Mielőtt megismertelek ~ Lando Norris

Ballépések sorozata

Sziasztok! Meghoztam a folytatást :) Remélem tetszeni fog :) A szövegben a dőltbetűs részek német nyelven folytatott beszélgetést jelent, ami a későbbiekben is lesz majd :)

Sabinával Münchenbe érve izgatottság fogott el. A jövőm felé teszek egy lépést, ami reméljük, hogy a legjobb döntésem lesz. A reptéren a nagyapám vár ránk, akinek mikor mondtam, hogy Németországban lesz egy tárgyalásom, azonnal meghívott magukhoz, természetesen a pótanyukámmal együtt. Hatalmas öleléssel köszönt, majd megkapom a szokásos: olyan szép vagy, tiszta anyukád vagy, mekkorát nőttél, sokat fogytál és hasonló mondatok. Beülünk az autóba és a közeli kisvárosba megyünk, ahol nagyiék laknak és én is töltöttem a gyerekkoromat. Az autóút gyorsan eltelik, szerencsére nincs nagy forgalom, így a fehér kerítéses ház előtt megállva, azonnal kipattanok és a verandán lévő nagyim irányába szaladok. Szorosan magamhoz ölelem, majd visszamegyek a kocsihoz kivenni a bőröndömet és együtt lépünk be a házba. Ugyanazt a kellemes illatot érzem, mint mikor itt laktam és semmi nem változott a lakásban.

- Minden ugyanúgy van, a te szobád is változatlan – simogatja meg a vállam nagyi, majd a nappaliba terel minket, hogy foglaljunk helyet. Azonnal előkerülnek a vendégváró sütemények, sósperec, innivaló és kávé, kinek mi ízlik, azt vegyen.

- Hogy hívják azt a pasast, akivel beszélni fogsz Tündérem? – kérdezi nagyapa.

- Peter Schreib, jókat olvasgattam róla, szakterülete a fiatalok, ha szabad ilyet mondani – adom meg a választ és egy süteményt veszek magamhoz.

- Édesanyád régebben szerette volna, ha ő lesz az edződ, de akkor még túl fiatal voltál, amiatt nem vállalt. Nagyon rendes csávó, a gyereke is teniszezik, de még nagyon fiatal, ha jól emlékszem öt év körüli lehet – világosít fel nagypapa a férfiről, és jó érzéssel tölt el, hogy annak idején anya is szerette volna, ha ő edz engem.

- Biztosan büszke anyukád arra, hogy majd egy ilyen emberrel fogsz együtt sikereket elérni – ölel meg nagyi, majd egy nagy puszit nyom a fejemre. – Vacsorára spagettit fogok készíteni, bár biztosra veszem, hogy az olaszok finomabban csinálják, de remélem ízleni fog neked is Sabina.

- Olyan jól főzöl, hogy ebben nem kételkedek Ella, mindig plusz kilókkal távoztam innen – nevet fel a nő és őszintén örülök, hogy ennyire jó kapcsolat van közöttük. Még egy picit beszélgetünk, majd felmegyek a szobámba kipakolni, de ahogy belépek, rengeteg emlék árasztja el a szívemet, így csak járkálok körbe a szobába és nézegetem a régebbi kupáimat, fényképeimet, az apróságokat, amiket a versenyekről hoztam haza, majd megakad a szemem a Melbourne-i kupámon, ami a szobában lévő íróasztalon áll. Csak leülök elé és nézem, de akaratlanul könnyek szöknek a szemembe, hiszen ez a díj egyben egy átok is. Megérzek egy kezet a vállamon, majd finoman megszorítja, majd hátra nézve látom, hogy papa van mögöttem.

- Hidd el, anyádnál büszkébb édesanya nem volt akkor a Földön, mint amikor megnyerted ezt a versenyt – mondja nekem németül, majd leül az ágyam szélére és onnan figyel.

- Hát már fentről terelgeti az utamat és eddig nincs okom panaszra – mosolygok rá, majd átülök mellé és magamhoz ölelem, majd mikor viszonozza, kitör belőlem a sírás.

- Ne sírj Kicsilány, inkább mesélj, miket csinálsz apádékkal? – tereli el a témát és ezzel kizökkent a melankolikus állapotomból. Mindent elmondok neki, hogy megismertem a versenyzőket, milyen kalamajkába keveredtem az egyik buli után, mesélek neki Landoról is, mire szélesen elvigyorodik és elmondása alapján, nagyon jóra való fiatalember, így a tévén keresztül is, de a lelkemre kötötte, hogy amint tudom, hozzam el ide és mutassam be nekik. Ez természetes, hiszen nekik is az áldásukat kell adniuk a választottamnak. Mama kiabál fel nekünk, hogy készen van a vacsora, így lemegyünk. Nagyon finomra sikerült, nem győzzük nagyit dicsérni, aki még el is pirul, majd segítek neki elpakolni. Elmosogatok, mindent eltörlők és visszarakom a helyükre, majd az asztalhoz visszaülve előkerül a társasjáték és késő estig játszunk. Abszolút feltöltöttem a programtól, így este az ágyamba, tízig sincs időm elszámolni, olyan gyorsan elalszok.