Mielőtt megismertelek ~ Lando Norris

Szerencsés lány

Sziasztok! Nagyon sokáig nem jelentkeztem résszel, de itt van :) Fogadjátok szeretettel.

A szerencse egy érdekes dolog, hiszen sokan hisznek benne, sokan kötik valamihez vagy épp valakihez. Én sosem voltam babonás, most se vagyok az. Használják az emberek egymásra is, hogy szerencsés. Nézőpont kérdése! Szerencsésnek mondhatom magam, mert van pénzem? Sokak szerint igen, hiszen semmi nem gátolt így, hogy elérjek a teniszben olyan magasságokba, ami egy szegényebb családba születettnek nem adatik meg. Ha így nézzük, igen, szerencsés vagyok. Szerencsésnek mondhatom magam, mert apám ismert ember, így nekem mindenhol kinyílnak az ajtók, a lehetőségek? Nézhetjük így is, bár én ezt mindig is hátrányként éltem meg, nem előnyként. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy fiatalkorom ellenére, már az Antarktiszen kívül mindenhol kontinensen jártam? Legyen, hiszen nyaraltunk Egyiptomban, versenyeztem Ausztráliában, Kínában, Amerikában. Fürödtem már Mexikó partjain is, de láttam már Buenos Airest is. Volt lehetőségem találkozni – ráadásul testközelből – olyan híres sportolókkal, miniszterekkel, énekessel, színésszel és színésznőkkel, akik miatt más több ezer eurót vagy dollárt fizet ki, de én mivel, Mattia Binotto lánya vagyok, megadatot, hogy egymás mellett álltunk. Van ilyen! Aki csak ezeket látja, és ezek miatt mondja, hogy szerencsés vagyok, cserélnék velük. Hogy lehetnék szerencsés, mikor egy baleset miatt, majdnem oda lett a sportkarrierem? Hogy lehetnék szerencsés, mikor életem egyik legboldogabb napján elveszítettem az édesanyámat, és félárva maradtam? Hogy lehetnék szerencsés, mikor mindenért kétszer annyit kell küzdenem, bizonyítanom, mert másképp csak addig látnak, hogy Binotto lánya? Hol van az igazság és hol van a fair play? Vannak, akik tény és való, hogy nálam nagyobb problémával küzdenek, nincs ennivalójuk, ívóvizük, beteg az anyja, apja, testvére, gyereke és kilátástalan a helyzet, de mi jogon hiszik azt az emberek, hogy azért mert elértem valamit az életemben, emiatt ismert ember vagyok, valamint ismert ember gyereke vagyok, joguk van bírálni az életemet? Nem ismernek, de olyan cifra dolgokat képesek mondani, hogy az ember megkérdőjelezi annak az adott személynek az agyi kapacitását. Semmit nem vagyok hajlandó eltűrni, nem is kell, hiszen én ugyanúgy lehetek boldog, szomorú, jó vagy épp rossz formában. Ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, de arra már rájöttem, hogy sokan csak a felszínt nézik. Nem nézik, és nem érdekli őket, hogy mi van a kirakat mögött. Szerencsére, ebben is szerencsésnek mondhatom magam, mert a tenyerén hordoz a sajtó. Azt már körbe járták, hogy Lando és én egy párt alkotunk, de ezen kívül békén hagytak minket. A pilótáról is, ha megjelenik egy cikk, az a versenyről szól, rólam pedig nincs szó ezeknél. Fordítva is ugyanezt tapasztalom, hiszen az újságírók a jövőbeli terveimről, tornákról érdeklődnek, a felkészülésem és a visszatérésem van porondon, Lando nincs.

A repülőn ülve, épp egy internetes oldal cikkjét olvasom magamról. Fejtegetik a korai karrierem, a junioros sikereimet, a nagy visszatérésem és az elsöprő győzelmemet, amivel megnyertem a hamburgi tornát. Igen! Sikerült az, amit eltökélten szerettem volna, mindent félre tettem és csak a meccsre koncentráltam. Sabina határtalanul büszke rám, ahogy apu és Lando is. Nem győztem fogadni a gratulációkat, nagyrészt még fel sem fogtam, hogy mi történt. A mérkőzés után, még legalább négy órán keresztül rohantam egyik interjútól a másikra, találkoztam a szurkolóimmal, kiosztottam pár aláírást, készültek közös képek, de végre úton vagyok haza, ahol vár rám egy kis megérdemelt pihenés. Thomas elmondta, hogy egy hét pihenő mindenkinek és senkinek a kezében nem szeretne ezen idő alatt ütőt látni, de még edzeni sem szabad, hadd regenerálódjon a szervezetünk, hiszen jön a nagyobb kihívás, az US Open. Bár oda csak ketten Lenával kvalifikáltuk magunkat sikeresen, de nem jelenti azt, hogy a többieknek láblógatás jön. Nagyon büszke vagyok a barátnőmre is, hiszen fiatal kora ellenére, nagyon ügyesen helyt állt a nagyobbak között. Ő is hazament a családjához Franciaországba, így ő nem jön vissza velük, de nagy örömömre a döntőn kint tudtak lenni a nagyszüleim is, így ők is velünk utaznak vissza, Monacóba.