It starts with you

| 9 |

Meleg, napsugaras reggelre nyitottam ki szemeim, melyhez társult egy durva, zengő fájdalom a fejem képleteiben. Kikerekedett szemekkel bámultam magam elé, mely pillanatban tudatosult bennem, hogy nem a saját birtokomon foglal helyet a testem. Idegen környezet vesz körül.
Lassú, nehéz mozdulattal kászálódva fel az ágyban, vettem szemügyre környezetem. Világos, nőies színek. Első kérdésem, melyet önmagamnak tettem fel, Mit csinálhattam az éjjel?
Merő fájdalommal, és szédelgő állapotban érintettem meg talpaimmal a padló rajzolatát.
Lassú, és apró lépésekkel közeledtem, reményeim szerint a konyha irányába. Utam közben Kimberly képei támadtak szemeim elé, URISTEENT! Keféltem egy alkalmazottal!
Bár baljós jelét nem vettem észre.
Remélni mertem, hogy ez csak csúnya hazugság, kósza gondolatok tömkelege.
Napfényes konyhába érkezve, meleg feketét ömlesztettem egy fehér bögrébe.
Eliszogatva annak tartalmát, felfogtam a tegnap este történt dolgok súlyát, így félelemmel, bár csekély bátorsággal készültem a nap lefolyásához.
Utamba került egy aranyos levél, melyet maga e kedves beosztott készíttet.

Jó reggelt Mr. Forensi!
Reményeim szerint, kellően kipihent a mai naphoz, a tegnap este sikeres élmény szerzése miatt.
Kulcsot talál mellyel a zárt ajtókat használni is tudja! Merem remélni, hogy a másnaposság nem vakítja el szeme világát.
UI.: a whiskyt kicsit mellőzze az italsorból!

Kimberly

Arcom képleteire mosoly kerekedett. Szét csúszott állapotomban elindultam a házamba, ahol újjá öltöttem magam, majd olyan 10 óra magasságába elindultam az építészeti irodába.
Útközben megálljt parancsolva, megtömtem gyomrom üres tartalmát, melyre zúdítottam egy hosszú feketét.
A gázpedált megnyomva, meredt elém a város forgalmas státusza.
Szokásos helyemen helyet foglalva, feltépve az üveg ajtókat, viharos sebességgel indultam fel irodámba, bár utam közben megtántorodva félúton, befutottam Penelope irodájába.
- Pen! - feltépve az ajtót, lettem rá csak figyelmes hogy Kimberly és Penelope társalgását zavartam meg.
- Jó reggelt főnök - felelték bájos hangnemben.
- Jó reggelt! Pen... a mai menetrendet várom az irodámba egy 10 percen belül. - jelentettem ki.
- Rendben uram! - egyezett bele.
- Kimberly? Magának nincs munkája? Ha gondolja adok szívesen. - mosollyal zárva szavaim.
- Ugyan uram van, most adtam le Penelopénak a Dubai Szálloda tervrajzait. És indulok is a helyemre! - felelte majd elviharzott mellőlem.
Utána szaladva alkarjával magam felé húzva néztem csillogó szemeibe.
- Főnök! - értetlenül ált a helyzet előtt, melynek forrását én magam se értettem.
- Megkell beszéljük az este történteket!
- Miről beszélsz? Nem történt semmi! - jelentette ki, majd kitépte kezeit karjaim közül.
Ez idő alatt az iroda földszintjét nesztelenség árasztotta el. Tekintetek ezreit vonzottam magunkra, majd Kimberly sietős mozdulatával, szemlét tartva e területen vettem mindezt észre.
- Mit várnak? MUNKÁRA!! - kiabálva, fel siettem irodám falai közé.

Irodámba beszaladva, települtem le asztalom mögé. Mire hangos kopogás zavarta meg az éppen kialakuló csendet, nyugalmat.
- Igen? - kérdeztem ingerült hangnemben.
- Mi vagyunk az Pen és Kim! - nyitottak ki az ajtót.
- Gyertek be! - feleltem, mialatt apró léptekkel közeledtek asztalom irányába, - Nos... mi a terv!? - érdeklődtem szét tárt karjaimmal, mire invitáltam őket a fotelok üres státuszának megváltozásában bízva. Egymásra pillantva, nagy levegőt vettek.
- Kezdem én... - szólalt fel Penelope - a mai tervünk, hogy kiosztjuk a jövő heti konzultációk időpontját, valamint a tereprendezés is terveink között szerepel. A mai napunkon egy meetinget tart Mr. Forensi az olasz befektetőkkel. - nagy levegőt véve jelezte mondandója befejezését.
- Örülök! Nem felejtettem el az olasz befektetőket. Időpont? - érdeklődtem.
- 13 óra uram. - tette hozzá Pen.
- Tökéletes! Más valami? - tekintettetemmel fürkészve testbeszédük.
- Igen! Uram! - kezdett bele Kimberly - A tegnap este margójára, rengeteg befektetővel sikerült kapcsolatot teremtsek. E felől egy Dubai cégvezető, szállodát építetne, melyeknek a tervrajzát, álmait, vágyait elküldte, szemügyre vehettem azokat. Ez egy tökéletes lehetőség!
- Kiváló munka !
- És mindent elküldtem e-mail formátumban. - mondta ki a végszót Kimberly.
- Rendben, szeretem amikor így folyik a munka! Így tovább hölgyeim. - tettem közzé, távozásukat megállítva, szóltam fel.
- Penelope! - harsogtam
- Igen uram? - kérdezett vissza érdeklő hangnemben.
- A jövő heti dolgok megszervezését a tárgyalóban fogjuk megbeszélni, amint vége az olasz konzultációnak. - jelentettem ki, mialatt e-maileim között kutakodtam.
- Rendben!
- Rendben Pen. Ezzel végeztünk is. - szavaim hallatán távozásra készültek.
- Kim! - szóltam fel hangos stílusban.
- Tessék kérem? - érdeklődött, miközben a vér is megfagyott testében.
- Maradjon 2 percre! Beszélni akarok magával, utána mehet a dolgára. - jelentettem ki határozottan.
- Rendben. - felelte Kim, mire Penelope szaladó léptekkel hagyta el irodám falait, majd Kimberly legyökerezett lábbakkal ált szemeim előtt.
- Foglaljon helyet! - szemeimmel szemkontaktust létesítve, kértem meg a helyelfoglalását. Apró, finom testét letéve a fotelba, belekezdtem.
- Mi történt tegnap Kim? - érdeklődtem pillantásunkat egybe vetve.
- Nem emlékszik semmire? - kérdezte kikerekedett szemeivel.
- Egy részére igen. Ami viszont a konyhába történt... nem akarok belőle bajt!
- Ami azt illeti... eléggé sok minden történt, - jelentette ki, a fotelban hátradőlve. - tartalommal teli este volt. - mondta kacsintva egyet.
- Nem mondod komolyan? - kérdeztem a gyomromban egy görcs képződésével. - Lefeküdtünk akkor? - érdeklődtem félős hangnemben.
- Úristent, dehogy! Csak ugrattam! - jelentette ki egy kacaj kíséretében.
- Na jó azért, ez nem vicces Kimberly! - mondtam megkönnyebbülve. - De akkor mi történt?
- Őszintén... eljöttél hozzám, majd közölted hogy te elviszel a franciákhoz. Majd valamilyen csoda folytán bekerültél a koktél bárba, utánam jöttél már nem józan állapotban, majd hazavittelek. Ott egyből be is aludtál. Nagy vonalakban ennyi! - mondta nagy levegővétellel.
- Úristent! Sajnálom. - mondtam kikerekedett szemekkel.
- Semmi nem történt. Nyugodjon meg. -  jelentette ki lágy szavaival.
- Amúgy a tegeződésem még mindig áll!
- Értettem! Viszont nem hinném, hogy az emberek között szeretnéd, hogy Natenek szólítsalak. - mondta.
- Ez jogos. - mondtam kacsintva egyet. Majd megfogta testét és elindult az ajtó felé.
- Valamint, szerinted az olasz befektetőkkel olaszul érdemesebb kommunikálni? - érdeklődtem álláspontja felől.
- Attól tartok igen, eredményesebb a siker! - mondta, - De ha jól tudom, olasz párti vagy Nate!
- Ez így igaz Kim! - feleltem elégedetten. - Nyugodtan menj.
- Köszönöm! - felelte majd eltűnt a nagy, bőr ajtó mögött.
Szaladó tempóban kezdtem hozzá a munkafolyamataimhoz, mindenek előtt áttekintettem a Dubai tervrajzok magas szintű fejlesztési, építési munkálatait. Lassan 20 éves pályafutásom alatt, minél magasabb szinte igyekeztem jutni a ranglétrán, a céggel, és magam személyében is.
Hosszas tanulmányozást követően, tértem csak át az olasz tervek átgondolására, tervezésére, ez a harmadik tanácskozásunk az olasz Stefanoval, és asszisztenseivel, hisz minél jobb, fejlett, nagyobb elképzeléseink vannak. Melyek megvalósítása sok fejfájást okoz, egyaránt a befektetők és a cégünk számára, a feladás itt nem játszik, hisz mi mindig nyerünk, nyertesek vagyunk ha átérünk a célvonal túlsó felére.

Ebéd időt ütött az óra, amikor a szervezetem jelzést adott, itt az ideje menni. És tenni valamit magadért. Dolgaim, irataimat tiszta, rendezett helyre helyezve, kivánszorogva irodám ajtaján, lelépcsőzve a célvonalig, múló érzetet nem érezve, hagytam el cégem ajtaját. Mely indulat közepette tájékozást nyújtottam társaimnak.
- Pen...! - harsogtam a cég földszinti irodái felé.
- Elment. - jött egy hang a testem túloldaláról. Ismerős, lágy hang volt. Kimberly.
- Mégis hova? - érdeklődtem a dolgok iránt. - Tudomásom nélkül sehova.
- Azt mondta vészhelyzet van, valami balesetről beszélt, nem tudom miről beszélt! - fejtette ki Kimberly.
- Milyen baleset? Nem mondta merre van?
- Nem nagyon értettem, talán, a városból kivezető útról beszélt. - ált értetlenül a dolgok előtt Kim.
- Értem, akkor elnézek arra. - mondtam majd elindultam a kijárat felé. - Kimberly? Nem jön velem? - kérdeztem, mialatt megfogtam az üveg ajtók kilincsét.
- Ha gondolja mehetek! - fogta majd kabátjáért, táskájáért sietett, piros tűsarkúval a lábán, amely teljesen stimmelt a fehér kézrészes ruhájához.
- Alicia... elmentem! Az olasz meetingre visszaérek. - szóltam a recepció mögött álló kedves beosztottnak.
- Rendben uram! - válaszolt kellő kedvességével.
- Itt vagyok! Mehetünk. - tette közzé szaladó lépteivel Kimberly, mialatt kinyitottam előtte az üveg ajtókat. Apró léptekkel közeledtem fizikuma mögé.
- Jobb lesz, ha nem szalad ilyen magas-sarkúkban. Mert nem leszek mindig maga mögött, hogy csekély testét megfogjam. - viccelődve fejtettem meg a magassarkús incidensre visszaemlékezve, kacsintásba torkolva.
- Vicces kedvében főnök! - mormogta Kim. Majd nevetéssel válaszoltam kedves szavaira.
A bőr ülésbe belehuppanva, neki eresztettem a gázpedált, így siető mozdulattal hamarabb Penelope nyomába eredtünk.