Mielőtt megismertelek ~ Lando Norris

Anya

Sziasztok! Sajnos sok minden közbe jött, így nehezen tudtam megírni, valamint sokszor nem is tetszett a vázlat. Nem tudom, hogy sikerül majd hozni az új részeket, mert októberben vizsgázni fogok, de igyekezni fogok :) Most sem érzem 100%-nak a részt, de ebből, most többet nem tudok kihozni, a további részek miatt, így lett a "legjobb" :)

Fogadjátok sok szeretettel.

Lando szobájában ébredek. Nem tudom, hogy kerülhettem ide, hiszen egyedül voltam a lakásban és épp Landoval telefonáltam, mikor rosszul lettem. Biztosan ő szólt valakinek, aki ide jött és összeszedett a padlóról. Lassan állok fel, majd megyek ki a konyhába, ahol Sabina van és egy ismeretlen férfi. Annyira megörülök a nő jelenlétének, hogy odarohanok hozzá és magamhoz ölelem. Ismét kitör belőlem a sírás, de érzem, hogy a nő visszaölel és próbál nyugtatni, hogy nehogy megint rosszul legyek. Alig merem elengedni, mert félek, hogy felébredek, és csak beképzelem az egészet, de próbál nyugtatni, hogy itt van, és nem megy sehova. Férfikezek húznak el a nőtől, majd átkísér a nappaliba és leültet, majd egy pohár vizet nyom a kezembe, hogy igyam meg. Remegve tartom a poharat, így segít abban, hogy ne rajtam landoljon az egész. Miután megiszom, megköszönöm és hirtelen felpattanok, hogy visszamehessek Sabinához, de eléggé megszédülök, mivel a srác tart meg és ültet vissza.

- Nyugodj meg, mély levegő – utasít, és velem együtt kezd el lélegezni, ami hatásos, mert érzem, hogy normalizálódik az állapotom. – Sabina, itt van, nem megy sehova, ne aggódj.

Odajön hozzám a nő is, majd megköszöni a segítséget a fiúnak és leül mellém. Egy gyógyszert nyújt felém, meg egy pohár vizet és kérdés nélkül beveszem, bár sejtem, hogy valami nyugtató féleség. A poharat lerakom a dohányzóasztalra és pár mély levegő után, úgy érzem, fel is tudom fogni a körülöttem lévő dolgokat. Felpillantok a srácra, akit jobban megnézve látok, hogy barna hajú és kék szemű, de számomra ismeretlen.

- Max vagyok, engem riadoztatott Lando, mikor összeestél. Van pót kulcsom a lakásához, így jutottunk be – tájékoztat röviden a történtekről. Csak bólogatok, és nagyon halkan megköszönöm a segítségét, de szerintem nem is hallotta. Sabina megkéri, hogy hozzon nekem zsebkendőt és egy takarót, Max pedig teljesíti a kérését, így picit ketten maradunk. A nőre nézve, látom, hogy a szemei neki is picit duzzadtak, biztosan sokat sírt miattam. A takaróval, ami közben megérkezett, betakar és igyekszem rendbe szedni magam, hogy szalonképesebb állapotban legyek. Ez körülbelül lehetetlen, tükörbe sem mernék nézni, mert biztosan megijedek. Max a konyhában készít nekünk forró teát, Sabina pedig magához ölelve simogatja a fejem. Kezdek megnyugodni, valószínűleg a gyógyszer is hatással van a szervezetemre. A tea is megérkezik, de a fiú elbúcsúzik tőlünk, majd elhagyja a lakást. Mindketten csak csendben ülünk, és csak élvezem, hogy itt van velem a nő, akit megbántottam.

- Máskor ne ijessz így meg minket, szegény fiú azt se tudta kit hívjon, hogy mi történt veled – suttogja nekem.

- Nagyon szeretlek Sabina és nagyon-nagyon sajnálom, amit mondtam – bújok még közelebb hozzá.

- Tudom Sophia, de én is bocsánatkéréssel tartozom, mert hátráltatlak és megütöttelek.

- Megérdemeltem, szó se róla – mosolygok fel rá és nem vagyok hajlandó elengedni.

A következő két hétben visszaköltöztem a nőhöz, akivel sikerült mindent megbeszélni, köztük a barcelonai utazást is, amit inkább elutasítok, hiszen én sem érezném ott jól magam. Inkább nézelődők további lehetőségek után, akár Angliában is, hiszen az Landoval való kapcsolatomat is segítené. Apa ma este fog érkezni, Lando csak holnap, de sokáig nem marad Monacóban, mert megy haza a szüleihez is. Abszolút megértem, hiszen biztosan neki is hiányzik, nekem másabb, mert én egyelőre sok időt tudok velük tölteni. Felmerült a közös utazás is, de inkább személyesen beszéljük meg a részleteket. Apunak a kedvenc ételét készítjük, ami zöldségleves és carbonarra, de az igazi olaszos fajta. Ha minden igaz, fél óra és itthon van, így már az asztal megterítve várja a családfő érkezését. Halljuk, ahogy nyílik a bejárati ajtó, így rögtön odafutok, és szoros ölelésbe vonom aput. Sabina is odajön, majd egy csókkal köszönti apát. Segítek beljebb húzni a bőröndjét, majd a konyhába megyünk, hogy végre együnk. Szedek mindenkinek, majd csendben elfogyasztjuk az ételt, bár apa azért mesél a hétvégéről, az autó beállításairól, érdeklődik a németországi hétvégéről. A Sabinával történt incidensről hallgatunk, hiszen nem szeretnénk fölösleges feszültséget generálni. Miután végeztünk, elpakolok, hogy addig is kettesben tudjanak kicsit lenni, valamint nekem ez kikapcsolódás. Hirtelen ötlettől vezérelve három borospoharat veszek elő és egy fehérbort, majd azokkal együtt megyek vissza a nappaliba, ami a mi közös életünk egyik színtere. Mindig itt tartjuk a nagy beszélgetéseket, döntések is itt születnek. Apa kérdőn pillant rám a kezemben lévő bor miatt, de úgy érzem, a hangulat megkívánja, hiszen végre együtt a család. Mindenkinek öntök, majd koccintás után belekortyolok, és csak élvezem a jó bor ízét.