Szerelmünk

1. A csönd

- ... a kis vakarcsnak köszönhetem hogy összejöttem a most már barátomnak kinyilvánított fiúval-

Kicsit tekerünk az időben .

Az elmúlt 3 hónap - december , január , február - csakis abból állt , hogy barátnőimmel kémkedtünk .

Kifejtsem ezt jobban ? Hát persze !

Hol is kezdjem ? - tudom , tudom az elején - .

Minden reggel elrángattam barátnőimet a bolt fele , csakhogy láthassam suli előtt azt az aranyos , kómás fejet - ne kövezzetek meg , de szerintem nem csak 5 perc volt mire hátra állította a haját ilyen "suli legmenőbb pasija" stílusba - .

Igazából reggel mindig épphogy úgy estünk be első órára , de ez az én hibám . Vagy mégsem ? Ahj túl jól néz ki , így persze hogy minden reggel mentem egy kört , csakhogy láthassam .

Az igazgató megelégelte a késéseket . Francba .

B terv már készen : Iskola előtti ajtóban állni minden reggel , így talán lesz arra esély hogy egy pillanatra elkapja a fiú tekintetét .

Szerencsére barátnőm egy stréber , és csak azért maradt kint velem reggelente hogy a füzetét bújhassa és lenyugtasson amikor meglátom a kanyarba szemem fényét . Igen , ez a becenév igazán cuki , de ők kitaláltak neki egy egyszerűbbet - később engem neveztek át - .

Reggel szokásom volt rákvörösre égni Előtte , aztán miután befordult az ajtón , hirtelen sápadt falfehér színre váltani egy hosszadalmas sikítás közepette .

Na de térjünk is át a napjaim többi részére..

Persze minden diák azt várja órán , hogy csengessenek már ki , de én ezt is eltúloztam és sokszor rendszeres volt hogy kijártam  óráról hátha összefutok Vele - egy könnyed "szia"-t elejtve- , de sosem jött össze .

Következett a fekete leves , egyre többen megtudták hogy kedvelem azt a srácot , aki igen , 1 évvel fiatalabb mint én . Volt aki ezen akadt fenn , volt aki azon hogy eddig miért nem vettem észre őt és miért csak az utolsó évemben nyitottam ki a szemem - ezt persze megbántam , de mindennek úgy kell alakulnia ahogy a sors eltervezte - .

Nem is húzom a szót , a lényeg hogy szünetekben párszor szembe jött velem , én nagy szerényen néha oda-oda mosolyogtam , de nem figyelt rám .
Sad story .

Kezdett meghalni bennem a remény , de rá kellett jönnöm hogy iszonyatosan belezúgtam .

Megvan az az érzés amikor gondolataidban vele kelsz , vele vagy a nap minden órájában , este pedig az Ő öleléséről álmodozva alszol el ? Szenvedés , igaz ?

Ennél a történetnél az a legnyuvasztóbb , amikor egy kis vakarcs - évfolyamtársa - megtudja hogy bele estél Abba a fiúba .

Mindent meg tesz csak hogy leégessen előtte és mielőbb megtudja az A fiú hogy te létezel .

Gáz eset , de hiszitek , vagy sem , ennek a kis vakarcsnak köszönhetem hogy összejöttem a mostmár barátomnak kinyilvánított  fiúval .