Mielőtt megismertelek ~ Lando Norris

Ünneplés

Sziasztok!

Itt egy újabb rész! Köszönöm szépen a visszajelzéseket, remélem a továbbiakban is tetszeni fog :) Amennyiben szeretnél, nyugodtan írhatsz is véleményt.

Huszonöt darab csipesz tartja a függönyt, a bútorok látható sarka 13 darab, a fürdőszoba ajtaja gyönyörű fehér, a padlószőnyegen tíz perc után is látszik a szék lábának a nyoma... Ennyire unatkozom... Mindenki a pályán van, mindenki elfoglalt, így nem igazán tudom lefoglalni magam. Vagyis hazudok, hiszen reggel apa feljött, felhozta a reggelimet, segített lefürdeni, de mennie kellett a pályára, így igencsak korai ébresztést kaptam. Néztem a tévét, a közösségi oldalakat is háromszor végig görgettem, de már nagyon unom magam. A futamig még négy óra van, addig a tévében sincs felvezető műsor. Netflixen is nézelődők már valami film után, de egyik se köti le a figyelmem. A lábam már hála Istennek jobb, de apa túlféltett reggel, így mindenképp segíteni akart. Ráállni még mindig nem igazán tudok, kicsit azért még duzzadt, de bekenem a kapott kenőcsökkel, visszahelyezem rá a bokamerevítőt és a szállodai telefonhoz nyúlva a recepciót tárcsázom. Pár pillanat alatt felveszik és egy kedves női hang szólal meg benne.

- Üdvözlöm, Sophia Binotto vagyok a 413-as szobából és szeretném megkérdezni, hogy tudnának e nekem esetleg segíteni abban, hogy kettő darab mankóra lenne szükségem.

- Utána nézünk kisasszony és mindenképp visszaszólunk – tájékoztat, majd bontja a vonalat. Nagyon remélem, hogy sikerül szerezni, mert nem akarok a szállodában meghalni unalom által. Addig úgy döntök, hogy kisminkelem magam, hajamat kivasalom. Ruha ügyében egy térdig érő fehér ruhát veszek magamra és cipőnél sajnos csak a lapos szandál jöhet szóba.

Azért ez a művelet bele telik egy jó órába, de a recepcióról nem kapok semmi visszajelzést, így kicsit csalódottan ülök az ágy szélén. Hirtelen kopogást hallok, majd a lehetőségekhez mérten igyekszem mihamarabb odaérni és ajtót nyitni. Egy kedves fiatalember áll az ajtóban, kezében a mankómmal. Fülig ér a szám az örömtől. Elveszem tőle és kérem egy kicsit a türelmét, hogy megköszönjem a fáradozását, így egy kisebb összeggel térek vissza és adom oda neki. Így már csak a táskámat veszem magamhoz és indulok is lefele. A recepción kérek egy taxit és miután megérkezik, a pálya felé veszem az irányt.

Nagy a forgalom, így lassan haladunk, most viszont a lehető legközelebb szeretnék megállni a belépő kapuknál. Futam előtt egy órával vagyunk, teljes káosz van a boxutcában. A jobb közlekedés érdekében inkább kerülök egyet és a garázsok háta mögött indulok el a Ferrari felé. Itt nagyon kevés ember van, akivel találkozom egy mosollyal köszöntjük egymást és mindenki halad tovább a saját dolgára. A megfelelő garázshoz érve belépek a hátsó ajtón és előre indulok. Itt már egyre több emberrel találkozok, mindenkinek köszönök, majd a tegnapi helyemet elfoglalva ülök le és figyelem őket. Apát sehol se látom, de még a pilótákat sem. A kocsik még a garázsban vannak, az utolsó beállításokat ellenőrzik, mindenféle kimutatásokat néznek. Egyszer egy pillanatra megpillantom a spanyol pilótát, de rögtön szem elől is veszítem.

- Sophia, te mit keresel itt? – hallom mögöttem apa mérges hangját. Hátra nézek és rámosolygok, majd megrántom a vállam.

- Unatkoztam és kijöttem. Szereztem mankót, így a lábamat se terhelem.

- Legközelebb az ágyhoz kötözlek, hogy tanulj meg pihenni.

Nem mondok semmit, hiszen igaza van, ez az, ami sose ment. Szerez nekem egy fülhallgatót és ott hagy, hiszen dolga van. Magába szippant ez az egész hangulat és hiába nem csinálok semmit, csak ülök, nagyon élvezem. A monacói pilóta is megjelenik, ő is meglepődik, hogy ott vagyok, de csak int egyet és beszél egy fickóval, aki tudomásom szerint a versenymérnöke. Hallani nagyon semmit nem hallok, de nem is igazán érdekel. Telefonomra pillantva egy üzenetet látok meg kedvenc brit pilótámtól. Ez ilyenkor miért nyomkodja a telefonját? Feloldom a képernyőt és megnézem, hogy mit küldött, mert egy képet is csatolt az üzenethez. Meglepődők, mikor saját magamat pillantom meg a képen a Ferrari garázsában. A képhez csak ennyit írt: „Rossz garázsban ülsz!" Elmosolyodok és vissza írom neki, hogy a legjobb helyen ülök, ő pedig csak koncentráljon a versenyre. Az üzenetet elolvasta, de nem reagál rá. Ahogy látom apa két versenyzője is már készül beszállni az autóba. Kitolják őket a rajtrácsra, majd lassan kezdetét veszi a verseny. A telefonom ismét rezeg egyet, de már biztos vagyok benne, hogy nem Lando írt, hiszen erre már nincs ideje. Sabinától érkezett, szintén az a kép, amit a brit fiú is átküldött, ezek szerint benne lehettem a tévében, mert a nő fényképén a Sky Sport logója is látható. Az általa kapott üzenetben megdicsér, hogy nagyon szép vagyok, de kapok egy kis dorgálást is, hogy pihennem kéne. Visszaválaszolok neki, hogy én azt a szót nem ismerem.