Szerelmünk

3. Haladás

- ... különben vízbe fullad minden amit elterveztem.. Vele -

A kabátomat erősen mellkasomhoz szorítottam , a levegőt kapkodtam , szinte éreztem hogy az összes diák engem figyel a teremben . Ám mégis csak egy ember tekintetét éreztem magamon úgy igazán , végig mért csillogó zöldes szemével , viszont megszólalni ő sem tudott - vagy csak nem akart - .

Baszki ! Azt hitte azt a levelet én írtam neki - szó szerint egy szerelmi vallomás volt lejegyezve a kis papírra - !

A tanár a fejét kapkodta Közte és köztem . Még szemüvegét is leemelte fejéről , hogy pár pillantást vessen ránk lencse nélkül is . Nem , nem mese volt , nem álmodott . Viszont én mai napig elgondolkozom azon , hogy tényleg nem csak álmodok ?

A tanár megszakította véresen kínos szemezésemet a sráccal - szerencsére - , és eljött az idő.. Lelépni !

Haza fele nem bírtam azt a gondolatot , hogy a fiú naivan abban a hitben él , hogy én majd csak ilyen egyszerűen elé borulok - visszagondolva sajnos sokan forognának sírjukba , milyen gáz volt.. - , úgyhogy előkaptam a telefont és remegő kezekkel leírtam neki , hogy az a cetli nem tőlem jött .

Huh , mekkora megkönnyebbülés .

1 percen belül visszaírt , tömören és röviden lezárta egy "Oké"-val .

Egyszerre esett le a vállamról egy hatalmas szikla , de azzal párhuzamban rám esett egy újabb . Tömören válaszolt ? Röviden , semmit mondóan ? Talán csak én kapom fel ezt a dolgot túlságosan ? De hát kedvvel engem , nem ? Hisz a többiek azt mondták hogy szimpatikus vagyok Neki .

Haza értem , és történt egy csoda , egy világmegváltó csoda . Rám írt . Azonban most normálisan. Talán mégis kedvvel ?

Bevallom , egész nap Vele írogattam  , kezdtem egyre jobban megszeretni..

Érdekelte hogy mi van velem , aznap nagyjából 5x átbeszéltük azt a cetlis dolgot , és hogy mi is volt az pontosan . Kiből milyen érzést váltott ki , és persze a tanár hülye feje sem maradt ki .

Normális , aranyos , furcsán kedves volt velem . Velem ? Én nem ilyennek gondoltam . Erre mondják ,hogy kellemes csalódás ? Tetszett a dolog .

Ez a nap volt Február 24 .

Azóta mindennap kerestük egymást , érdeklődtünk , viszont élőben nem szóltunk egymáshoz , ami mindkettőnket zavart . Nem léptünk , tartottunk . Mitől ? Nem tudjuk .

Így telt el sok idő . Csak a telefonon beszéltünk , és már nagyon jól megismertük egymást , viszont suliban kerültük a kínos helyzeteket , de mindketten éreztük hogy ez nem helyes . Engem sürgetett az idő . Kevesebb mint félévem volt vissza . Muszáj lesz lépni és megismerni egymást közelebbről , úgy éreztem , különben vízbe fullad minden amit elterveztem.. Vele .