Ha valaki keresztezi az utunkat, mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek.
A friss diplomás, Kimberly Fraser, állásajánlatot kap egy híres, neves cégnél, a Forensi-Summet építészeti irodától. Álmában se gondol...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
*****
Sikoltó, irritáló, lelkemhez távol álló hangon felszólaló ébresztőre láttam meg a napvilágot. Kifejezetten nehezen tártam szét szemeim, a csillogó, napfényes pompát meg tekintve. Reggeli fél 7, elképesztő nehéz léptekkel hagytam el szerető, puha fekvőhelyem. Kialvatlan arccal nekilódultam a konyhának, lassú lépteket diktálva megérkeztem a pultomhoz, melyre tekintetem rá szegezve, csalódottan nyílt szemeim elé az üres kávéfőző látványa. Vékony, tompa szemekkel haladtam a reggeli utamon, friss, koffein dús kávé, e mellett a fejedelmi, elsőrendű reggelim előállításához. Dicső hajnal bevégzése: gyomrom teli állapota, hideg, üde fürdőt véve, végig szaladt tekintetem előtt, a mai nap fő programja, az első munkanapom. Koncepciók léptek el agyamat. Tökéletes viseletem, megjelenésem rajzolódott meg szemeim előtt. Időm ugyan kevés volt minderre, a feszültség dacára, az első polcon megakadt tekintettem ennek köszönhetően, lendülettel kivettem a farmerem, és vele együtt egy fekete csipkebodyt. Időm csekély volt, fél 8at mutattak a mutatók, lendülettel magamra öltöttem a megszokott ékjeim, füstös szemhéj, ajkaim színesítése. Elkentem a számon a rúzs színét, miközben merő csodálattal, bár kritikusan végig szaladt magamon pillantásom. - Csodás vagy Kim! - fejtettem meg az alatt a néhány perc alatt, míg magamat fürkésztem. Magamra öltöttem a fehér blézerem, mialatt igazgattam elszaladt az idő. Mint egy maraton, olyan érzések töltöttek el, mintha egy maratonon lekellene fussam a mellettem induló futó társakat. Bár ebben a helyzetben az idő és én voltunk az ellenfelek. Mindig riválisok. Sprintelni kezdtem a földszintre, fohászkodva istenhez, hogy mind pillanat alatt ne szaladjon ki lábam alól a talaj, valamint a magas sarkúm. Hatalmas lendülettel huppantam be a kocsimba, szabadságot nem érezve megnyomta a gáz pedált, mellyel neki eresztettem magam a nagy világnak.
- Jó reggelt Kim! - köszöntött fülig érő mosollyal Penelope. - Huhaa, gyönyörűen nézel ki. - Jó reggelt Penelope! - zihálva szóltam, csuktam be magam után a nagy üveg ajtókat. - Igyekeztem, köszönöm! - Ugyan, szólíts Pen-nek. - felelte, mire kacsintott egyet - Gyere megmutatom az asztalod! - elindított utamon, körbe mutatta az építészeti iroda kisebb zugait. Hosszas sétálást követve, leültetett a hosszú asztal sorok végébe. - Jó reggelt Kimberly. - hangok hada zúdult felém, melyre egyes mosollyal tudtam csak választ adni. - Ne izgulj, minden rendben lesz! - nyugtatott Penelope, bár mosolya fülig ért, egy apró simítást lejtett karomon. - Ha baj van, a recepción megtalálsz, vagy vele szemben az irodában. - Rendben - feleltem merő idegességem ellenére, mire Penelope hátrálni kezdett - Pen! Nate? Itt van már? - kiáltottam utána. - Úgy érted a főnök! Nem még nincs, de amint megjön értesítelek. - nyilatkozott, minket futva hagyva. Tekintetem 180-as fokos szöget véve, megbizonyosodva a felől, hogy mindenki szemlátomást sem véve rólam végzi munkáját. Egyes pillantásokat elkapva, elejtve egy-egy halovány mosolyt, nagy levegőt véve magam elé, az üres, tej fehér asztalomra pillantva, elkezdődött egy folyamat. Laptomom előkapta, beizzítva, leveleim között keresgélve, felbukkant egy váratlan e-mailt fedeztem fel. Feladó: Mr.Forensi-Summet építészeti iroda
