It starts with you

| 3 |

*****

Reggel verőfényes, melegségre ébredtem. Mosolyra nyúló szájjal keltem ki a fehér, szatén ágynemű mögül, talpaim érezték a padló nehéz, hideg tapintatát, mely érintését követően szívem nehezen látott volna napvilágot.
Bágyadt arccal bandukoltam ki a konyha felé. Bizakodó tekintettel álltam konyhapultom mögött, a fehér kávéfőzőre meredve.
Friss kávé illat járta át perceken belül a lakásom. Kávét kezembe véve, kinyitottam laptopom. Mely aktiválását követően váratlan, szokatlan e-mailt fedeztem fel a leveleim között.

Feladó: Forensi-Summer építészeti iroda.
Címzett: Kimberly Fraser
Tárgy: pozíció betöltése - állás javaslat.

Meglepően ültem a kávém és laptopom előtt. Elképedve csodáltam e levelet.

Miss Kimberly Fraser!

Biztos forrásból értesültem, kitűnő építészmérnöki és építésvezető asszisztensi teljesítménye, diplomája részéről. Melyet teljes át tanulmányozást követően, oly döntésre jutottam. Tapasztalat nélkül ugyan, de friss, kiemelkedő diplomája megszerzését követően építészmérnöki irodista pozíció betöltésére alkalmas.
A holnapi napot követően, 13 óra tájt, tanácskozásra invitálom a Forensi-Summet építészeti irodába.
Megértését köszönöm!
További kellemes estét kívánok önnek!

Tisztelettel: Nate Forensi
Az építészeti iroda vezetője.

Az órára pillantva, merő meglepődéssel, izgalommal tudatosult bennem, a reggeli 11 óra.
Meglepően gyorsan készültem el a délutáni találkozóra Mr. Forensi-vel.
Frissítő, hideg fürdőt véve, hiperaktívan szedtem össze az napi viseletem. Uralmam alatt a lehető legcsinosabb nő gondolatait kellett megfogjam, megvalósítsam. A nagy sietettség dacára, kezem ügyébe került egy a méretemhez kissé nagyobb darab, hosszú, fekete ing, melyet egy magasabb derekú, fekete bőrszoknyával párosítottam. Mivel az időm egyre kevesebb lett, kapkodásból fakadva, felkaptam az ajtó mellett pihenő fekete tűsarkúm, majd a fekete, Dior kézitáskát. Hatalmas léptekkel hagytam magam mögött a lakást.
Mire beültem kedves autómba, visító hangon szólalt fel a telefonom. Ismeretlen számot mutatott a kijelző, ennek ellenére a zöld ikon felé húztam ujjam. Gondolataim az iroda felől bolyongtak.
- Igen, tessék? - idegesen érdeklődtem a vonal túlsó felére.
- Jó napot Miss Kimberly! - ismerős hangon szólított fel a hívő felem. - Bill Forensi-Summet vagyok.
- Jó napot uram. Elnézést, ismeretlen számokat közel sincs szokásom felvenni. - kértem elnézést Billtől.
- Ugyan nem történt semmi. Az édesapja jutatta el hozzám az ön telefonszámát.
- Örömmel hallom hogy édesapám segítségére volt. - lepleztem idegességem.
- Érdeklődöm kegye felől, mi kapcsán hozzám jutott a hír. A mai napi konzultációja a fiammal.
- Igen, jól tetszett hallani. Most indulok be az irodába, remélhetőleg minden a legnagyobb rendben fog menni! - fejeztem ki magam bizakodóan.
- Ezer hála Miss Kim! Örömmel bízok biztos jövőjében. Melyet a mi cégünkkel vihet végbe. További szép napot Kim! - éreztem mosolyát a vonal másik feléről. - Később még érdeklődők ön felől!
- Ebben bízik az én felem is. További szép napot önnek is, Bill! - jeleztem a társalgásunk végét, majd le tettem a kagylót.
A lábam a gázpedált érezve, neki eresztve, eszevett gyorsasággal, neki indultam életem legfontosabb értekezletére.
Túl buzgó, nyomott közlekedést jellemeznék e napon, bár ettől eltekintve időben megérkeztem a Forensi-Summet irodába.
Lépteim fokozott gyorsasággal tettem egymás elé, hajamat igazítva leplezni próbáltam idegességem mely egy kis boldogsággal keveredett.
Jellemezni, saját szavakkal butaság lenne, sőt nem is lehetne megvalósítani. Maga a csoda, fényűzés, luxus, egekbe érő, ékes építmény, melyet világok százai nem láttak e földön.
Merő, hatalmas léptekkel közeledtem e magas épület üveg ajtaja, bejárata felé. Jókora levegővételt követően megindult előttem az üveg ajtó, lendülettel nyúltam az arany kilincse felé, de esélytelennek látszott, hogy bele tudok kapaszkodni. Kinyílott előttem az építészeti iroda két szárnya, mire szemeim előtt egy tucat férfi serege suhant el mellettem. Tekintetük rám szegezték, ajkaik mozogni kezdtek, orruk alá mormogva, valószínűleg társaik értettek egymás nyelvét, majd gyorsabb léptekkel tovább áltak, ekkor éreztem, hogy megállt a szívem.
Nem a férfiak uralmától tátongó csapat láttán, hanem hogy egyetlen pillanat kellett, hogy beessek a Forensi-Summet építészeti iroda kapuiba. Mit egy szó nélkül, nevetségessé tettem volna az első, de valószínűleg az utolsó napomat is itt.
Megdöbbenéseim ellenére, beléptem a tágas, merőfénnyel bocsátott irodába, társalgóba. Mindenhol kanapék, irodisták, munkások, mérnökök.
Bal oldalt egy tej fehér recepciós pult fogad, mögötte asztalok, munkások, irodisták százai, ezrei. A pulttal szembe pár métert követve irodák ezrei, szemeim előtt egy hosszas lépcső, melynek legtetején egy nagy szárnyas ajtó. Elképedve tekintettem körbe,
Bő verejték cseppeket éreztem átjárni testemen, bár ekkora egy titokzatos nő hangját hallodtam meg, ki nagy szemekkel fürkészte cselekedeteim, lépteim.