Madár, ki szabadon száll

𝙨𝙞𝙭

"𝐀 𝐡𝐚𝐥𝐚́𝐬𝐳 𝐭𝐢𝐭𝐤𝐚, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐚𝐳 𝐚́𝐫𝐫𝐚𝐥 𝐦𝐞𝐠𝐲 𝐤𝐢: 𝐡𝐚𝐠𝐲𝐣𝐚, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐤𝐢𝐯𝐢𝐠𝐲𝐞 𝐚 𝐭𝐞𝐧𝐠𝐞𝐫, 𝐦𝐚𝐣𝐝 𝐡𝐚𝐠𝐲𝐣𝐚, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐡𝐨𝐳𝐳𝐚 𝐨̋𝐭. 𝐍𝐞́𝐡𝐚 𝐚𝐳 𝐚́𝐫𝐫𝐚𝐥 𝐤𝐞𝐥𝐥 𝐦𝐞𝐧𝐧𝐢. 𝐍𝐞́𝐡𝐚 𝐞𝐳 𝐦𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧, 𝐚𝐦𝐢𝐭 𝐭𝐞𝐡𝐞𝐭𝐮̈𝐧𝐤."

Kayla

2 hét telt már el a pizzériás incidens óta, azóta újra kinyitott a hely, én viszont nem mertem elmenni ismét.
Nora javaslatára, már csak az incidens miatt is ellátogattam a sulipszichológushoz, mivel viszonylag sok diák tartózkodott a suliból a pizzériában azon az este amikor a lövöldözés volt, többen is éltek ezzel a lehetőséggel. Ezért az elmúlt 2 hét alatt legalább heti három alkalommal meglátogatom a 30-40-es éveiben járó nőt. Egyébként kedves, csak szokatlan a helyzet.
Aznap este Ashton kb fél 3-kor parkolt le Nora háza előtt, miután megmutatta a várostól egy kicsit kieső részen a legcsodálatosabb helyet, amit valaha láttam. A nő felébredt az érkezésemre, én pedig elmeséltem a történteket. Megnyugodott, és megkért arra, hogy mutassam neki egyszer be Ashtont. Persze.
Ha már Ash-nél tartunk. Az elmúlt két hétben igyekeztem kizárni a fejemből, de ez a srác literálisan mindenhol ott van. Levakarhatatlan. És elfelejthetetlen.

***

Aznap este egyébként baromira jól éreztem magam vele és rég voltam ennyire felszabadult, ez pedig megrémiszt. Nem is kicsit.

Megtudtam róla, hogy van egy kishúga, Lucy, csodálatos kislányak tűnik egyébként, azt is, hogy a családja nem egy tökéletes minta család, de ennek ellenére szeretik és támogatják egymást. Azt is, hogy a kosarazást icipici korában az apja erőltette rá, de hálás érte, mert azóta is ez a legnagyobb szenvedélye. Illetve azt is, hogy az autóját a nagypapájától kapta a 17. születésnapjára. Örökség volt.

Mondanom se kell szerintem, hogy aznap éjjel úgy aludtam mint a bunda, és hosszú idő után kipihenten ébredtem.
Megpróbáltam neki én is sok mindent elmesélni, több, kevesebb sikerrel de ez lényegtelen.

Azóta egyébként a suliban nagyjából békén hagy, néha a menzán oda ül hozzám és egész szünetben be sem áll a szája, aztán van, hogy suli után megvár, és addig könyörög, ameddig meg nem engedem neki, hogy hazavigyen. Meggyőzőek a bociszemei, na.

***

Megint péntek van, és Ashton egész héten különböző indokokkal próbált rávenni arra, hogy menjünk el a pizzériába, kettesben. Minden létező nyelven elmondtam neki, hogy nem megyek vele kettesben sehova, mert azt fogják hinni, hogy randizunk, én pedig a hátam közepére sem kívántam egy újabb pletykát, amivel felfigyelnek rám. Ashton azonban a legmakacsabb ember volt az egész bolygón. Úgyhogy, ezért állok most az előszobában, indulásra készen, és várom, hogy megálljon az az átkozott sötétkék Merci a kocsifelhajtón.
Ashton dudálva jelezte, hogy megérkezett, én pedig egy gyors köszönéssel már az ajtón kívül is tudtam magam.
- Szia Kay! - köszönt mosolygva Ash amikor beültem mellé - csinos vagy! - az este első bókja. Ashton Parker imád bókolni. Mondjuk kétségtelen, hogy csinosnak is éreztem magam abban a fehér alapon piros cseresznyés ruhában, ami az egész hátam fedetlenül hagyta. Rég volt rajtam, pedig aranyos darab.
- Szia! És köszönöm, most annak is érzem magam - vörös fürtjeim hullámosan omlottak le a vállamon, a fehér kistáskám pedig a vállamról lekerülve már az ölemben pihent
- Hogy vagy? Van terved a hétvégére? - egy pillanatra felém nézett, aztán vissza is nézett az útra, mert időközben elkezdett kikanyarodni a kertvárosi részből a belváros felé.
- Megvagyok, és nincs, sosincs. - elnevettem magam pedig teljesen komolyan gondoltam – veled mizujs?
- Ha szeretnéd orvosolhatjuk ezt a problémát - ismét felém fordult és kacsintott egyet – most, hogy megyünk pizzázni sokkal jobb a kedvem, egyébként meg balhéztak anyámék amikor eljöttem, úgyhogy nem túl fényes a helyzet
- Mi volt az újabb veszekedés kiváltó oka? - az elmúlt napokban akárhányszor kérdeztem tőle, hogy hogy van, mindig megemlítette a szülei veszekedéseit, ami már-már gyerekes szintekre evezett 
- Azt hiszem most azon, hogy Lucy összebarátkozott valami lánnyal az oviban, aki apámnak nem tetszik, de anya meg nyilván megengedi neki, hogy barátkozzanak, hiszen miért is tiltaná... de hagyjuk is inkább őket. Nem akarom velük elrontani a hangulatot 
- Oké, de nem rontod el egyébként, szívesen hallgatlak – valóban szívesen hallgattam ahogy a fiú csacsog, akkor is, ha ilyen szar témáról 
- Tudom, csak nem ezért viszlek el kajálni - mosolygott csalfán 
- Akkor miért kedves Ashton? - akarva-akaratlanul is elnevettem magam 
- Hogy megismerjelek – ezt már komolyan mondta, de még mindig ott bujkát a kisfiús mosoly az arcán 
- Na jól van te hős, az útra figyelj – paskoltam meg a combját és én is az útra szegeztem a tekintetem. Minek tagadjam, totál zavarban voltam.