Szerelmünk

7. Sikertelen

- ...de megértjük egymást , és együtt tovább megyünk . -

Az első tali nem sikerült fényesre , viszont mélyítette a szálakat , felbátorodtunk és már suliban is oda mentünk egymáshoz szünetekben .

Ez abból állt , hogy ő aludt a padon , vagy éppen csak ráhajtotta a fejét és közben engem nézett .

Ilyenkor rámosolyogtam és néha kaptam annyi bátorságot hogy megfogjam a kezét egy pillanatra , mielőtt a tanárok rájönnének .

Egy hétvégi nap , viszont korán sem unalmas ..

Tele volt izgalommal , örömmel , de az én részemről ugyanúgy fájdalommal is .

Már halványan kutakodom az emlékek között , talán fényes , napos , de talán hűvös délután volt . Ami biztos , remegő kézzel tartottam a megbeszélt helyre , ahol ő már a padon ülve várt rám .
Már a megszokott csillogó szemekkel , aranyos mosolyával sétált felém  - nem most látom először , mégis megakad minden szó a torkomon - , kipirosodott arccal karoltam át , majd hirtelen kiléptem a mostból .
A szokásos "Hogy vagy ?" beszélgetés gyorsan lezajlott .

A közelben lévő épület lépcsőjéhez vezetett , kezem majd kicsúszott az övéből , éreztem ahogy remeg mindenem .

- Terveztem valamit - a találkozó előtt írta nekem ezt , de talán mindenre számítottam , csak nem arra ami végül történt .

Leültünk a lépcsőre , piros arccal rám mosolygott , mire lezajlott bennem egy új jelenet - csak nem megakarja kérdezni hogy leszek-e a barátnője ? -

Kezemet az övébe vette , és feltette a kérdést .
Hát persze hogy az utolsó pillanatban jut eszembe a legegyértelműbb dolog ! Úristen..
Nem tudom hogyan reagáljak , vagyis de , de mégsem , vagyis igen , mert igent akarok mondani . De.. Mit tegyek hogy ne úgy tűnjön mintha nem ez lenne az igazság ? Mi van ha azt hiszi hogy nem is akarok igent mondani ?

- "Igen."
Aztán egy szoros ölelés , hogy levezessem a hirtelen ért stresszt .

A hosszas ölelések után kicsit arrébb sétáltunk .
Egy füves részen utánam nyúlt , megfogta a kezem , megfordultam és...
Na nem , ennyire nem vágok a közepébe .

Ugye mindenkinek van egy bizonyos "kínos első csók" sztorija ? Ja igen , nekem talán nincs . Miért is ? Mert talán meg sem történt  .
Végülis mit lehet várni egy  túl aggódós , "bármit elronthatok egy pillanat alatt" felfogású lánytól ? Hát biztos nem egy tökéletes első csókot ..

Utánam nyúlt , megfogta a kezem , megfordultam és azzal a mozdulattal ahogy hajolt volna felém , én arrébb löktem .
Jézusom , normális vagyok ? Nem ezt a pillanatot vártam már fél éve ?

Nem tudtam felfogni mi történik , fordultam még egyet magam körül , lefagytam..
A világ összes gondja semmiségnek tűnt aznap ehhez képest .

Látta rajtam mennyire szomorú vagyok amiért hirtelen így reagáltam , nem voltam felkészülve . Sose voltam ilyen helyzetben , nem gondoltam hogy így fogok reagálni - hogy hozzam jóvá ezt az egészet ? Remélem nem hiszi azt hogy direkt volt.. -
Oda jött megölelni , leültetett a padra és átkarolt . Puszikat adott a fejemre , homlokomra és próbálta elnyomni bennem azt a sok idegességet , bűntudatot . - Igazából gondoltam hogy valami ilyesmi lesz , felkészültem rá , ne aggódj nincs semmi baj - mondta el párszor .
Az igazat megvallva egy minimálisan segített , kicsit talán nyugtatott a gondolat , hogy nem érte Őt nagy csalódás .
- Csak nehogy szakítson velem már az első kettő órában .. - ez a kínos mondat ment a fejemben megállás nélkül .

Végül megbeszéltük , hogy talán nekem még korai a csók , ő nem vette magára , megértett engem .
Én pedig.. Hülye lennék ha azt mondanám hogy nem sírtam végig a nap utolsó pár óráit amiért így sikerült ?

Na de kit is érdekel , legalább  már együtt vagyunk .

És imádtam ezt a napot is vele , lehet a vége nem a legjobb Happy End volt , de minden rendben , vannak és lesznek is félrecsúszások , váratlan dolgok , de megértjük egymást , és együtt tovább megyünk .