It starts with you

|10|

****

Napsütötte kánaánban száguldottunk át a város kisebb-nagyobb szegletein. Mialatt több száz telefonhívást bonyolítottunk le Penelope nevéhez fűződően.
Végkimenethez közeledve, lettünk figyelmes a rengeteg ember, életeket mentő teamek jelenlétére. Utunkba egy magas, rendőrtiszt állt. Ki ablakomhoz siető lépteket véve, lettem rá figyelmes, hogy ez az idegen nem is olyan idegen.
- Szia Nate! - köszönt illedelmes jelleméhez illően, mialatt benyújtotta kezét, egy kézfogás erejéig.
- Szia Bruce. Hogy vagy öreg? Régen találkoztunk! - kérdeztem meglepődésemet tükrözve.
- Nagyon jól vagyok, és te? Hallom nagy fej lettél!- mondta egyet kacagva szavain.
- Úgy bizony, bár mindent leszámítva jól vagyok. - válaszoltam.
- Figyu, itt az a baj hogy nem mehettek el itt a barátnőddel. Teljes útzár van, frontális karambol miatt. - fejtette meg, az autósorra pillantva, mialatt kollégái tájékozást nyújtottak a további várakozó sofőrnek szintén.
- Köszi, bár ami azt illeti nem a barátnőm! - mondtam a helyzet korrigálása érdekében. - Csak egy beosztott.
- Ohh... hát akkor úgy. Nem változtál semmit! - mondta kacarászva egyet, mire kacsintva tovább ált. - Szia Bruce vagyok - üdvözölte Kimet.
- Szia Kimberly! - lágy hangon felszólalva.
- Most mennem kell, egyszer megihatnánk valamit Nate! - javasolta Bruce.
- Benne vagyok, majd beszélünk még. - mondtam majd búcsút intettünk egymásnak.

- Beosztott, mi? - flegma hangnemben megszólalva fakadt ki Kim.
- Miért nem az vagy? - érdeklődtem álláspontja felől.
- Ez olyan megmozdulás volt, hogy amúgy csak kefélem. - fakadt ki Kimberly, melynek hatására nevetésemtől zengett az autó belseje.
- Nem került rá sor! - ejtettem ki, mialatt Kimre pillantottam.
- Talpig részegen nem vitted volna sokra. - vágott vissza erős megjegyzéssel. Huncut vigyorral a száján.
Penelope fizikuma rajzolódott meg előttünk, mellyel Kim megfogta majd feltépve az ajtót rohant a tömegbe.
- Pen! Mi történt? - érdeklődött a tények felől. Próbáltam felvenni a futó tempót, Kimberly után.
- Anya vétlen volt, belerohant a kocsi, hiába próbált lehúzódni, - könnyei mögül szavait alig érthető effektusban mondta ki. Erős ölelések sorozata következett, melyet a mentőorvos szavai zavartak meg.
- Hölgyem kérem, - mondta majd Penelopehoz fordult. - az édesanyja állapota stabil, valószínűleg felépül, viszont bekell vigyük megfigyelésre, arra kérem amennyiben szeretne, üljön be a mentőautóba. - nyugtató szavai reményt sugároztak.
- Rendben! - apró lépéseket téve a mentőautó felé, meghátrált. - Nate! - szólt felém - Így nem tudok ott lenni a konzultáción! - sajnálattal közölte, helyzetére helyezve a hangsúlyt.
- Nem baj Pen! - fogtam, majd kezeit simogatva, folytattam - Megoldjuk, ezen ne aggódj. - öleltem át apró testét, zokogó lelkét.
- Pen, addig is próbálj megnyugodni. Bármi van ígérd meg, hogy jelzel! - nyugodt szavaival szólt közbe Kimberly.
- Rendben!
- Hölgyem, mennünk kell! - harsogta a mentőegység, mire Penelope besántikált a mentőautó belsejébe.

- Szörnyű ! - fejtette meg Kimberly.
- Az, nincsenek rá szavak. - nyilatkoztam, mire vissza somfordáltunk autómhoz. Helyet foglalva benne, vissza indultunk a hosszú napsütötte úton. Borzalmas forgalommal találtuk szembe magunkat, melyhez egy telefonhívás is társult. Alicia, a recepciós volt.
- Igen? - érdeklődtem a váratlan hívás felől.
- Uram, az olasz befektetők, egy óra után tudnak csak ide érni a borzalmas trafik miatt. - mondta, majd a vekkerre pillantva tudatosult bennem a fél 1 -es időintervallum.
- Rendben, köszönöm, hogy szólt Alicia! - mondtam majd véget vetettem a hívásnak.
- Mit mondott? - kérdezte Kimberly.
- Az olaszok 1 után tudnak csak jönni a meetingre.
- Értem, akkor mi lesz a terv Nate? - mondta, majd rám pillanatot, nevem hallatán arcára pillantva, mosolyt csalt arcomra.
- Van kedved ebédelni? - érdeklődtem állapota felől.
- Ha a főnök fizeti! - jelentette ki nevetve.
- Egyből gondoltam! - vágtam vissza egy kis kacajjal.
A forgalomból való kikászálódás igazi bonyodalmat jelent. Bár perceken belül megérkeztünk a kedves éttermemhez, a Consolation-be.
- Mostmár tudjuk az állásainkat. - fejtette meg Kim.
- Miről beszélsz? - gondolatait nem értve érdeklődtem.
- Főnök ~ beosztott viszony. Erről beszélek! - mondta mire megkerülte a kocsimat, és közelebb kerültem testéhez.
- Te tiszta bolond vagy! - mondtam nevetve.
- Köszönöm! - szólalt fel flegma hangnemben, majd besietett az étterembe.
- Istenem.
Be sietve utána elfoglaltuk méltó helyünket, majd a válogatásba kezdtünk.
Meg kezdtük gyomrunk megtelítését.
- Jut eszembe, ki is volt ez a Bruce? - érdeklődött két falat között.
- Egy régi barát, évfolyamtársak voltunk az egyetemen. És együtt is dolgoztunk.
- Tehát akkor eléggé jól ismer. - fejtette meg különös arckifejezéssel.
- Ez így igaz. - mondtam, majd folytattam az étel elfogyasztását.
- Hol dolgoztatok együtt? - érdeklődött Kimberly.
- Mire ez a nagy érdeklődés? - kérdeztem.
- Elnézést, de látszólag teljesen más milyen ranglétrán áll a kedves barátjával. Vagy talán maga is rendőr volt?
- Jó belátásai vannak hölgyem, de a magán életem a beosztottaim között tabu. - mosollyal zárva társalgásom végét, melyre kikerekedett szemeket meresztve tekintett rám Kimberly. - Most mit nézz rám így?
- Tudja, ha annyira tabu lenne a magán élete, nem bújna ágyba az alkalmazottakkal.
- Merő sértés, ilyet állítani Kim! Tudottam testi kapcsolat nem lépett fel az éjszaka. - fejtettem meg.
- Szavai hallatán bűntudatot érzék Mr. Forensi!- mondta bájos mosollyal zárva.
- Attól tartok téved Kimberly! - mondtam, - Pincér! - kiáltva egy nagyot tudatva az étkezés véget.

Szaladó léptekkel hagytuk el az étterem kapuit, mely pillanatban egy ismeretlen férfi hang szólalt fel a hátunk mögött.
- Kim! - kiáltva egy nagyot szaladó léptekkel közeledett felénk e férfi.
- Szia Travis. - üdvözölte Kimberly, kikerekedett szemekkel meredt rám ez a vad idegen.
- Oh... Travis. Ő Nate! - mutatott be Kim.
- Hello Nate. - nyújtott kezet.
- Travis! - nyújtottam át kezem, melyre erős kézfogást gyakorolt.
- Jó látni Kim! - fejtette meg Travis, Mosollyal tudatta köszönetét Kim. - Valamikor találkozhatnánk igazán. Kettesben persze. - felelte.
- Egyszer valamikor biztos lesz rá lehetőségünk. - hagyták el a szavai Kim ajkait bájos mosolyt villantva, éreztette a beszélgetés végkimenetelét.
A kínos pillanatot megtörve, egy telefon hívás zavarta meg.
- Mennem kell. - mondta Travis, mialatt a mobiljára pillantott. - Szép napot.
- Neked is - mondta Kim hangos hangterjedelemmel. Fejemmel bólintva egyet közeledtem autóm felé.
Helyet foglalva, neki nyomva a gázpedálnak, száguldottunk át a város szegletein.
- Ki volt ez a Travis? - érdeklődtem Kimberly felé.
- Attól tartok, hogy a főnök előtt a magán életem bizalmas! - mondta gúnyos mosollyal zárva.
- Hmm... - tekintettem rá kuncogva.

Megtelített gyomorral szeltük át a város különösebb helyeit, mi mellett élveztük a napsütés erejét. Magunkba szívva annak kapacitását. Gyors fordulatokkal megérkeztünk a irodába, ahol már sorfallal vártak minket a dolgozók. Belépve a irodába, eluralkodó káoszt éreztem a levegőben.
- Uram! - kiabálás terjesztette ki az uralkodó területet.
- Mindenki munkára, hamarosan jönnek az olasz befektetők nem akarok káoszt! - utasítottam tapssal éreztetve a munka fontosságát.
- Uram! - szólított meg a recepciós hölgy, Alicia. - Mi történt Penelopéval?
- Alicia a munkájával törődne ennyire, jobban tetszene.- mosolyogtam majd fel siettem irodámba.

- Alicia. Penelope jól van, sok lelki támogatás kell neki most! - mondta Kimberly.
- Köszönöm Kim!
- Jut eszembe! A főnök mindig ilyen mogorva?- érdeklődött Kim.
- Ami azt illeti igen. Csodálkozok, hogy van olyan nő az életében aki elviseli! - mondta Alicia szemeit forgatva.
- Ezt hogy érti? - érdeklődött Kimberly.
- Hát nem tudja? - kikerekedett szemekkel meredt Aliciára. - Van egy hölgy Nate életében aki igazából a pénzére hajt. Nem csoda hisz ezt a viselkedést nem preferálná senki! Mondjuk az a nő egy igazi boszorkány.
Kimberly csodák csodájára elképedt tekintettel meredt a recepciós hölgyre, mialatt egy váratlan vendég érkezett az iroda falai közé.
Alicia meglepő gondolatokkal, pillantással nézett Kimberlyre.
- Nate merre van? - érdeklő magas női hangot hallott a háta mögül Kim.
- Fent az irodában. - mondta Kimberly, mialatt fizikumát a nő felé fordította.
- Köszönöm! - mogorva hangnemmel közölte ezt a vad idegen Kimmel.
Szaladó léptekkel közeledett a lépcsők felé a magas tűsarkú cipőjében, piros mini ruhát viselve virított az építészeti iroda földszintjén. 
- Na ő volt, Mr. Forensi barátnője! - a döbbentő szavak hallatán Kim teste megfagyott, majd nevetésbe tört ki.
- Ő? - mutatott fel a lépcsőn túlra Kim, - Ugyan dehogy!
- De attól tartok Kim, igen!
- Hatalmas leépülés ez a főnökre nézve.
- Ez így igaz. - mondta Alicia. - Ő Monica McLane. Igazából egy gazdag családból származik, az apjának van itt New Yorkban a legnagyobb szállodája, e mellett a golf parkot is ő üzemelteti.
- Az édesanyja pedig a legnagyobb szépségszalon tulajdonosa. Őszintén meg mondom, nem tudom melyik. De hidegen hagy a dolog.
- És csodálkozunk hogy a pénzre megy! - fejtette meg Kimberly, majd kacagásba törtek ki.
- 2 hónapja, láttam őt itt utoljára. Pont mielőtt ön ide jött volna, meg akarta kérni a kezét Mr. Forensi. De szakított is vele, ha jól tudom, nem adta oda a gyűrűt se neki. - döbbenetes dolgok láttak napvilágot Kimberly részéről.