It starts with you

| 8 |

****

Beérkezve az irodába, mellkasomhoz fogva az összes mappát, tervet, kezemből kicsúszva a kilinccsel hátam mögött becsapódva hagytam az ajtót. Tekintettek tömege szegeződött rám.
- Elnézést lányok, nem akartam. - mentegetőzni kezdtem.
- Semmi baj Kimberly - mosollyal tudatták megbánásukat, kedvességük. Nagy levegőt véve siettem Penelopéhoz, iroda ajtaja nyíltan ált előttem.
- Mi a baj Kim? - érdeklődött Penelope, mialatt be siettem irodájába.
- Nate egyszerűen kiakaszt, frusztrálja hogy elhívott a francia. - tettem közzé, mi alatt nagy levegővel helyet foglaltam Penelope mellett.
- Úgy gondolod?
- Igen, hát nem láttad az arcát?
- De, egész végig láttam, sőt mást is láttam. - mondta mialatt rám vetette tekintetét.
- Most mire gondolsz? - érdeklődtem szavai iránt.
- Tudod, mi történt a meeting előtt!
- Jaaj, az véletlen volt. Megcsúszott a magas sarkúm és hátra estem. Megfogott és ennyi. - mondtam.
- Ah Kimberly! Vak vagy? - kérdezte, miközben felém fordult. - Nate többet érez, csodálattal, néz rád. Mint aki szerelmes. - mondta, miközben elnevettem magam.
- Jaaj, Pen! Biztos nem. - mondtam.
- Ugyan, higgy nekem! Ezer éve ismerem, egyik barátnőjére se nézett így eddig. - szemei kikerekedtek, mire egy legyintéssel elengedtem füleim mellett a dolgot.

Apró lépteimmel közelítettem meg az asztalomat, rajta a laptopommal.
Nagy levegőt véve, neki kezdtem a bonyolult munkának. Folytonos gépelés, tervezés, magas és mély építések.
Éppen 3 órát ütött a vekker, amikor a laptopommal a kezembe távoztam az irodából.
Mielőtt a lakásom falai közé érkeztem volna, beugródtam a bevásárló körutamra, parkoló után kutatva már bele is fáradtam az az napba.
Minden sorban végig nézve a készletet, elálmosodtam.
- Kimberly! - mély ismerős férfi hang csapta meg a fülemet. Megfordulva bizonyosodott bennem a férfi, Travis. Az exem.
- Travis. Hát Szia!
- A diploma osztó óta nem láttalak. Nagyon eltelt az idő. - mosollyal zárta mondandóját.
- Ez így igaz.
- Merre vagy? Hol dolgozol? - érdeklődött nézeteim felől.
- A Forensi-Summet építészeti irodában. Te? Apád cégénél vagy? - érdeklődést kiváltva.
- Ami azt illeti igen, már lassan készülök átvenni a céget. - mesélte jövőbeli terveit csodálattal.
- Hát ez fantasztikus! Akkor sok sikert neked! - nyújtottam át bizalmam, kedvességem.
- Csodásan nézel ki Kim. - fejtette meg beszélgetésünk végéhez.
- Köszönöm, viszont ami azt illeti mennem kell. Sok sikert mégegyszer! - búcsúztunk el kellő boldogsággal.

7 órát ütött az óra, amikor is már tetőtől talpig díszben álltam az estére. Mialatt 7:30ra beszéltük meg a találkozást a francia Darius úrral. Amikor is hangos csengetésre lettem figyelmes, meglepődtem, hisz este már senki sem szokott a lépcsőházban járkálni, nem is hogy hozzám jönne valaki. Mindenekelőtt ajtót nyitottam e különös idegennek.
Az ajtó mögött teljes testtel Nate Forensi töltötte ki a teret.
- Szia Kim! - köszönt rekedt hangon.
- Jó estét! - feszengve üdvözöltem.
- Tegeződni lehet. Én úgy tudom! - incselkedve próbálta a feszültséget oldani.
- Ez való igaz. - mosolyogtam - Gyere be. - invitáltam az lakásom csekély terébe.
- Húha, nem gondoltam volna, hogy ennyire egyedi lakásod van. - tette közzé fürkészve a házat.
- Ezt hogy érted? - érdeklődtem gondolatai iránt.
- Olyan Kim-es a lakásod, tükrözi az személyiséged. Nyugodt. Nőies. Tiszta, rendezett. - mondta, majd fogta magát és elterült a díványon.
- Valóban igaz. Ahm kérsz valamit? Iszol egy keveset? - kérdeztem, miközben helyet foglaltam a vele szemben elhelyezkedő fotelben.
- Nem. Köszönöm!
- Akkor mégis miért jöttél Nate. Mert fogadni merek, hogy nem azért hogy bájosan elcsevegj velem a lakásomról! - vetettem a dolgok közepébe magam. Szavaim hallatán, kacagni kezdett.
- Miért mondtál igent a franciának? - érdeklődött az álláspontom iránt, mialatt kihúzott felsőtesttel, fizikuma látszólagos megmutatkozással ült a dívány szélére.
- Miért ne? Ez egy tökéletes lehetőség, ha belegondolsz a cég számára is. Közelebb kerülök olyan ügyfelek, befektetők köze, akikből akár simán profitot is tudunk kovácsolni. - mondtam, mialatt csillogás jelent meg szemeiben.
- Sok sikert! - nyújtotta be végszavát, mialatt testemen végig futott tekintete, szemkontaktust váltva, változott meg a pillanat.
Telefon csörgése zavarta meg a közös pillanatot. Órára tekintve negyed 8-at jelzett a vekker.
A telefonomhoz siettem amikor is, láttam, hogy a francia Darius hív.
- Ki az? A francia? - kérdezte Nate. Bólintásommal helyeseltem szavait. - Mondd meg neki hogy ne rendeljen taxit. Majd oda viszlek! Jo? - hirtelen egy szó se csúszott ki a számból, csak bólintottam. Majd felvettem a telefont.
- Bonne soirée ! - üdvözöltem a hívó felem, mialatt Nate cselekvéseimet fürkészte.
- Oui j'y serai ! - jutattam tudomására, a tényt, hogy várja megjelenésem. - Taxi? - Nate szemei rám szegeződtek, majd megrázta fejét. - Non, ce n'est pas nécessaire. j'y vais d'une manière différente. - lemondtam a taxit, majd a végszóval megszakítottam a hívást. Letéve a telefont, öntöttem magamnak szomjoltót.
- Mégis miért akarsz elvinni oda? - érdeklődtem Nate terve felől. - Egész nap frusztrált a tény.
- Így biztonságosabb.
- Ha te vezetsz? - mondtam majd letettem a poharat. - Nem gondolom.
- Ezt most mire mondod? - feszültséget árasztott a hangja.
- Semmiség, ne vedd komolyan. - mondtam, majd legyintettem egyet.
- Ah szóval így állunk. Úgy gondolod jó felhúzni a főnököd! - szavai tér kitöltő szerepet játszottak, miközben a konyhasziget fölött civakodásba kezdtünk.
- Én egy szóval nem említettem ilyet. - mentegetőzni kezdtem.
- Ugyan, ha úgy gondolod, akkor menj el ilyen göncben egy taxival az éjszaka kellős közepén a város másik végébe. Hátha valaki rád támad. -  mondta majd közelebb merészkedtem fizikumához.
- Göncben? Tehát akkor szajha vagyok!
- Én ilyen nem mondtam. - szavai visszautasítást követeltek.
- Ugyan, pedig megfordult a fejedben! - szavaim hallatán közeledni kezdett testem felé, miközben lépteimmel hátrálni kezdtem, a csípőmet megfogó a konyhaszigetnek. Majd fizikumával egyre inkább megvonta a távolságot.
- Nate! - szóltam fel, a pillanat eltörlésében bízva.
- Kimberly... - testünk egyé-vált, mialatt erős kezei derekamon pihentek, nyomást gyakorolva derekamra, majd tapintást mértem felkarjára. Ajkaival súrolta a saját szám képleteit. Majd megcsörrent a telefon, eltávolodtunk egymástól, merő csodálattal pillantott le rám csillogó szemeivel.
Majd felvette a már visító hangon szóló telefonját.
- Igen! Mr. Nate Forensi! - majd folytatta a hívást. Néhány perces beszélgetést követően, vége szakadt a társalgásnak, majd felvettem táskámat, a kabátomat. És rá pillantottam.
- Mehetünk!
Apró léptekkel vettem be az előttem álló utat, mire Nate a kocsihoz sétálva, ajtókat nyitva, behuppantam luxus autójába.
Át a sötét városon, zajos, mégis bájos egy város.
Percek el repültek mire oda értünk.
- Itt vagyunk! - közölte kedves hanggal.
- Köszönöm Nate! - mosolyogtam a búcsú ellenében.
- Kim! Bármi van, ígérd meg hogy szólsz. - csillogó szemekkel nézett tekintetem után, mire bólintottam és kiszálltam az autóból.
Be siettem az épületbe, ahol ezer és egy ember megtalálható volt. A franciák egyből észrevettek, amikor is koktélra invitáltak.
A díványra invitálva, foglaltunk helyet. Mialatt bemutatkozott az összes francia nemes.

- Beszéljünk így Kim! - tette hozzá Darius.
- Rendben. - mondtam mosollyal zárva.
- És hogy vagy Kim? - érdeklődött.
-  Nagyon jól, köszönöm. - mondtam majd belekortyoltam a koktélba. - És te?
- Boldogság járja át a testem. Örülök ennek a befektetésnek, és szívélyesen kedves rózsámnak, hogy eljöttél. - fogta majd csókolgatni kezdte kézfejem, mosollyal értékeltem szavait.
Újabb újabb koktélokkal bombáztak meg, bár visszautasítást produkáltam, nem mentem nagy sikerre.
Már vagy 10 órát ütött a vekker, amikor is kiszabadultam a mellékhelységbe. Amikor is egy idegen kezet éreztem a derekam körül. Hirtelen megfordultam, és Nate ált a szemem előtt, bár itt a legjózanság definíciója nem foglalt helyet.
- Kimberly! Nem igyál többet mert rosszul leszel. - fejtettem meg, szemlátomást sem tudva emberi létünkről.
- Szerintem itt neked kellene abba hagyni az ivást. - hirtelen a talaj megingását éreztem, amire reagálva tudtam, itt a vége. - Na gyere menjünk. - feltépve az ajtót távoztunk, amikor is behuppanva a kocsiba, neki ereztettem a gázpedált. Megérkezve a lakásomba, Nate már testileg hanyatlott, így az ágy volt a legvégsőbb állomás.
Gyors, meleg fürdőt véve, én is az ágyban foglaltam helyet.