Jimin egy elég szenvedélyes férfi aki nem vetti meg az alkalmi kapcsolatokat, habár az ő munkájában ez természetes. Napról, napra más és más férfiakat vendégel meg egy klubb el dugott szobájába. Az összes férfinak meg mutatja mindig változó arcát. M...
A megbeszéltek szerint Taehyung egyik sofőrre este kilenckor ér a házamhoz. Nem kellene túlzásba vinnem az öltözködést, mert a férfiról le lehet venni, hogy akármi is legyek rajtam, nem számít. Oda vissza van értem, és nem csak ő az egyedüli ezt, tudjuk mindannyian. De az az igazság, hogy szeretem húzni az agyukat az ilyen önbizalommal teli embereknek.
Magam sem tudom miért mentem bele abba, hogy én fogok oda menni mikor életemben nem csináltam ilyet. Egyszerűen csak vonz ehhez az éjszakához valami, és ki akarom deríteni mi ez a furcsa érzés. Lehet, hogy Taehyung nem is egy olyan személy akinek először mutatta magát. Szeretem a kihívásokat, és Taehyung egy különleges személynek nézet ki, első látásra.
Pontban kilenckor a kapu csengő meg szólalt és az egyik biztonsági őr szólt is nekem, hogy meg érkeztek értem. Izgatottan lépek ki a házból és ki felé veszem az irányt. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből az egészből. Szólok az őröknek, hogy nyitják ki a kaput és mikor ez még történik egy fekete BMW tárul szemeim elé. Imádom ezeket a kocsikat, egyszerűen gyönyörűek. Egy férfi szál ki a drágaságból, meglepetésemre nem fa pofával néz maga elé a csávó. Ragyogó mosolya elér hozzám is én pedig, szívesen vissza is mosolygok a tőlem pár évvel idősebbnek kinéző pasinak.
- Mr.Park kérem szálljon be a járműbe - int a hátsó ülések felé. Meg fordult egy pillanatra a fejemben, hogy előre ülök mellé, de el vettem az ötletet. Inkább nyugodtan meg ülök a seggemen a hátsó ülésen. Bólintva teszek eleget a férfi kérésének és hátra ülve be köttöm magam - kényelmes? - fordul hátra a csávó már a volán mögött el helyezkedve.
- Igen köszönöm, nagyon kényelmes - bólogatok mosolyogva. Annyira illedelmes.
- Hm örülök neki. Végig helyeze magát kényelembe kérem, elég hosszú lesz az út. - bólintok egyet, a férfi ért belőle és előre is fordulva be indítja a kocsit. A gép gyorsan hajt ki a birtokomról.
Néha el gondolkozom miér csinálom ezt az egészet mikor már meg van mindennek, de csak nevetni tudok magamon. Elég vicces ez az egész szituáció, egy komédia az egész életem.
Az út komolyan hosszú és valahol le fordultunk ezért már nem is a város útján hajtunk. Hogyha Taehyung komolyan egy kibaszott gyilkos én seggbe baszom magam.
Kábé még egy órát vezethetett a csávó mikor messzebbről meg láttam valamiféle fény forrást. Egyre világosabb lett és ki is rajzolódott egy hatalmas nagy birtok előttünk. Meglepődve nézek ki az ablakon. Hiszen ez gyönyörű.
A felhajtó ki van világítva és ha a két oldalát végig nézed, az egész vörös rózsával van ki rakva.
Le állítja az autót én pedig azon nyomban ki is szállok belőle. Hatalmas nagy virágkert veszi körbe a a hatalmas nagy házat ami fehér színben pompázik és így is, hogy csak a lámpák világítják meg az egész teret. Annyira ki vehető, hogy mennyire illienek a vörös rózsák a fehér falakhoz. A ház három emeletből áll össze. Olyan az egész, mint egy kissebb kastély. Gyönyörű ablakok vannak rajta és még inenn lentről is lehengerlőek a teraszok.
- Kérem jöjjön utánam - int a fekete öltönyös férfi. Meg teszem amit kér, utána veszem az irányt és nagy szemekkel nézek meg minden egyes részletet ami a szemem elé kerül. Ez a hely káprázatosabb, mint Yoongi haza.
A férfi ki nyitja előttünk a nagy ajtót és ezzel egy hatalmas nagy előtérben találjuk magunkat.
- Kérem fáradjon a társalgóba, és helyeze magát kényelembe Mr.Park, szólok a főnöknek és máris itt lesz - hajol meg, én pedig meg fordulok és a társalgónak vélt helység felé veszem az irányt.
Ez a szoba se okozott csalódást barokk stílusban van be rendezve az egész szoba. Nagy szemmekkel veszem az irányt a hatalmas nagy ablakhoz ami előtt egy fantasztikus zongora áll. Végig simítok a billentyűzeten és bele remeg az egész testem a hangzásába.
Olyan irreálisan képet fest ez a egész hely, mindha csak egy álom lenne és az csak rá tesz egy lapáttal, hogy az egész helyet csak a hold fénye világít be.
- Úgy látom meg tetszett a zongora - halok meg egy mély hangot a hátam mögül, de egészen távol.
Meglepően ismerős ez a hang. Össze ráncolt szemöldökkel fordulok a bejárat felé és mikor meg látom a személyt akire a legkevésbé sem számítottam tágra nyílnak a szemeim.
- De hiszen-n maga nem is Taehyung - térek magamhoz pár másodpercre.
- Jimin mondtam, hogy még látjuk egymást - enged meg magának egy fél mosolyt.
- Maguk át vertek engem! - kiáltok fel felháborodva.
- Nem igaz, csak egy kicsit meg vicceltelek - kezd el felém sétálni vigyorogva.
- Azonnal vittessen haza Jungkook - kiáltok fel újra, de már egy fokkal idegesebben.
Mégis mitt képzel magáról ez a férfi, hogy így át ver engem?!
________________
Meglepi!
Tudom, tudom azt mondtam, hogy csak pénteken fogom hozni a részéket, de ezt muszaly volt meg írnom.
Ki számított erre? Jungkook furfangos egy ember nem igaz?
Véleményt szívesen fogadok!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
És kint van az új könyvem is! Nagyon örülnék, ha bele lessnétek!
