Szerelmünk

5. Gyűrű

- ... és innentől kezdve még jobban akartam Őt -

Lassú , hosszú és unalmas hetek után végre történt egy olyan dolog , amit még a többiek is emlegetni fognak a gyerekeknek .

Ki mással történt volna , ha nem Velünk ?

Valahol Március 15-e körül járhattunk , hisz az osztállyal miénk volt az előadás - az utolsó közös előadásunk a kis csapattal - .

Az ünnepség előtt unalmas tempóban besétáltak a tanulók a terembe , amint az ajtón bejött Ő is , körülbelül 6-an elkezdték mellettem kiáltani a fiú nevét , ezzel jelezve hogy figyeljek oda  , végre megjött . Nem értem hogy gondolhatták.. Én már akkor kiszúrtam amikor még csak az utcán ballagott az osztálytársai között , - de psszt , erről eddig csak én tudtam - .

Eléggé izgultam . Ő a közönségben ült , átlósan velem szemben .

Döglesztő mosolyával próbált meg kis nyugodtságot küldeni , de mondhatni attól az észvesztő mosolytól csak még feszültebb lettem , és mostmár nem csak gondoltam , hanem a tudtomra is adták a többiek , hogy piros vagyok teljesen .

Az előadás nem volt vészes . Minden ment ahogy kellett .

Az osztályok visszasétáltak termükbe , ahol mindenki végig szenvedett még két órát - mintha a tanároknak nem lett volna jobb dolguk . Mi szívtunk a legjobban , 1 órás előadás után még egy földrajz témazárót is lenyomtunk azon gondolkozva hogy ki fog bukni közülünk ez a jegy miatt - .

Szokásos módon a kedvenc gyűrűmet próbáltam igazgatni , hogy kicsit lenyugodjak . Viszont nem találtam . Kezdtem kétségbeesni , mivel azt a gyűrűt az unokatesómtól szereztem - ha te nálam hagyod a cuccod akkor az már az enyém alapon - és sokat jelentett nekem .

Ahogy letelt az óra és léptem ki a teremből , hirtelen ott állt előttem az az idegesítő lány , aki egésznap körülöttünk ugrált új hírt keresve . Az , aki írta azt a papírt aminek köszönhető hogy jóba lettem Vele .

Ám most más miatt jött . Az ajtó mögé hívott és mondta hogy megtalálta a gyűrűmet . Persze örültem ennek , viszont mint egy villámcsapás csapott belém egy k*rva jó ötlet .

Ne tagadd , te is ezt tetted volna .

Visszanyomtam a lány kezébe a gyűrűt azzal az indokkal hogy "Vidd oda Neki , és mond hogy elvesztettem a gyűrűmet és adja vissza nekem".

A kis segédem vihogva elfutott a gyűrűvel , egyenesen Hozzá .

Utolsó óráról szabadultunk az osztállyal , mindenki kirohant a teremből , legtöbben haza sietve , de mi a gyenge negyed ballagtunk lassan a 7. órára .

A lányok előre mentek már , viszont én picit vissza maradtam amikor megláttam , hogy a terem előtt vár rám Ő .

A szívem a torkomban dobogott , amikor lassan közelebb lépett hozzám .

Nem volt sok közöttünk , éppen annyi hogy a kezét elém nyújtsa .
Halkan a tudtomra adta , hogy elhagytam a gyűrűt és nála van - ha tudná hogy az én tervem által került az ő kezébe .. - .

Tisztán nem rémlik , - igazából magamnál sem voltam - próbáltam a lepke rajt elnyomni magamban és egy rendes "köszönöm"-öt kimondani miközben a tenyeréből kiemeltem a gyűrűmet .

Lassan rápillantottam és gyorsan hátat fordítva elsiettem . Vagyis.. Siettem volna , de abban a pillanatban észre vettem hogy a barátnőim a lépcső tetején sikoltozva és visítozva ugrálnak , tapsolva - igen , végig nézték a történetet - .
Egy pillanatra megálltam , a fiúra néztem de ő már sétált az ajtó fele mint aki jól végezte dolgát .

Felfutottam hozzájuk , majd még egy óvatos pillantást mértem a fiú hátára , aki már megszokottan engedte el maga mellett a nagy felhajtást .

Eldöntöttem hogy azt a gyűrűt soha többé nem hagyom el . Egyik nyakláncomra akasztottam , ezzel biztonságban tartva  , és közel a szívemhez .

A barátnőimmel ugráltunk még egy 5 percet visszaemlegetve a pillanatot , és büszkén hallgattam tőlük hogy " Nagyon aranyosak vagytok egymás mellett " .

Kinéztem az ablakon , végig mérve a fiút .

Boldognak tűnt , mosolygott , és innentől kezdve még jobban akartam Őt .