nyíló, panorámás ablakokat. Üvege előtt megállva csodálta a nyüzsgő, városi életet.
- Köszönöm, viszonthallásra. - intettem búcsút társalgó felemnek. A telefon hangos csattanásától zengett az emelet. Szemem akaratlanul Kimberlyt fürkészte, távolságot diktálva az asztal és testem köze. Felegyenesedve, testembe erőt kovácsolva, nagy léptekkel közeledtem Kimberlyhez.
- Ugye, milyen csodás. Zajlik az élet. - fejtettem meg. Pillantása egy helyet fürkészet, az előttünk álló épületet.
- Hány ezer éve állhat itt ez az épület? - testbeszéddel érdeklődött.
- Fogalmam sincs. Elég régen.
- Nem gondolkozott rajta, hogy megvegye? - pillantást vetve rám.
- Dehogy, én nem olyan befektető vagyok. - szemeit testemre szegezve, érdeklődést sugárzott pillantása. Ölelő tekintettel csodáltuk egymást, bár süvítő hangon ordítani kezdett a telefon. Ekkor az órára tekintettem, 20 perc és 11 óra.
- Indulnunk kell. - asztalomhoz siettem, felkapva a mappákat. Mire Kimberly futó léptekkel haladt felém, szemeimmel követtem mozdulatait. Apró lépéseit szemügyre véve, magas sarkújában maratont futva, a padló mozdulatlan állapotán csúszást produkálva fekete lábbelijével, fizikuma után nyúlva, pehelyként hullott karjaimba.
Szemkontaktust váltva, az idő megálljt parancsolt magának, ahogy a levegő megfagyott az egyre csökkenő disztancia miatt.
Bőrünk selymes tapintása, súrlódást nem kiváltva, éreztük a levegőnk meleg keringését szervezetünkben.
- Elnézést, kérem! - suttogta, felhevült testével  Kim. Mosolyommal tudattam megnyugvását  kedves, piros arcára pillantva.
- Máskor nézzen a lába elé. - jelentettem ki, mi alatt felemeltem testét, az enyémhez szorosan hozzá fogva. Felemelkedvén, a testünk közötti távolság megfogyatkozott. Test felszínünk egyre inkább egymásra feszült.
Karjai felkaromon foglaltak helyet, erős fogása,  éreztem ingem gyűrődését.
Kézfejem megálljt nem parancsolva vándorolt a háta vonalából, egészen dereka irányába.
Oxigén igényét kimutatva, közeledett arcunk.
Haragos zörej vetett véget mindennek.
Ajtó nyitódás, melyet hangos, kiáltó melódia kísért.
- Főnök! - kiáltott Penelope, mialatt ujjai közül  ajtókilincse szabad utat kapott. - Elnézést, nem akartam... - felelte tágra nyílt pupilláival, kezeim közül Kimberly teste szabadságot kapott.
- Pen! Mindig kopog, mielőtt lábaival befutna irodámba. Tudja! - mondtam, a feszültség oldásában bízva. Mialatt tekintetem Kimberly és Penelope között cikázott.
- Igen uram, elnézést kérek. - szavai megálljt nem tudva kértek elnézést. Másodpercek teltek így el.
- Ahm... Attól tartok ennek most itt nincs helye, és ideje. Igyekezzünk a meetingre. - tette közzé Kimberly, a csendet környezet megrontásával.
- Szintén így vélekedek. Ideje menni! - helyeseltem Kim elhangzott szavait. Dossziékat, fontos iratokat ujjaink közé fogva, szaladtunk a vak világba, suhantunk le a tárgyalóterem üres falai közé.

- Üdvözlöm önöket! - nyújtottam kezeim, melybe befektetőink belekapaszkodva szorítottak kezet.
- Accueillir! - szólalt fel lágy hangon, egy ismerős melódia testem mellől. Rá tekintve, tudatosult bennem a hang birtokosa. Kimberly.
- Bonne journée, madame! - ejtette ki ajkain, melyek Kim kézfejére pályáztak. Meglepő pillantással figyeltem ahogy ajkai meg érintik bőrét.
- khm... - köszörültem meg torkom, - tessenek leülni. - invitáltam őket, majd mosolyra húztam szám. Kimberly szaladó léptekkel iszkolt el előttem, mire alkarját megfogva magam elé húztam. Riadt tekintettel révedt maga elé.
- Maga tud franciául? - érdeklődtem állapota felől.
- Igen, az irataim között is benne van. - válaszolt határozottan. Karját kitépve karmaim közül, lábaival az üveg asztalhoz lépve, beszélni kezdett Penelopeval.
Fejüket bólintva Kimberly szava érvényesült.
- Nous sommes heureux que vous ayez accepté la contribution. Nous sommes honorés de travailler sur leur plan! - csodálattal ámultam szavai hallatán. - Le patron de notre entreprise, Mr. Nate Forensi. - mondta, majd kezeivel felém mutatott. Kezek zöreje fogadta bemutatásom.
- Ainsi que leur charmante architecte, Penelope! - folytatva, kezei Penelope felé suhantak, kinek bemutatásával ismét a tapsolás,nyújtotta a tér kitöltő szerepet.
- C'est un grand plaisir d'être ici! Nous vous remercions pour l'accueil ! - a francia befektetőnk szólamára szavaink zsákutcába kerültek. Ettől féltem. - Mr. Forensi! - fordultak hozzám bizalommal.
- Désolé de vous interrompre. Mais les patrons ont encore du mal avec les beautés de la langue française ! - szavai hallatán az asztal bal oldala nevetésbe torkollott. Mialatt arcunkra a fal szimbólumai rajzolódtak ki.
- Értem, köszönöm szép szavait Kimberly! - hosszas kacaj után, kedves szavai hagyták el ügyfelünk ajkait. Kimberly mosolyra váltotta komoly arc kifejezést, majd ezt követve leült csendben a mögötte magányosan, teret szépítő székre.
- Nos, Mr. Forensi! - szavai szint úgy hozzám fordultak, mint az első 2 perc eltelte előtt.
Szavaktól, kérdésektől, tervekről zengett a tárgyalóterem.
- Pssz... mit mondtál nekik, hogy ilyen jót nevettek? - halk suttogás hallatszódott a háttérben.
- Csak annyit, hogy angolul beszéljen, mert Nate nem érti a franciát. - dünnyögés hagyta el Kimberly ajkát.

- Akkor megegyeztünk! - nyújtotta át kezeit a tömeg francia. - Örülök, hogy munkát tudtunk kovácsolni e szép, még inkább kellemes gyűlésből.
- Én még annál jobban örülök! - mosolyra húzva ajkam érzékeltettem hangulatom.
- Au revoir madame, tout le meilleur! - kérte puha kezet, melyre lágy csókok tömegét helyezte.
- Tout le meilleur monsieur, au revoir ! - lágy szavaival búcsút mondva találkozásának.
Hosszú óráig eltartó meetinget bezárólag, elválást, a konzultációt követve, szaladó léptekkel készültek elhagyni a építészeti irodát.
- Most mennünk kell! Jut eszembe Kimberly drága, nincs kedve velünk tölteni egy estét a Bonjour Madame! - ban? - meglepő tekintettel cikáztam a francia ügyfél és Kimberly között.

- Elnézést, hogy bele szólok, de Kim egy kezdő! A mai nap kiváltságos számára, hisz éppen bele csöppent a munka világába! - tettem hozzá szavaimmal, éreztettem a helyzet-szint különbséget.
- Nate! Ugyan maga is így kezdte, attól mert e társadalmilag és üzletileg sikeres múltat tudhat maga mögött az ön építészeti irodája! Sőt, tudja hányszor jártuk az éjszakákat az édesapjával. Mindenki volt kezdő, és mindig lesz! - kedves szavakkal, hangnemben tudatta álláspontját. - Szóval Kimberly! - ki kerekedett szemekkel meredt a francia és a közöttem növekedő nyomásra.
- Ugyan ne féljen! Ez nem egy futtatási kísérlet, vagy hasonló, meg iszunk néhány koktélt! És közben elengedni magát! Kérem hölgyem. - bizakodó tekintettel meredt Kimberlyre, mialatt a francia ügyfelek tagjai az építészeti iroda ajtain kívül voltak.
- Rendben, köszönöm a meghívást! - kedves, szép mosollyal, csillogó szemekkel fogadta el a meghívást.
- Akkor küldök majd időpontot üzenetben! Köszönöm e sikeres napot Nate! - vetett véget a feszült hangulatnak.
- Én szintúgy!