Szerelmünk

2. A papír

- ... majd meglepődve figyelt rám , szemeiben elvesztem -

A "besúgóknak" hála észrevett engem és lassan megtaláltuk egymást a közösségi oldalakon , kedveltük egymás képeit - engem mindig elkapott az 5 perc sikítás amikor a telefonom felvillant és láttam a neve mellett kiírva "kedvelte a bejegyzésedet" - , viszont suliban távolságot tartottunk . Úgy éreztem mindketten befeszültünk a ténytől , hogy tetszünk egymásnak .

Egy téli reggel.. Összeszedett gondolatok és tervek .

Ahj , hagyjuk már , az embernek sosem jön össze amit megálmodott az éjszaka .

A suli ajtaja előtt álltam a szokásos 7:55-ös alanyra várva .

Hideg idő volt , az a csípős tél végi szél és fagy . Jöttek és jöttek a gyerekek , osztálytársak , tanárok , barátok , de Őt nem láttam .

Minden apró hangra odakaptam a fejem , hátha Ő az . De nem .

Barátnőmmel befelé indultunk , reménytelennek gondolva a helyzetet , miszerint a látványa nélkül kell végig küzdenem 2 dolgozatot és 1 felelést .

A folyosón ballagtunk , majd hirtelen átnyúlt a fejem fölött egyik barátnőm  , egy tablóképre mutatva . Sokszor megnéztük a képeket - nem tagadom , elég furcsa arcokat találtunk minden ilyen megfigyelés alatt  - .

Majd hirtelen , mögöttem egy hang.. - "Ott jön ! - , én hátra néztem és ott sietett el előttem , Ő . Az a fiú aki , elrabolta szívem összes darabját..

Kicsit nyálas volt ? Tudom , de a szerelem komolyan mondom - tapasztalat - megváltoztat . Ha nem így van , akkor az a szerelem nem is igazi .

Hirtelen megszólalt a csengő , úgyhogy jó diák módjára berohantunk a terembe - itt az a baki volt , hogy a sietség miatt magunkkal rántottunk 2 széket , így a matek tanár minket szívatott egész órán - .

A nap minden pillanatában szédültem és az a gondolat kergetett hogy " haza megyek " , de volt egy érzés , ami azt kiáltotta hogy " maradj ! muszáj , kibírod " .

Igen , maradnom kellett . Ha aznap nem arra az érzésre hallgattam volna , akkor nem hiszem , hogy valaha közelebb kerülök kiszemeltemhez .

Eljött a nap utolsó szakasza , tanulószoba .

Nagy szerencse , egy teremben voltam vele ilyenkor .

Őt nem izgatta a tanulás , kihasználta az alkalmat és minden nap a padra hajtva fejét , álmodozott . Hogy min ? Igaz , jobb ha nem tudom .

Sötétebb haja lassan arcába szökött . Egész nap tudtam volna nézni .

Néha mintha elejtett volna pár pillantást felém , de nem voltam benne biztos . Lehet csak az ablakon nézett kifele ? Miért nézett volna pont engem ?

Barátnőimet rajta kaptam ahogy éppen egy kis cetlit markolásznak , csak annyit láttam belőle hogy nagybetűvel a papír alja meg van bélyegezve a... nevemmel ?

Egyszerű mozdulattal tovább küldték a kis levelet a termen keresztül , egészen Neki.

Nemes egyszerűséggel felsikítottam amire a tanár vérben forgó szemekkel rám nézett .

Mi történik ? Miért adtak egy papírt Neki ? Az én nevemmel ?

Laza 2 perc múlva összenézett haverjával , majd meglepődve figyelt rám , szemeiben elvesztem .