Serenade of the Sea ( LARRY STYLINSON x PETER PAN )

Második fejezet

━━━━━━━━━━━━━━━━
FURCSASÁGOK
━━━━━━━━━━━━━━━━

Péter szokatlanul ébred. Sajog a feje és úgy érzi, hogy a gyomra liftezni kezd. Borús a kedve, és fogalma sincs, hogy miért forog körülötte a világ.

Úgy dönt, hogy nem foglalkozik ezzel. Biztos a vihar okozta rosszullét. Bár nála nagyon-nagyon ritkán jelentkezik bárminemű fej vagy hasfájás. Furcsa, de nem annyira, hogy ne kezdje el a napját.

Kirepül a kis barlangból, amit otthonként alakított ki magának.
Csingiling a nyomában reppen, ám túlságosan hallgatagan méregeti a fiút. Péternek ez feltűnik, és egyáltalán nem tetszik neki.

━ Mi a baj? – kérdezi tőle a fiú. A tündér csendesen száll tovább a fák között. Péter megáll a levegőben egy könnyezőpálma mellett. – Csingiling! – szól rá a lányra.

━ Végül csak felbosszantottad a Kapitányt, igaz? – kérdezi a tündér, de Péter alig hallja mit mondd, mert túl kicsi és a hangja inkább csilingelésnek tűnik onnan.

A fiú közelebb repül, felé tartja a tenyerét, hogy a tündér rászálljon. Ha egyhelyben van és nem repked, Péter könnyebben kitudja venni az aprócska arcvonásait.

━ Mindig felbosszantom. – mondja a fiú és nem érti, hogy a tündér miért van ennyire ellene a dolognak. Hiszen általában Csingiling is előszeretettel segít idegesíteni Hookot, ha alkalmuk adódik rá. – Ez sem különb most a többinél! – teszi hozzá.

Csingling összefonja maga előtt a kicsi kezeit. Ujjaival a zöld ruhája szárát húzogatja a combjánál, ahol cikcakkban van kivágva a levélből készült szoknya.

━ Én úgy érzem, hogy valami más. – feleli a tündérlány.

Péter leereszkedik a földre. Csupasz lábai alatt megzörrennek az apró növények, amik ránőttek a mohára.

Nem messze a tisztásra tartottak, de így aligha fognak odaérni. Pétert most mégsem zavarja mindez. Aggasztja Csingiling vonakodása.

━ Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezi a fiú, de már kezd elfogyni kissé a türelme.
Olykor túl heves és meggondolatlan tud lenni. A tündérrel sokszor ezért is marakodnak, ha éppen nem együtt nevetnek, vagy bolondoznak.

━ Van egy ránc az arcodon.

Csingiling felnéz Péterre, aki most tényleg összeráncolja a homlokát. Aztán nevetni kezd.

━ Tudod jól, hogy itt sosem fogok felnőni! – mondja a fiú. – És sosem hagylak el. – teszi hozzá egy halvány, bíztató mosollyal az arcán.

━ Tudom. – rázza meg a fejét a tündérlány. – Csak néha tényleg félek tőle, hogy egyszer majd megunod itt az életet... velem. – vallja be. Péter oldalra dönti a fejét. A szabad kezével Csingiling felé nyúl és a mutató ujjával megcsiklandozza a tündérlány apró testét, aki csilingelő nevetésben tör ki ezután. – Péter elég! – szól rá felszállva a fiú kezéből.

━ Menjünk inkább! – noszogatja a fiú és ismét felszáll.

Tudja jól, hogy Csingilingnek fontos. Talán ő az egyetlen itt Sohaországban, akinek tényleg számít Péter. Mindig is ő volt a legjobb barátja és ő is marad. Történjék bármi.

Csak Péter azt nem sejti, hogy a későbbiekben ez tényleg gyökeresen megfog változni.

·                 ⚓️                 ·

Hook a déli partszakasz felé hajózott ki, miután elcsitult a vihar, a tenger pedig újból nyugalmassá vált. Mindig is gyűlölte, ha viharba keveredett, ezért már rég megtanulta, hogy ilyenkor muszáj egy olyan alternatíva, ahol megmenti önmaga és a hajója életét. Meg persze a legénységét, de ez még mindig elhanyagolható szempont. A legtöbb férfi a hajón csak ostoba kolonc. Két ember van, akiben a férfi bízik, és ez már nagyon régóta nem is változott.

Caspian a térképésze, és Ludwig a kormányosa.

A két kulcsfontosságú szereplő, akik nélkül a hajó is más lenne. Bár sokszor mindketten felidegesítik Hookot, mégis kedveli őket. De nyilvánvalóan ezt soha nem osztja meg velük, különben oda lenne a kapitányi tisztelete.

Vannak még a hajón emberek, akikre lehet bízni fontosabb munkákat. Ilyen például az öreg Félszemű Jugo, aki bár, mint a neve is említi, félszemű, de sokat tud Sohaországról és a tengerben élő szörnyetegről, akit Hook ki nem állhat.

Az a mocskos szörny leharapta a kezét. A Kapitány pedig azóta bosszúra esküszik.

━ Kapitány! – kiált le a férfinak Lobeelo, az árbóckosárban gubbasztó kopasz fiatal férfi, aki alig lehet több húsznál. – Csónak a láthatáron!

Hook előveszi az övéről a távcsövét és arra néz, amerre Lobeelo mutat. A sziget felé valóban egy csónak sodródik. Ritka látvány itt Sohaországban, de nem is lehetetlen.

━ Húzzuk ki! – utasítja a legénységet Hook.

Nem mutat különösebben érdeklődést a magányos csónak iránt, mivel más fejlemények érdeklik őt. Például az, hogy Péter mikor jön rá, hogy többé már nem tartozhat ide.

━ Egy ember van a csónakban! – kiáltja oda a Kapitánynak Félszemű Jugo.

Hook visszaakasztja az oldalára a távcsövet. Elindul a hajó jobb oldala felé, ahol hozzákötötték a vastag fakorláthoz a kötelet, amely vége a csónakba torkollik.

Lepillant a hajó oldalán és meglátja a csónakban fekvő ájult férfit. A legénységének két tagja ott áll lent a férfi két oldalán, és tanácstalanul néznek vissza a Kapitányra.

Hook gondolkozik, vajon milyen jövevény lehet ez az ember odalent. A ruhája szakadt és vizes, az arca és a haja egy marék kosz. A Kapitány végighúzza piros kalapja szegéjén az ép kezét, majd nemes egyszerűséggel adja ki a parancsot;

━ Hozzátok fel és tömlöcbe vele!