Madár, ki szabadon száll

𝙣𝙞𝙣𝙚

"𝐍𝐞𝐦 𝐚𝐳𝐨𝐧𝐨𝐬-𝐞 𝐠𝐲𝐨̈𝐤𝐞𝐫𝐞́𝐛𝐞𝐧 𝐚 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐞𝐦 𝐞́𝐬 𝐚 𝐠𝐲𝐮̋𝐥𝐨̈𝐥𝐞𝐭? 𝐇𝐢𝐬𝐳𝐞𝐧 𝐦𝐢𝐧𝐝 𝐚 𝐤𝐞𝐭𝐭𝐨̋𝐡𝐨̈𝐳 𝐤𝐞́𝐭 𝐬𝐳𝐢́𝐯 𝐥𝐞𝐠𝐦𝐞𝐠𝐡𝐢𝐭𝐭𝐞𝐛𝐛 𝐤𝐚𝐩𝐜𝐬𝐨𝐥𝐚𝐭𝐚 𝐞́𝐬 𝐢𝐬𝐦𝐞𝐫𝐞𝐭𝐞 𝐤𝐞𝐥𝐥. 𝐕𝐞́𝐠𝐞𝐫𝐞𝐝𝐦𝐞́𝐧𝐲𝐛𝐞𝐧 𝐚 𝐬𝐳𝐞𝐧𝐯𝐞𝐝𝐞́𝐥𝐲𝐞𝐬 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐦𝐞𝐬 𝐜𝐬𝐚𝐤𝐮́𝐠𝐲, 𝐦𝐢𝐧𝐭 𝐚 𝐬𝐳𝐞𝐧𝐯𝐞𝐝𝐞́𝐥𝐲𝐞𝐬 𝐛𝐨𝐬𝐬𝐳𝐮́𝐚́𝐥𝐥𝐨́, 𝐦𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧 𝐬𝐳𝐞𝐥𝐥𝐞𝐦𝐢 𝐞́𝐬 𝐞́𝐫𝐳𝐞𝐥𝐦𝐢 𝐭𝐚́𝐩𝐥𝐚́𝐥𝐞́𝐤𝐚́𝐭 𝐚 𝐦𝐚́𝐬𝐢𝐤𝐛𝐨́𝐥 𝐦𝐞𝐫𝐢́𝐭𝐢, 𝐞́𝐬 𝐡𝐚 𝐦𝐚𝐠𝐚́𝐫𝐚 𝐦𝐚𝐫𝐚𝐝, 𝐫𝐞𝐦𝐞́𝐧𝐲𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧 𝐮̈𝐫𝐞𝐬𝐬𝐞́𝐠 𝐬𝐳𝐚𝐤𝐚𝐝 𝐫𝐚́. 𝐅𝐢𝐥𝐨𝐳𝐨́𝐟𝐢𝐚𝐢 𝐬𝐳𝐞𝐦𝐩𝐨𝐧𝐭𝐛𝐨́𝐥 𝐚 𝐤𝐞́𝐭 𝐬𝐳𝐞𝐧𝐯𝐞𝐝𝐞́𝐥𝐲 𝐭𝐞𝐡𝐚́𝐭 𝐥𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐠𝐞́𝐛𝐞𝐧 𝐮𝐠𝐲𝐚𝐧𝐚𝐳, 𝐜𝐬𝐚𝐤 𝐚𝐳 𝐞𝐠𝐲𝐢𝐤𝐞𝐭 𝐦𝐞𝐧𝐧𝐲𝐞𝐢 𝐟𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐬𝐬𝐞́𝐠𝐛𝐞𝐧 𝐥𝐚́𝐭𝐣𝐮𝐤, 𝐚 𝐦𝐚́𝐬𝐢𝐤𝐚𝐭 𝐭𝐨𝐦𝐩𝐚́𝐧 𝐢𝐳𝐳𝐨́ 𝐡𝐨𝐦𝐚́𝐥𝐲𝐛𝐚𝐧. 𝐎𝐝𝐚𝐚́𝐭 𝐚 𝐬𝐳𝐞𝐥𝐥𝐞𝐦𝐞𝐤 𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐚́𝐛𝐚𝐧 𝐭𝐚𝐥𝐚́𝐥𝐤𝐨𝐳𝐢𝐤 𝐚 𝐤𝐞𝐭𝐭𝐨̋."

Kayla

1 hét telt el a napfelkeltés hajnalunk óta, Ashton annyira megharagudott rám, hogy azóta sem beszéltünk egy szót sem. Azt gondolom, hogy nagyjából jogos volt a sértődésének oka, csak azt nem értem, hogy mikor és miért kerültünk mi olyan kapcsolatba, hogy neki legyen joga megsértődni, nekem pedig okom ezzel foglalkozni.

Azt hiszem, mindent elmond a szituációról, hogy annyira tanácstalan vagyok, hogy még Donnának sem mondtam semmit, ez pedig konkrétan a legrosszabbat jelenti velem kapcsolatban. Viszont ma este, -péntek lévén- csajos partit tartunk, ami körülbelül ezer éve volt utoljára, és hiába van még ma iskola, és 2 óra múlva rikácsoló hangon fog szólni az ébresztőm, csak azon tudok kattogni, hogy mi van Ashtonnal, és hogy kavarhatta fel az életemet ilyen könnyen egy ember. Na meg azon, hogy Donna leszedi a fejem, ha megtudja, mit titkolok előle.

Az első órám biosz volt, ahol írtunk egy csodás röpdolgozatot, mert két lepcses szájú osztálytársam nem bírt csendben maradni. Egyébként az eredeti tervem a bioszból való emeltezés volt, de valahogy ezt minden biológia óra után átgondolom. A következő óra osztályfőnöki, majd irodalom volt ugyanúgy az ofővel, aki meglepő módon még mindig nem a szívem csücske, de az irodalmat alapvetően szeretem, így azon az órán képes vagyok eltűrni. Utolsó óra tesi volt, szerencsére a péntekek mindig viszonylag rövidek, de a feketeleves még csak ekkor jött. Nemsokkal óra előtt kiderült, hogy Ashtonék tesitanára beteg, ezért a 2 osztály összevonva lesz, és kidobózunk. Már kb itt azt gondoltam, hogy végem, és inkább elszökök, aztán fejbedobtak. Igazából minek kerülgessem itt a forró kását, az egyik faszfej osztálytársam, totál szándékosan fejbedobott azzal a szaros labdával.

- Nem tudnál jobban figyelni Owen? - az éles fájdalomtól leguggoltam, egyszerre kezdett el fájni a fejem, sípolni a fülem, forogni az egész világ, hirtelen még azt is elfelejtettem hol vagyok.
- Te nem tudnád kevésbé szánalmas módon sajnáltatni magad? - gúnyosan kiabált vissza pár méterrel arrébbról, addigra pedig Donna és a tanárnő is odaértek hozzám.
- Ember, normális vagy? - Ashton Parker kéremszépen, megérkezett - Komoly baja is lehetne ettől te nyomorult! - üvöltötte Owen arcába
- Neki kéne figyelni, ennek a játéknak ez a lényege, Ashton, hát végzős létedre ezt nem tudod? - mondta röhögve - Nem állandóan csak az önsajnáltatásnak, meg a kamu depinek kéne mennie, jaj így haltak meg a szüleim, jaj ilyen szomorú vagyok, jaj ez, jaj az - vékonyította el a hangját, mintha engem utánozna. Ashton arckifejezése egy pillanat alatt megváltozott, és bár még soha nem láttam ilyen idegesnek, tudtam, hogy ez vészjósló jel, és jól is sejtettem, ugyanis pár másodpercre rá akkora jobbost húzott be Owennek, hogy a csávó majdnem elesett.

- Fiúk, azonnal fejezzék be! - a tanárnő próbált rendet tenni, miközben én immáron a földön ültem, Donnával, és csak pislogni tudtunk a kialakult szituáción. - Szedjétek már szét őket! - a tanárnő heves kiabálásba kezdett, ugyanis a fiúk hirtelen szinte egymást ölve ütötték egymást, és végül Ashton barátainak sikerült őket szétválasztani.
- Owen, Ashton, Kayla azonnal a gyengélkedőbe, Donna kísérd el őket, aztán látogassátok meg az Igazgatónőt is.

Csendben indultunk ki a teremből, Donna támogatóan fogta a felkarom, a fiúk között pedig még mindig vágni lehetett a feszültséget, de mindketten úgy sétáltak, mintha most értek volna vissza a háborúból, és hősi sérültnek kellene őket nyilvánítani.

Spoiler, mindketten igazgatóit kaptak, én pedig 1 hét igazolt lógást a suliból, enyhe agyrázkódás miatt.

néhány órával később

- Szóval, egészen biztos vagy abban, hogy az iskolaorvos azt mondta, hogy tarthattok pizsipartit, de iskolába nem mehetsz? - Nora kételkedett abban amit mondtam, igaz, hogy az Igazgatónő értesítette, miután bementünk hozzá, de nem engedtem neki, hogy eljöjjön értem, mert tudtam, hogy nem engedné azt, hogy Donna itt aludjon. Így, hogy hazaállítottam a lánnyal, sok választása nem volt, csak megenyhülni.
- Hát, ezt így konkrétan nem mondta, de nem is tiltotta! - védtem a magunk oldalát
- Jó, Donna persze, hogy maradhatsz, de Kayla próbálj meg pihenni is. - szerettem a nőben, hogy a rövid ismertségünk ellenére is ennyire aggódó.

Miután Nora kiaggodalmaskodta magát, felcuccoltunk a szobámba, és egyébként ahhoz képest, hogy semmi kedvem nem volt még ma hajnalban az ittalvós, hímnemű egyedek kibeszélése és töménytelen Netflix nézéshez, annyira jött meg, ahogy végül elérkeztünk az eseményhez. Azonban Donna szinte már a gondolataimban olvasva támadt le ezernyi kérdésével, miközben helyet foglalt az ágyamon.

- Oké, szóval egyrészt mi a fasz van köztetek Parkerrel és én miért nem tudtam róla eddig semmit? Csiperegj csak kismadaram, minden mocskos részletet hallani akarok! - mondta bezsongva
- Úristen, nyugodj le, nincsen semmilyen mocskos részlet. - próbáltam menteni a menthetőt, de határozottan kijelenthetem, hogy a lány fele teljesen elárulta, hogy egyáltalán nem hiszi el.
- Persze, én meg most jöttem le a falvédőről, nem? - forgatta a szemeit
- Jó, az gondolom feltűnt, hogy a suliban sokat lógott a nyakamon, nem? - kezdtem a legelején
- Persze, de azt hittem, hogy csak zaklat, nem azt, hogy randiztok - nevette el magát a lány hitetlenkedve
- Mert nem is, vagyis nem tudom... Nem ez a lényeg, fogalmam sincs milyen kapcsolatban vagyunk. És a pizzériás lövöldözésre megvan? - Donna bólintott, úgyhogy folytattam
- Ashton is ott volt aznap, és segített a pánikrohamomon. Utána elmentünk csillagokat nézni, és ezután kezdett el a nyakamon lógni. Múlt hétvégén elmentünk napfelkeltét nézni, karöltve egy kis alkohollal, és előfordulhat, hogy megcsókolt. Egy párszor.. Meg én is őt - elnevettem magam az emlékre, aztán viszont Donna elképedt arcát látva kicsit az arcomra fagyott a mosoly.
- Miért nem mondtad el? - tudtam hogy örül, de azt is hogy, megbántottam
- Pont ezért. Nem tudom mit akar tőlem, azt meg pláne hogy én tőle. Utána ráadásul annyira bepánikoltattam magam a szituáción, hogy egy bunkó voltam vele és megharagudott.
- Hát, megtudom érteni az ő oldalát is, de a tiedet is. - húzta el a száját - de akkor mi volt a mai? Egy hete haragszik rád, aztán meg pépesre veri a seggfej Owent? Nem értem.
- Nem tudom, nem tudok rajta kiigazodni. Azt sem tudom, hogy eleve miért kezdett el közeledni felém. Az már jóval a lövöldözés előtt megtörtént, már suli előtt zaklatott a pizzériában.
- Nem beszéltetek azóta? - kérdezte Donna
- Nem, amióta szombat hajnalban hazahozott, rám se nézett. - csalódott és összezavarodott voltam, utáltam ha más kerget kételyekbe, és Ashton pont ezt tette velem. Minden stabil dolgot, minden elvemet és gondolatomat instabillá tett, mindennel kapcsolatban kételyek merültek fel bennem. És ami a legrosszabb volt, hogy ezt egy kicsit sem bántam, ha cserébe megkaptam a fiút.

𝐞𝐳𝐞𝐫 𝐞́𝐯 𝐮𝐭𝐚́𝐧, 𝐬𝐨𝐤 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥<𝟑

- 𝐭𝐮𝐥𝐢𝐩𝐚𝐧𝐟𝐞𝐥𝐡𝐨
𝟐𝟎𝟐𝟑.𝟎𝟑.𝟏𝟏.