"𝐢'𝐦 𝐧𝐨𝐭 𝐡𝐞𝐚𝐫𝐭𝐥𝐞𝐬𝐬, 𝐢'𝐦 𝐣𝐮𝐬𝐭 𝐮𝐬𝐢𝐧𝐠 𝐦𝐲 𝐡𝐞𝐚𝐫𝐭 𝐥𝐞𝐬𝐬."
Kayla
Fél 2-kor értem haza, addig az utcán sétálgattam, miután megettem a pizzám, és elköszöntem Caitlyn-től.
A városban szinte mindenki tudta, hogy mi történt a szüleimmel. Én voltam a szegény kislány. Az első hónapban, ha valahova elmentem Donnával vagy egyedül, vegyesen jöttek a pozitív és a negatív megyjegyzések. Valaki csak sajnált, és próbált úgy tenni mintha ismerte és szerette volna a szüleimet, most pedig engem is nagyon szeret, de mindenki tudja, hogy ez csak azért volt, mert az embereknek bűntudatuk volt. Aztán volt, aki csak szidott, hogyha beültem pizzázni Donnával, hiszen nekem semmi keresnivalóm nincs itt, menjek haza, és gyászoljam a szüleim. Végül pedig a harmadik csoport, az újságírók: mivel a szüleim meglehetősen ismert mérnökök voltak, ezen felül anyu egy óriási hírnévvel rendelkező lakberendező is volt, saját céggel, akadt pár ember, akik mindenáron tudni akarták, hogy mi történt velük, és megpróbálták még ennél jobban is felbolygatni az életem. Nora végül a rendőrséghez fordult, akik egy általam jóváhagyott közleményben elárultak néhány dolgot, és mindenki megértését kérték. Azóta már csak néhány ember bámul meg az utcán, néha összesúgnak, aztán továbbmennek.
Amikor hazaértem Noránál még világított kislámpája, így benéztem hozzá, mert mindenképpen tudatni akartam vele, hogy élek, - igaz, hogy nem virulok – de itt vagyok.
Elindultam a szobámba, ledobtam a cuccomat, és apu egyik régi pólóját a kezembe véve indultam el a fürdőbe.
Egy gyors zuhany után visszatértem a szobámba, és aludtam. Igazából már hosszú ideje nem tudok rendesen aludni, nincs alvászavarom, csak egyszerűen ahogy lehunyom a szemem, eltűnik belőle az álmosság. Így volt ez most is, lassan éjjel 3 óra volt, én pedig csak forgolódtam már egy órája.
Végül az egyik közösségi oldalon kötöttem ki, amit őszintén bevallva szinte egyáltalán nem használok, ezért is lepődtem meg, amikor észrevettem, hogy követési kérelmem érkezett; @ashtonparker kérte, hogy követhessen.
Meglepődve olvastam el mégegyszer a szöveget, aztán végül rányomtam a Megerősítés gombra, és visszakövettem Ashtont, hadd örüljön. Pár perccel később mégjobban meglepődve nyomtam rá az értesítésre, ami az előbb említett fiútól érkezett.
"Szia KayKay." - köszönt, és a becenevemen automatikusan elmosolyodtam egy kicsit.
"Szia. Mi szél hozott?" - kérdeztem, mert őszintén érdekelt mi annak az oka, hogy éjjel 3 órakor rámírt. Vagy igazából, hogy bármikor is miért ír.
"Miért nem alszol?" - jött az újabb üzenet.
"Én kérdeztem előbb. Nem a te dolgod. Na és te miért nem?"
"Nem tudok aludni, és amikor megláttam, hogy ebben a lehetetlen időpontban fogadtad el a kérelmem, és hogy a nagy Kayla Ross még vissza is követett, gondoltam írok, hátha ilyenkor kedvesebb vagy, mint napközben." - mégjobban meglepődtem sorain, hiszen soha senkinek nem tűnt fel, hogy éjjelek éjjelén is fent vagyok, az pedig emiatt senkinek nem jutott az eszébe, hogy írjon.
"Elkell, hogy szomorítsalak, mert sem nappal, sem éjjel nem számíthatsz tőlem ennél több kedvességre. De igazából örülnék, ha semmilyenre nem számítanál, és békén hagynál."
"Ne haragudj, tudom, hogy nehéz most neked." - írta, nekem pedig ettől a mondattól egyenesen felfordult a gyomrom.
"Inkább ne is folytasd. Eddig is nehéz volt, és nehéz is lesz örökre. Csak ez senkit nem érdekel." - pötyögtem be az újabb sorokat, és letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról.
"Engem érdekel."
"Jó éjszakát, Ash." - írtam, és lezártam a telefonom, jó hosszú időre.
Kezd végre egy kicsit beindulni Ashton és Kayla története. Mit gondoltok, Ash mit akar Kaylatól, és ő mit fog ehhez szólni?
𝐚𝐥𝐥 𝐭𝐡𝐞 𝐥𝐨𝐯𝐞
- 𝐭𝐮𝐥𝐢𝐩𝐚𝐧𝐟𝐞𝐥𝐡𝐨
𝟐𝟎𝟐𝟎. 𝟎𝟕. 𝟎𝟓.
javítva: 2022. 07. 27.
YOU ARE READING
Madár, ki szabadon száll
Romance"Egy madár, ki szabadon száll, Úgy jöttél te egy váratlan éjszakán. A szíved és a lelkem találkozik, A légzésem az érintésedből táplálkozik. A szemedben láttam a jövőt, a harcot, Láttam a felhőket, a kilátástalanságot. Szökjünk meg együtt...
